Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Àz országgyűlés képviselőházának ; ban, amikor az 1886-os törvények még* nem léteztek, de hogy ma, amikor az egyetemek az orvosi foglalkozás gyakorlására diplomát nyújtanak egy fürdőorvosi teendő ellátásához, — mert esetleges büntetőjogi vonatkozásait úgysem ez, hanem a Büntető Törvénykönyv intézi el — még külön egy politikai szervnek a megerősítésére legyen szükséges. Ezt egyfelől a közszabadságok szempontjából aem akceptálom, másfelől pedig ezt az intézkedést a magam részéről teljesen céltalannak és indokolatlannak látom. A magam részéről a javaslatot elfogadom, azokra a hiányokra pedig, amelyekre

1 rámutattam, még egyszer felhívom a mélyen t» Képviselőház és a miniszter úr figyelmét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Szabó Zoltán jegyző: Éhn Kálmán! Éhn Kálmán: T. Képviiselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam kifogásolta a népjóléti miniszter úrnak azt az eljárását, hogy nein általános közegészségügyi javaslattal jött a Ház elé, hanem ilyen részilettörvényjavaslattal, amely a fürdőügyet van hivatva rendezni. Ilyen nagyszabású dologra, mint amilyen a közegészségügy általános átdolgozása, új törvénybe való iktatása vagy útjavítása, a magam részéről a helyzetet ezidőszerint nem tartom alkalmasnak, mert ilyen hatalmas nagy koncepciójú törvényjavaslathoz általában az egészségügy fellendítéséihez általános érdeklődésre és — ami a leglényegesebb — jó anyagi viszonyokra van szükség. Szerintem sem ez az érdeklődés a közegészségügy iránt, sem pedig az államnak a jó anyagi helyzete ezidőszerint, sajnos, nincsen meg; éppen azért csak örülhetünk annak, ha az 1876 : XIV. tcikknek ilyen sürsrősebb részlete idekerül revízió alá és legalább a fürdőügyet érintő részlete ezzel most véglegesen el lesz intézve. Majdnem negyven esztendeje annak, hogy az 1876 : XIV. tc.-ben a gyógyfürdőkre és a gyógyforrásokra vonatkozó tizennegyedik fejezetnek átdolgozása, módosítása, kibővítése elsőízben vétetett tervbe. Azért mondom, hogy első ízben, mert néhány év múlva ezt újból megkísérelték, azonban amint első ízben nem sikerült, másodízben sem sikerült az holott ez európai vonatkozásban korszakalkotó lett volna, éppen úgy. mint ahogy abban az időben az volt a Széli Kálmán-féle gyermekvédelmi törvényjavaslat is, amely húsz esztendővel előzte meg a külföldet, a műveltnek mondott Nyugatot. , Negyven esztendeig^ kellett tehát várni arra, amíg ez a törvényjavaslat idekerült. Miután pedig a magam részéről ezt a törvényjavaslatot úgy egészségügyi, mint gazdasági szempontból végtelenül fontosnak tartom, üdvözlöm és általánosságban a részletes vita alapőául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam és mások is azt állították, hogy azért nem jó ez a törvényjavaslat, mert csak kerettörvény. Szerintem éppen ez az előnye, mert hiszen a semmiből akarunk valamit teremteni. Ma még ismeretlen lehetőségek előtt állunk ezen a téren és meg kellett adni a módot arra, hogy az alakulandó viszonyok szerint alkalmaztassanak a törvény egyes szakaszai. Éppen ilyen kifogásolt dolog az is, hogy körülbelül öt paragrafusban felhatalmazást kér a népjóléti miniszter úr. Ennek is csak az lehet és csakis azaz oka, hogy ma még ismeretlen dolgokkal, lehetőségekkel állunk szemben» amelyeknél nyitott ajtót kell hagyÍ9. ütése 1929 február 6-án, szerdán. 