Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-240

32 Az országgyűlés képviselőházának 240 meggyőződésem szerint, ha nem is fogja mindjárt a boldogság aranykapuját megnyitni a gazdaközönseg előtt, de mindenesetre szerény követ rak le azon az úton, amely a gazdaközönség szellemi és gazdasági iüggetienitéséhez vezet. Éppen ennek a szempontnak mérlegelésével kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés a jobbotdalon.) EinÖK: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál T. Máz! Abban a szép formáDan, aibogyan a t. előadó úr ezt a törvényjavaslatot a Háznak ajánlotta, részemről is szívesen elfogadom a javaslatot és ha a földmívelésügyi miniszter urat azok az intenciók vezetik, amelyeiket az előadó úr előttünk ismertetett, akkor valóban mindenki csak köszönettel tartózhatik a földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy a rádiót az egész országban bevezeti, ami egyszersmind azt jelenti, hogy a nyugattal ismét újabb kapcsolatot létesítünk. Azt is szívesen aláírom, amit a t. előadó úr gróf Károlyi Sándort idézve volt szíves felemlíteni, hogy a népet tanítani keik A kérdés mindig csak nz, hoffy úgy fogják-e tanítani, ahogy az ország érdeke azt megköveteli? Azt hiszem ugyanis, hogy ma már mindenki látja ebben az országban, hogy a különböző foglalkozási ágaik közötti heccelődést és súrlódást végre meg kell szüntetni, mert csak közös erővei tudunk abból a hínárból kimászni, amelyben vagyunk. Hiszem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr nem fogja rossz néven venni tőlem azt a kritikát, amelyet gyakorolni akarok, s már előre is teljesítve látom azt a kérést, amelyet a földmívelésügyi miniszter úrhoz akarok intézni és tudom, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr nekem kedvező feleletet fog adni arra, amit mondani akaróik. T. Ház! Már múltkori interpellációmban adtam egy pár ízelítőt abból az anyagból, amit eddig rádión terjesztettek. Most folytatni fogom ezt és ebből fogom levonni a konzekvenciákat. Azt hiszem, a földmívelésügyi miniszter úr helyesli ezeket, mert nyomtatásban az ő égisze alatt jelent meg, az ő minisztériuma cenzúrázta és adta tovább azt a két közleményt, amelyek közül az egyiket dr. Rege Károly, az Onige. titkára adta le a rádiós gazdasági előadások sorában, aki «A mezőgazdasági termények értékesítése'» címmel tartott előadásában a következőket mondotta (Olvassa): «Rendszerint az a gazda jár jól, aki áruját tavaszig tartani tudja, mert az árak rendszerint ilyenkor szoktak rohamosan emelkedni, míg aratás után rohamosan esni. A spekuláció ugyanis tavaszig már rendszeresen összevásárolja a gazdák összes készleteit, és hogy minél nagyobb nyereséggel tudjon túladni rajta, az árakat mesterséges kereslettel és kínálatmegszorítással szokta magasraemelni». Mi egy ilyen rádió jelentésnek éppen mostanában megittuk a levét. Mi tudjuk a legjobban, hogy 32 pengős búzaárakkal számítottunk s körülbelül másfél pengővel olcsóbban adták el jugoszláv szomszédaink úgy Ausztriának, mint Csehországnak a búzájukat, mi pedig visszatartottuk a népet az eladástól. Én ezt fel is említettem JSchandl Károly államtitkár úrnak, aki körútján szintén ilyen hangokat hallatott. (Gálffy Dénes: Megcáfolta!) Igaza van t. képviselőtársamnak, nem is Schandl Károly t. kép visel őtársam volt, hanem Temesváry Imre t. képviselőtársunk, aki körülbelül azt mondta, amit