Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Àz országgyűlés képviselőházának 249. ülése Í929 február 6-án, szerdán. 30& Megemlíteni kívánom még azt, hogy éppen ebből a szempontból, vájjon a külföldi árakkal összehasonlítva Magyarországon nem túlságosan magasak-e éppen a cementárak, amelyeket Peyer képviselő úr erősen hangsúlyozott, erre vonatkozólag már a leghitelesebb adatok állanak rendelkezésünkre, mert német folyóiratból kivett adatok ezek. E szerint például Berlinben 8-70, Braunsehweigban 8'97, Breslauhan 8-95, Frankfurtban 9-12 pengő a cement ára. (Farkas István: Ott háromszor annyi a munkabér.) Szóval lényegesen magasabbak ezek az árak, és éppen ezek a magasabb árak szerintem lehetetlenné teszik azt a megoldást, amelyet Peyer képviselő úr említett, hogy esetleg magasabb tarifát alkalmazzunk a belföldön, ellenben a külföldi árut engedjük be, mert ezeket az árdifferenciákat véve tekintetbe, ezen a réven nem tudnánk elérni semmit. (Kabók Lajos: Ne féljetek, cementgyárosok!) Sorbavettük az összes építőanyagokat abból a szempontból, hogy a múlt év januárjaihoz viszonyítva miképpen változtak az árak. Súlyt helyeztem erre különösen azért, mert, amint említettem, a múltban bizottságokkal vizsgáltattuk meg^ azt a kérdést, hogy nem túlzottak és nem méltánytalanok-e ezek az árak. Erre vonatkozólag konstatálhatom, — ez már nem az érdekképviseleteknek, hanem a mi hivatalos szakközegeinknek hivatalos jelentése — hogy a téglánál, mészhomoknál, mésznél és cementnél az utolsó egy év alatt igaz, hogy lényegtelen, de átlagban körülbelül 5%-os árcsökkenés

1 mutatkozik. Ellenben tény az, hogy az elmúlt év alatt emelkedett a gömbvas ára körülbelül 6%-kal és igen lényegesen emelkedett a faanyagok ára, amelyekre nézve bizonyos mértékig még Peyer képviselő úr is koncendált, hogy emelkedések vannak. Miután etzek túlnyomórészt külföldről jönnek be. ebben a tekintetben mi saját hatáskörünkben intézkedni nem tudunk. Az előadottak alapján válaszom az interpelláló képviselő úrnak az, hogy a mai viszonyok között és a megállapított adatok alánján, eltekintve attól, hogy a kormánynak törvényes felhatalmazása nincs ma, hogy belenyúlion ezekbe a kérdésekbe, olyan mesterséges árfelhajtást, amely indokolttá tenné, hogy a kormány megfontolás tárgyává tegye azt. hogy belenyúlion-e ebbe a kérdésbe, ma fennforogni nem látunk. E^yet azonban megjegyezhetek és kilátásba helyezhetek a t. képviselő úrnak. Éppen a múltban,

