Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 307 elhelyezkedést keresni a munkások számára, mint a tisztviselőknél, hogy munkaalkalmat nyújt. Ezt a célt szolgálják a beruházási mun kák, amelyekre az elmúlt években is igen jelentékeny összegek költettek. (Peyer Károly: Külföldi borházakra!) A jövőre nézve a kormánynak további programmja az, hogy amenynyiben csak lehetséges, munkaalkalmat nyújtson a beruházások révén. (Folytonos zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Dezseöffy Aurél kereskedelemügyi állam titkár: Az említett körülményekre tekintettel, nagyon sajnálom, hogy kedvező választ nem adhatok, mert, amint említettem, Önmagával jutna a kormány ellentétbe, ha itt is nem ugyanazt az eljárást követné, amelyet saját alkalmazottaival szemben követett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Másrészt ellentétbe jutna a kormány azzal az irányzattal, amely kétségkívül helyes, hogy a fogyasztók céljára az árukat olcsóbbá tegye (Peyer Károly: Látjuk a kartelleknél!) és nem volna abban a helyzetben, hogy exportunknak a világversenyben való érvényesülését elősegíthesse. A magam részéről kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: A cementnél tévedtem: 8-20 pengő az ára!) Elnök: Az interpelláló képviselőtársunk a viszonválasz jogával kíván élni. Kéthly Anna: T. Ház! Ezen interpellációm sarán elmondottam magam is, hogy a kapitalizmusnak azok az új fejlődési jelenségei, amelyek most világszerte észlelhetők^ semmi esetre sem találkozhatnak a mi ellenzésünkkel. Mi tudjuk, hogy ezek a fejlődés jelenségei, szükségszerű folyamatok, amelyeken keresztül kell esnünk akkor is, ha ez esetleg átmenetileg reánk nézve veszedelmekkel és károkkal is jár. De én nem az általános jelenségre mutattam rá, hanem a magyarországi kapitalizmusnak azokra az eljárásaira, amelyek semmiesetre sem kapcsolhatók bele abba a racionalizálási folyamatba, amely a külföldön tapasztalható. A koncentrációnak az a célja, hogy ezzel a termelést olcsóbbítsa, a termeivények árát leszorítsa. Ezzel ellenkezőleg nálunk egyetlen egy olcsóbbodás van: a munkabérekben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az elbocsátás következtében csökkentek a rezsiköltségek, de ez a csökkenés semmiféle módon nem jelentkezik az árak leszorításában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En tehát azt kérdeztem a miniszter úrtól, helyesli-e azt a tendenciát, amely a koncentráció révén előállott hasznokat nem az áruk árának lecsökkentésére fordítja, hanem a maga jövedelmeinek fokozására. (JVialasits Géza: A szindikátusok javára!) Ami pedig azt a kérdésemet illeti, hogy hajlandó-e megfelelő intézkedéseket tenni a munkahely védelmére, szintén nem úgy képzeltem, hogy a racionalizálás útjába álljunk és visszamaradjunk száz évvel a fejlődés mögött, hanem úscy, hogy a magántisztviselők felmondási idejénél, végkielégítésénél és hasonló szolgáltatásainál legalább valamiféle f védelmet nyújtson az ellen a^ kidobási hadjárat ellen, amelyet a koncentrációval kapcsolatban a magyarországi kapitalizmus nálunk folytat. En csak azt látom, hogy ebben a koncentrációs hadjáratban, amelyet a magyarországi kapitalizmus folytat, csak két cél jelentkezik: az egyik a kisrészvényesek kifosztása, a másik a munkások munkabérének csökkentése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Végeredményben a fejlődésnek azok a jelenségei, melyeket külföldön ennél a kérdésnél látunk, ná'unk egyáltalán fel nem lelhetők. Ez a folyamat izzal a folyamattal Össze nem hasonlítható, ^ppen ezért nagyon sajnálom, de az államtitkár úr válaszát tudomásul venni nem tudom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Miután az államtitkár úr nem kivan nyilatkozni, kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség! '- • A Ház a választ tudomásul vette. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a népjóléti és a kereskedelemügyi miniszter urakhoz az irodai egészségügyről és az irodafelügyeletről. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról

% hogy^ a magántisztviselők túlnyomó többsége egészségügyileg meg nem felelő munkahelyeken dolgozik? 2. Hajlandók-e a miniszter urak az irodai egészségügy szabályozásáról és az irodafelügyeletről szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni?» Elnök: Az interpelláló képviselőt illeti a szó. Kéthly Anna: Tisztelt Képviselőház! Talán úgy tűnhetik fel, hogy az irodai egészségüggyel és az irodafelügyelettel "kapcsolatos kérdések nem tartoznak bele abba a matériába, amelyet a múlt interpellációs-napon és a mai interpellációs-nanon folytatva a Ház elé hoztunk a munkanélküliség kérdésében, de mégis meg kell ál[anítanunk azt, hogy azok a tűrhetetlen egészségügyi viszonyok, amelyek ma az ipari és kereskedelmi vállalatok irodáiban fennállanak, vée-sői következményeikben a tisztviselők munkaképtelenségét és evvel a munkából való elbocsátásukat eredményezik és így ez a kérdés mégis szorosan belekapcsolódik abba a kérdéssorozatba, amelyről előttem szólott képviselőtársaim is interpelláltak. A munkaképtelenné vált és ezzel munkahelyéről kiesett tisztviselő számára csak két lehetőség áll fenn: vagy a közösség eltartására szorul, vágy családjának, hozzátartozóinak egyéni eltartását kell igény bevennie. Akármelyik oldaláról nézzük is a dolgot, mind a kettő helytelen, mert a közösség által erre a célra kiadott pénzösszegek, ellátás vagy más egyéb anyagi erő egyébre, hasznos célokra volna felhasználható — hiszen közegészségügyünk terén ennen elegendő elintéznivaló van, — a családtagok ellátására szoruló munkanélkülinél pedig meg kell legyezni a^t. ho"— hiszen az ő családtagjainak munkabére is olyan, hogy egyetlen egy egyén ellátására sem elegendő, már pedig, ha ebből az összegből kettőt vagy többet kell eltartani, akkor ez mind a kettő fokozott testi leromlásához vezet. Már jóval a világháború előtt is a béke betegségi kimutatásaiból meg lehetett állapítani azt

% hogy a magántisztviselŐtársadaíom átlagos életkora, megbetegedési arányszáma az esetek súlyosságát s a betegségek különleges nemeit tekintve, talán az összes magyar társadalmi osztályok között a legrosszabb volt ugyanakkor, mikor egész Európa halálozási