Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
3Ö6 Az országgyűlés képviselőházának 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. A munkanélküliségnek ez a megoszlása még érdekesebb a tartam szerint. Ez kimutatja azt, hogy egy hónál hosszabb ideje munka nélkül volt 42 férfi és 40 nő, két hónapnál hosszabb ideje 80 férfi és 54 nő, 10 hónapnál hosszabb ideje 97 férfi és 43 nő, 1 és 2 év között 702 férfi és 461 nő, 2 és 3 év között 543 férfi és 272 nő, (Zaj a szélsőbaloldalon.) 3 és 4 évnál hosszabb ideje 184 férfi és 239 nő. (Farkas István: Mehet-. nek lopni, vagy gyilkolni! — Györki Imre: Borzalmas számok! — Zaj.) Ezeknek a számoknak borzalmasságát még fokozza, ha megtudjuk azt, hogy ezek között 1452 nős férfi és 208 férjes nő van és a nőtlen férfiak és a hajadon nők között is igen sokan vannak, akik szülőket és testvéreket tartanak el. A tisztviselők létszámcsökkentésére felvilágosítást ad az az adat, hogy ezek közül leépítés miatt bocsátottak el 1224 férfit és 822 nőt. A teljesítőképességre nézve pedig az a számadat ad felvilágosítást, amely azt mondja, hogy 4674 munkanélküli közül teljes munkaerejében volt 2550 férfi és 1824 nő, tehát majdnem a teljes létszám és igen jelentéktelen töredék az, amely részleges munkaképes, ami azonban szintén nem jelent teljes munkaképtelenséget. Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a beszédidőnek öt perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Helyeslés.) A Ház a hosszabbítást megadta. Kéthly Anna: A kereskedelemügyi miniszter úrnak felvilágosítást kellene adni arról, hely esli-e a koncentrációnak azt a tendenciáját, amely a gazdasági újjászületést, az újjáépítést nem a néperő fokozásával, a munkaerő kímélésével akarja megvalósítani, hanem ellenkezőleg, a családban élőket terheli meg a munkanélküliek ellátásának terhével, olyan rnunkabérekből, amelyek egy személy élettartási költségeire sem elegendők; a családnélkülieket pedig vagy a féltve őrzött magántulajdon szentsége elleni cselekvényekre kényszeríti, vagy pedig odadobja a lassú éhhalál martalékául. A mi álláspontunk az eddig tapasztaltakkal szemben az, hogy az államnak nemcsak joga; hanem kötelessége is, még a magántulajdon társadalmában belül is, megtalálni azokat a módokat, életbeléptetni azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyek egy igazságos társadalmi rendre való áttérés idejéig a legértékesebb vagyonnak, a munkaerőnek védelmét célozzák és eredményezik. Az a véleményünk, hogy kötelessége a miniszter úrnak olyan intézkedéseket tenni, amelyek minden dolgozni tudó és dolgozni akaró egyén számára a munkának, a munkához^ való jutásnak jogát biztosítják és e kötelesség teljesítésében a miniszter urat nem gátolhatják azok a politikai erők, amelyek a fennálló gazdasági erők szolgálatában a gyöngébb fél felé nem tudnak egyebet mutatni, mint az állam állítólagos semlegességét. T. Ház! A miniszter úr kötelessége meglátni a tél nyomorában vergődő és a kilátástalan tartamú munkanélküliségben már-már erkölcsi támaszukat is elvesztő magántisztviselőket is és ezek felé olyan gesztust tenni, amely megnyugtatja őket abban az irányban, hogy a miniszter úr az egész ország miniszterének érzi magát, nem pedig csupán egy kiváltságos osztályénak. (Eay hang a jobboldalon: Nagyon természetes!) Én tehát újból azt kérdem a miniszter úrtól, hajlandó-e olyan intézkedéseket tenn\ amelyek ebben a koncentrációs lázban a magántisztviselők számára a munkahelyek fokozottabb védelmét biztosítják? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi államtitkár úr kíván szólni. Dezseöffy Aurél kereskedelemügyi államlamtitkár: T. Ház! Bizonyos ellentétet látok Peyer képviselő úr előbbi felszólalása és Kéthly képviselőtársam jelenlegi felszólalása közt. (Farkas István: Pedig nincs semmi ellentét! Logikusan összefügg a kettő!) Peyer képviselőtársam ugyanis azt kifogásolta, hogy az árak magasak, Kéthly képviselőtársnőnk viszont kifogásolja azt, hogy a koncentrációból kifolyólag magántisztviselők elesnek a munkától. A koncentráció célja kétségkívül a racionális gazdálkodás, (Kabók Lajos: Ez hamis jelszó! — Malasits Géza: A részvényesek kirablása és kifosztása! Ez a cél!) az olcsó termelés, az árúk olcsóbban való. előállítása. (Farkas István: Miért lett drágább mégis az áru, ha racionális a termelés? — Malasits Géza: Tönkretettek egy csomó részvényest. — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A koncentrációt ebből a szempontból természetesen a magyar kormány és a kereskedelemügyi minisztérium kifogás tárgyává nem teheti. Ezen az úton tudja csak iparunk elérni azt. hogy abban az óriási versenyben, amely ma az egész világon uralkod'k. áruban, minőségben (Zaj a szélsőbaloldalon.) bárkivel vagy bármelyik állam iparával szemben felvehesse a versenyt és egyúttal olcsóság szempontjából is felvehesse a versenyt. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a magyar közgazdaság érdeke közgazdasági szempontból, pénzügyi és szociális szempontból. Természetes, hogyha az ipari vállalatok koncentrálni akarnak, a koncentráció eredménye elsősorban az, hogy a köznonti adminisztráció az általános rezsi költségeit csökkenteni kell. És idetartozik — sajnos körülmény, de tény —*• az is, hogy a tisztviselők egy részét, akikre szükségük nincs, ezek a vállalatok a koncentráció folytán kénytelenek elbocsátani. Ezt az intézkedést az állam, a kormány kifogás tárgyává alig teheti, hiszen általános követelmény volt az állammal szemben, hogy az áUam! tisztviselők létszámát redukálja. (Farkas István : A Hitelbank csinálja Magyarországon a kereskedelmi politikát! — Naav zaj a szélsőbaloldar Ion.) Ezek az állami tisztviselők ugvaTioda iutottak. ahova a fentemlített magántisztviselők. Nagyon szomorú sors ez. azonban e^y magasabb cél. az államérdek, a közgazdasá° ,í f**dek kívánta ezt. (Nagy zaj és ellenmondások a szélsnhaloldalo'n.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! ! Dezseöffy Aurél kereskedelem"&*yi államtitkár: Ha ebből a magasabb érdekből megtette ezt az állam a saját tisztviselőivel szemben és ha ott ennek esetleg még további folytatását is szükségesnek látta, akkor nem kifogásolhatja azt, ha a koncentrációból kifolyólag az ipari vállalatok abból a célból, hogy gyártásukat olcsóbbá tehessék, hogy gyártmányaikat olcsóbban adhassák el, (Egy hang a s^élsőbaloldalon: HOP-V a vezérigaygat^k fizetését; duplára emeljék!) magántisztviselőket bocsátanak el. ÍFTVÜS Tstván* A 'bü>oW~í> s a megnövesztette a főpoziciókat és ez felemészti a termelés átalakítását! Zaí.) Elnök: Csendet kérek, Farkas képviselő úr! Dezseöffy Aurél kereskeiMemüffvi álj^n*. titkár: Természetesen a kormányt nem hagyja hidegen, boffv egy csomó embpr kere°et n^kül marad, ellenben arra kötelezni a vállalatokat, hogy szükségtelenül visszavegyék az embereket, nem lehet. A kormány azon az úton próbál