r amikor ezeket a kérdéseket vizsgálat tárgyává tettük, részben abból^ a szempontból tette a kormány vizsgálat tárgyává, hogyha valóban azt látná, hogy mesterségesen túlhajtott árakról van szó, amelyek teljesen indokolatlanok, keresni próbáljon olyan megoldást, — bár ez az út nem kívánatos egy egészséges gazdasági életben — hogy az áralakulásba a kormány mégis befolyjon. A jövőre nézve a magam részéről azt^ hiszem, hogy a kormány, amennyiben azt látná, hogy csakugyan indokolt a beavatkozás, nem fog elzárkózni attól, hogy valamilyen módon ebben a tekintetben intézkedést is tegyen. Ezekután kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni! Peyer Károly: T. Ház! Én főkép az államtitkár úrnak utolsó fejtegetéseivel nem értek "egyet, hogy tudniillik a, kormánynak nem kötelessége, hogy befolyjék az árak alakulásába. En nem osztozom ebben a felfogásban, sőt abból az eljárásból és tényből, hogy a kormány egy gazdasági minisztériumot állított fel, éppen arra következtetek, hogy a kormány igenis befolyást kíván gyakorolni erre, és kell is hogy befolyást gyakoroljon. (DezseÖffy Aurél; Erőszakos úton?) Az mindig attól függ, hogy mit értünk erőszak alatt. Ha engem méltóztatik megkérdezni, én például az egész mai kormányzást erőszakos rendszernek tekintem, a túloldalon lévők pedig alkotmányos ténykedésnek tekintik. Különbözők a felfogások a tekintetben, hogy mit értünk vagy mit nem értünk erőszak alatt. Egészen nyugodt vagyok, hogy egyetlen cementgyári igazgatót sem fog a kormány árdrágításért lecsukatni, nyugodt vagyok, hogy a cementgyári igazgatóknak sem kell reszketniük ezért. ;•-'"'' Állanak azonban a kormány rendelkezésére egyéb eszközök is, amelyekkel igenis tud rájuk hatni. Csak hivatkozom arra a nagy kedvezményre, amelyet egyik nagy ipari vállalat kap, hogy ingyen viheti ki a bauxitot, amelynek segítségével azután lehetővé vált a részvények olyan nagymérvű felhaj tása

; s olyan nagymérvű nyereség egyesek részére, aminőre Magyarországon alig volt példa. Méltóztassék azt a koncessziót vagy szerződést revízió alá venni és azt mondani, hogyha nem lesz itt árleszállítás, nem lesz ingyen bauxitkivitel sem. A kormánynak száz és száz eszköz áll rendelkezésére. E tekintetben nekem nem kell tanácsot adnom, hogy mit kell csinálni, hogy mi lehetséges^ még a mai, törvényes kereteken belül is a nélkül, hogy valami új törvényjavaslat benyújtása válnék szükségessé, nem is szólva arról, hogy az iparfelügyelőknek mennyi lehetőségük nyílik arra, hogy különböző ténykedésekkel vagy egyebekben kényszeríthessék a vállalatot. Miért csak Kohn Mózes vendéglősnél tud a szolgabíró havonta négyszer egészségügyi vizitet tartani és tudja a vendéglőst megbüntetni azért, mert a köpőcsésze nem volt pont a sarokban, hanem a sarok melletti helyen. Tessék ugyanezeket a rendszabályokat, amelyekre a magyar közigazgatás olyan nagyszerűen be van rendezve, itt is alkalmazni, amikor közérdekről van szó. Ami azt illeti, amit az államtitkár úr mondott, hogy a cement ára nem annyi, mint amennyit én mondottam, csak arra hivatkozom, hogy a Vállalkozók Lapjában ez a hivatalos ár van feltüntetve. Nem tudok más árat mondani, mint amit az Építő Iparosok Szövetsége a maga tagjainak tájékoztatására kiad. Ha most az államtitkár úr a kartelltől más árat kapott, én csak felhívom innen az egész ország építőiparosait, hogy ne fizessenek többet, csak anynyit, amennyit az államtitkár úr itt mondott, amire nézve a kartell itt nyilatkozott. (Györki Imre: Vagy pedig adjon az államitkár ugyanazon a pénzen!) En még visszatérek erre az esetre, nem fogom ezt a kérdést pihenni hagyni és ez a kérdés nem fog elaludni addig, amíg erőteljes intézkedés nem történik. Meg vagyok róla győződve, hogy nekem alkalmam lesz kéthárom hét múlva, vagy talán hosszabb idő múlva is prezentálni számlákat, amelyekben a cementkartell nyolcpengős, és ha tavasszal megindul az építkezés, még nyolc pengőn felüli árakon is számlázza a cementet. Lehet, hogy^ a kartell irodájában tényleg ez a hivatalos ár, de amíg az a cement kijön a kartell irodájából, amíg a közvetítőkön keresztülmegy, és a nagykereskedőkhöz és a többihez jön, addig az ára emelkedik. Mert ne méltóztassék elf ele j43«