most . ülése 1929 január 17-én, csütörtökön. felolvastam. Ilyen dolgokat mondani nem tanítás, hanem tendencia. Arra, hogy valaki megjósolja, hogy az árak tavasszal drágábbak vagy olcsóbbak lesznek, arra nincs szüksége a népnek, és nem kell kitanítani, hogy mikor adja el feleslegét. (Rassay Károly: Ki vállalja a felelősséget?) Ki itt a felelős szerkesztő? Ki fogja megfizetni annak a sok embernek a kárát, hogy rádió útján ezt terjesztették? Ki felelős azért, hogy a népesség bizton azt hitte, hogy ebben a tekintetben jól fog járni? Mert Temesváry Imre t. képviselőtársunk még azt is mondotta, hogy jóformán a kormány garantálja azokat az árakat és mindent megtett, hogy azok meglegyenek. Ki felelős tehát az ilyen rádiójelentésekért? Én azt hiszem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr intenciói szerint terjesztetnek ezek, ki is vannak nyomtatva s Prónay államtitkár úr van mint felelős szerkesztő feltüntetve azokon a közleményeken. Az ilyen dolgokat kinyomatni nem szabad, mert ez nem áll az ország érdekében. Hozhatnék sok ilyen példát, t. miniszter úr. íme a második példa. Szojka Károly a Hangya titkára tartott előadást a következő eímen: «Miért támadják a szövetkezeteket?» Ebben az előadásában «az uzsora utálatos fekélyéről» beszél, amely a szövetkezeteket szükségessé tette. Ezt mondja szó szerint (olvassa): «A szövetkezeteket tehát nálunk az az ösztönszerű védekezés hozta létre, amit a gazdaságilag gyengébb néprétegek az erősebbek kizsákmányoló törekvései ellen kifejtettek». További előadásában > «a kizsákmányoló uzsora» elleni harcot említi és a szövetkezeteket abban különbözteti meg a kereskedőktől, hogy azok «nem tudtak valutázni, kosztpénzüzleteket folytatni, árucserével, úgynevezett sibolással foglalkozni, és így jövedelmet, vagyont szaporítani». Továbbá azt állította ugyanabban a rádióélőadásban, — amelyet aztán kinyomattak — hogy «a szövetkezetek a forgalmiadólnál kedvezőtlenebb helyzetben vannak» — ami nyilvánvaló hazugság — mint a kereskedők» és megállapítja, hogy «a szövetkezet fejlődésével a kereskedelem terén is egyes kereskedők feleslegessé váltak.» Szerinte a fogyasztóközönség úgy az áru-, mint a hitelellátás terén keresi a biztosabb menedéket, azokat a helyeket, ahol nem kell félnie a szigonytól, a kiuzsorázástól. Végül a szövetkezeteket támadó kereskedelemről úgy emlékszik meg, hogy «ezek azok, akik valósággal élősködnek azokon a kisexisztenciákból álló tömegeken, amelyeknek segítésén a szövetkezetek fáradoznak». Hát én, t. Képviselőház, azt hiszem, hogy nem fog találkozni itt a Házban senki sem, aki — ha az ország javát akarja — jónak látni^azt, hogy rádió útján, amely itt a tanítás célját szolgálja, ilyen dolgokat terjesszenek, hogy az egyes foglalkozási ágak között felidézzék a harcokat. Elég, hogyha az egyes egyesületek hadakoznak egymással, ez éppen elég a mi viszonyaink között és felfogásom szerint nincs szükség arra, — s remélem, hogy ebben a földmívelésügyi miniszter úr is egyetért velem — hogy ilyen dolgokat terjesszünk a rádión. Elég az árakat, a meteorológiai jelentést, a vízállásokat ismertetni, mindazt ami szükséges ahhoz, hogy felvilágosítsuk a népet; ezeket igenis terjesszük, azonban teljesen tárgyilagosan, és ne akarjunk itt szitkozódni, vagy kortesfogásokkal élni. Miután pedig erről beszélek, talán szabad azt is felemlítenem, hogy igenis félő, hogy