291 nunk, hogy a szükséges teendők annakidején megtörténhessenek. A reánkparancsolt trianoni úgynevezett békekötés — amint nagyon jól és szomorúan tudjuk — természeti kincseinknek legnagyobb részét, azt lehet mondani, háromnegyed részét elrabolta. Nekünk most nemcsak az a kötelességünk, hogy legalább a megmaradtakat istápoljuk, azokat felemeljük, fejlesszük, hanem arra is kell törekednünk, hogy újabb gyógyhelyet, újabb gyógyitnézetek létesüljenek hazánkban és újabb gyógyforrások kihasználása is lehetővé legyen téve. Mert ha el akarjuk érni azt, hogy az a sok száz és száz millió, ami ezidőszerint ezen a réven külföldre vándorol Magyarországról, itthon maradjon, akkor ezeket a kérdéseket, amennyire csak lehetséges és amennyire csak anyagi erőnk engedi, meg kell oldanunk. (Pintér László: 43 millió pengő!) Én ezt az öszszeget nagyon szerénynek tartom, azt hiszem, hogy ez az összeg 100 millió pengőnél is többre megy. Ez a 43 milliós pengős adat hivatalos kimutatás, amelyet precízen megállapítani felette nehéz lenne. Arra kell tehát törekednünk, hogy a NagyMagyarországon volt 224 fürdőből megmaradt 63 fürdőhelyet a mai kor színvonalára emeljük, aminek nemcsak az lenne a következménye, hogy az idegenforgalmat is valószínűleg emelné, — hiszen abban én sem vagyok nagyon optimista, hogy ez valami nagyon fogja emelni az idegenforgalmat, de lehetséges, hogy emelni fogja — (Udvardy János: A turistaforgalmat kétségtelenül emeli!) hanem az is lenne a következménye, — és erre számíthatunk és ezt remélhetjük — hogy legalább az itteni fürdőző közönség itthon maradna. (Udvardy János: Ez a fontos! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert meg fogjuk tudni adni neki a megfelelő kényelmet, a megfelelő ellátást és elbánást. Sajnos, nem lehet törvénnyel megakadályozni a külföldi fürdőhelyeken való nyaralást, vagy törvényes intézkedést tenni, hogy ezek az emberek tényleg^ itthon maradjanak és a mi fürdőinket vegyék igénybe. Ezt a kérdést törvényhozásilag rendezni nem lehet. De éppen azért szólalok fel, hogy erről a helyről is kifejezést adjak annak az óhajomnak és annak a kívánságomnak, nogy ez a nemzet és ennek minden egyes tagja végre valahára lássa be azt, hogy nemcsak az a jó, ami külföldi, hanem becsüljük meg azt is, ami magyar. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Ma las it s Géza: Ott nem járnak csendőrök a fürdőzők között szuronnyal. — Zaj.) Nekünk olyan gyógyvizeink, olyan gyógyfürdőink vannak, amilyenek a világon másutt nincsenek meg és ma már elmondhatjuk egészen nyugodt lélekkel, hogy olyan külföldi ásványvízforrás nincsen, amelyet belföldi ásványvizekkel nem lehetne pótolni. (Udvardy János: Ezt az orvosoknak kellene megmagyarázni!) Indokolt tehát az a kérelem, hogy végre valahára legyünk hazafiak és ha kell, még áldozatok árán is, de elsősorban azt pártoljuk, azért áldozunk, ami magyar.. Csak kuriózumként említem fel, hogy például az olasz Aquino- és Albini-, azután a hajdúszoboszlói — amelyről éppen most volt szó —és a Széchenyi-forrás a Városligetben, a világ négy legforróbb forrása. Ott van azután Hévíz, amely, azt lehet mondani a világon unikum. De ott van a budapesti Hungária-forrás, amely magas lithium tartalmánál fogva szintén páratlanul áll a maga nemében. Ilyen például Párád gyógyfürdő is, amelyről valami-