Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
32â Az országgyűlés képviselőházának az, amit én a kormánytól kérek, amikor arra kérem, hogy legyen segítségére a munkanélkülieknek, ha már más módon nem akar segíteni, ha más módon nem akar segíteni azokon, akik vívják az ő szörnyű élet-halál harcukat a nyomorúsággal, ha másként nem, tegye lehetővé, hogy most, a szörnyű tél közepén, amikor irtózatos és abnormális időt járnak, azok a szerencsétlenek zálogbatett ruhájukat, gúnyájukat, fehérneműjüket a zálogból visszakaphassák. (Egy hang a jobboldalon: De hogyan ?) Borzalommal tölti el az ember lelkét, ha megnézi a zálogház forgalmi statisztikáját, amelyet az igen t. pénzügyminiszter úr kiad. Borzasztó, amit ott olvasni lehet, többet, világosabban beszél, mint ahogy bármilyen szónok beszélni tudna. Míg 1928. szeptember havában a zálogházi felvételek darabszáma 141.291 volt 3,329.470 pengő értékben — tehát ennyi értékű holmit tettek a zálogba, akik a nyomorúsággal az élet-halálharcot vívják —. addig már 1928 novemberében, tehát két hónappal később a zálogba tett holmi darabszáma fölemelkedett 150 677 darabra, a 3,329.470 pengő értékről pedig fölemelkedett 3,715.619 P-re. Mélyen t. Képviselőház ! Ezek a számok beszélnek, kiáltanak segítségért és ebben az esetben nem látok mást, akinek segíteni kötelessége, mint a kormányt. Kérem az igen t. kormányt, ugyanazzal az indokolással, amely indokolással iménti kérelmemet előterjesztettem — ha van itten sok felesleges luxusdoiogra pénz — ha van pénz, vannak óriási összegek olyan kiadásokra, amelyek egy becsületes politika mellett nem volnának szükségesek, akkor találjon a kormány erre is fedezetet. (Mozgás és felkiáltások jobbfelől : Mi az, hogy : becsületes % ! — Halász Móric : Vigyázzon kérem ! Olyan nincs ! — Pakots József : Becsületes politika nincs? Ez jó !) Elnök : A képviselő úr olyan kifejezést használ, hogy mielőtt azzal szemben elnöki intézkedést tennék, kötelességem felszólítani, magyarázza meg szavait, hogyan érti azokat ? Esztergályos János : Készséggel ! Én pl. becsületes politikának tartom azt, ha egy kormány az ő politikájának homlokterére emeli azt, hogy az ország dolgozó népe jogokkal ellátva (Tankovies János : Mindenki dolgozik !) úgy a politikai, mint a gazdasági téren megnyugvást találjon. Azt a politikát, amely az ország dolgozó népének százezernyi és milliónyi tömegét megfosztja a jogaitól, megfosztja a kereseti lehetőségtől, (Gulácsy Dezső : Ki fosztja meg í) politikájával lehetetlenné teszi a körülöttünk lévő államokkal becsületes szerződések kötését, aminek súlyos, katasztrofális következménye az abnormálisan nagyméretű munkanélküliség : ezt a politikát nevezem én nem becsületes politikának. Elnök : A képviselő ár sértő kifejezéseit megtetézi. Ezért a kormánnyal szemben használt sértő kifejezéseiért rendreutasítom ! {Helyeslés jobbról és n közéDen. — Csontos Imre: Eltévedtél. János! — Krisztián Imre : Dehogy tévedt, a szokásos vágányon haladt !) Esztergályos János: T. Képviselőház ! Én nem tudom, hogy az igen t. kormány véleménye egyezik-e az elnök úr véleményével ? Elnök : A kéoviselő úr az elnöki intézkedést nem teheti vita tárgyává ! Esztergályos János : T. Képviselőház ! Ismétlem, ha van a kormánvnak fedezete olyan kiadásokra, aminőket az imént itt felsoroltam, akkor kell fedezetének lennie arra is, hogy ezeknek a szerencsétleneknek a legszerencséilenebbjeit, akik most alsóruha nélkül és télikabát nélkül járják az élet útjait, keresve a mindennapi kenyér lehetőségét, megsegítse azzal, hogy a zálogba tett értéktárgyaikat visszaadatja részükre. Azt, hogy milyen 349. ülése 1929 február 6-án, szerdán. irtózatos a nyomorúság s mennyire szükséges és kívánatos, hogy ezen a téren a kormány a nyomorgók segítségére siessen, semmi sem bizonyítja jobban, mint ismét az a kimutatás, amely szerint ezekből a zálogtárgyakból árverésre került 1928. szeptemberében 2393 darab, novemberben már 3534 darab ; szeptemberben kényszerárverés volt 4683, novemberben 4920. Hát, igen t. Képviselőház, ha a kormány politikájában van egy szemernyi szoeiálp< litika, van olyan érzés, amely a nyomorgókon segíteni akar, akkor ezen a téren alkalom nyílik számára, hogy ezt érvényesítse. Tisztelettel kérem a kormányt, tegye lehetővé, hogy ezek a szerencsétlenek zálogtárgyaikat visszakaphassák ! Elnök : A pénzügyminiszter úr óhajt szólani. (Halljuk ! jobbfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter : T. Ház ! At. képviselő úr olyan kívánságot terjesztett itt elő, amely nem teljesíthető. (Esztergályos János: No hiszen azt sejtettem!) Nem teljesíthető azért, mert az államháztartás sem engedné meg, hogy ez az összeg teljesen leírassék; de nem teljesíthető azért sem, mert nem felelne meg az osztóigazságnak (Ügy van! jobbfelől.), ha még indokolt volna is a segély nyújtása, hogy az ebben az alakban nyujtassék (Úgy van ! a balközépen.) ; a zálogházban való elzálogosítás ténye ugyanis magában véve még nem igazolja minden esetben azt, hogy az, aki a zálogtárgyat betette, milyen mértékben szolgál reá arra az esetleges segítségre, (Hegymegi-Kiss Pál: Jó dolga nincs neki, az biztos!) Ezen alkalommal azonban bátor vagyok a t. Háznak jelenteni, hogy ezt a kérdést a kormány szabályozandó kérdésnek lekinti és ebben a tekintetben fokozatosan javította a helyzetet annyiban, hogy a kamatterheket, illetőleg a zálogolás közvetítési terhét igyekezett enyhíteni; így talán ismeretes a képviselő úr előtt — ha ezt a kérdést méltányos szempontból is tanulmány tárgyává tette és nemcsak kifelé, hanem az ügy érdekében intenzíven is méltóztatott vele foglalkozni —, hogy itt lényeges enyhülés történt úgy a kamatláb mérséklésével, mint pedig azáltal, hogy a közvetítési díjak, amelyek a kamatot nagyon emelték — mert ezek, tekintet nélkül az időtartamra, hogy mennyi ideig tartották zálogban a tárgyat, fix tételben voltak megállapítva, még pedig magasan, 2 és 4 pengőben -, az egészen kis értékű zálogtárgyak elzálogosítása esetén 24 pengő határig, rendelkezés folytán tovább nem szedetnek. Ezzel lényeges enyhülés történt, de én nem akarok ennél a pontnál megállani, hanem a fennálló szerződéseket igyekszem fokozatosan megszüntetni. Az olcsóbb állami kezelésbevételre térünk át, és mint ahogy méltóztatnak tudni, ezen a téren a legutóbbi időkben Üjpesten már megfelelő intézmény is létesült, ahol a zálogtárgyak kellő megóvásáról is gondoskodás történik. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Magát a kamatláb leszállítását is fokozatosan szeretném eszközölni és azt hiszem, hogy ezen a téren a legközelebbi jövőben újabb enyhülés fog beállani. Nem szeretnék elmenni azonban odáig, hogy ez könnyelmű adósságc.^inálásra csábítson, hanem azokon a helyeken, ahol éppen azok a néposztályok laknak, amelyek szórványosan talán munkanélküliség okából is bizonyos hónapokban — különösen a szezonmunkásoknál áll ez — kénytelenek ehhez az — elismerem — szomorú hitelszerzéshez nyúlni, ezt a hitelt a lehető legolcsóbban tudják megszerezni. (Helyeslés jobbfelől és a középen) Ha a képviselő úr szíves lesz ezzel a kérdéssel közvetlenül foglalkozni, én a megfelelő adatokat és az itt történteket rendelkezésére
