Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
282 Az országgyűlés hépviselöházánah még azt is elérhetnők, hogy a külföldi publikum is hozzánk jönne. A hazai publikumnak olcsó heti-, vagy idénykártyákkal lehetővé kell erre tenni, hogy úgy a balatoni hajókat, mint a Balaton körüli vasutakat olcsó pénzen használhassák. Hogy milyen kiesi/nyes ebben a tekintetben a mi magyar Államvasutunk, arra legyen szabad egy példát előhoznom, amelyet már egyszer megemlítettem itt, de amely még maisr sincs orvosolva. Keszthely egy tízezer lakosú város, s ott a Máv-nak a vasútnál nincs telefonállomása. Amikor a kereskedő és iparosvilág, amelynek állandó összeköttetése van a vasúttal, azt kérte, hogy a Máv. állítson fel telefonállomást, azt egyszerűen megtagadták költség hiányában. Akkor á kereskedők társulata maga építette ki ezt az állon 1 ást és fizette két éven keresztül a havi előfizetést iis a magyar Államvasutak állomása részére. Mi történt? Akármikor hívták a vasútállomást az nem jelentkezett, figyhogy kénytelenek voltak megint a telefonelőfizetést beszüntetni. S amikor e miatt panaszt tettek az üzletvezetőség 1 • nél, az felmentette a vasúti tisztviselőket azzal az indokolással, hogy úgy is nagyon el vannak foglalva szolgálati beosztásukkal, nem érnek rá a nyilvános telefont kiszolgálni. Azt kérdem: kultúra ez? Ha egy külföldi, vagy akár hazai fürdővendég elutazik egy ilyen fürdőhelyre és a vasútnál valami baj, vagy szerencsétlenség éri, nem tud övéinek hírt adlni erről, amíbő' a legnagyobb kellemetlenségek és károsodások származhatnak. Ha mostmár azt vizsgálom, hogy mik az okai a Balaton elhanyagolásának, azt 4 s meg kell, vallanom, hogy itt a balatonparti füidőtulajdonosok részéről is történnek nagy Irháik, de hibás a maaryair oubliku^ is~ amely a magyar fürdőket, különösen a Balatont talán azért rem látogatja m<ert nem elég finom neki a Balaton, mert iemerős^i előtt nem dicskedhetik el azzal, ho^y Fonyódon, Szemesen vagy Bogláron nynraH. miután ismerőse valaraelvik tengerpart" fürdőben volt. Legyen szabad erre egy bonmot-t elmondani a t. Háznak. Az egyik kérdezi ismerősétől, hogy hol nyaralt az idén, amire az azt mondotta: az idén Boulogne sur Merben nyaraltam. A másik pedig, amikor ismerőse azt kérdezte tőle. hosry: Kedved bol nyaralt? — nehogy ismerőse lekicsinyelje Őt — azt felelte : Én Boglár sur Mer-ben nyaraltam. Es ezt olyan gyorsan mondta, hogy az ismerőse ne értse meg, hogy magyar fürdőn nyaralt. Vagy pedig kérdezi az egyik: Wo haben Sie den Sommer zugebracht? Äzt feleli erre a másik: Zell am See-ben. Mire amaz azt mondja: én pedig Zell am P.-ben voltam. (Derültség.) Így azután ő is elegánsnak tűnik fel az ismerőse előtt. Bizonyára mibennünk is van hiba, és pedig az, hogy a Balaton körüli nép nem látja be azt, hogy a balatoni fürdővendégek mennyi hasznot hoznak nekik, hanem amikor elkövetkezik a fürdőidény, akkor azon van, hogy minél jobban kizsarolhassa a fürdővendégeket. Azért kellene a kormánynak odahatnia, hogy beszerzőközpontok állítassanak fel, és tarifális engedményeket adjanak ilyen bevásárló központoknak, a Balaton mellett három-négy helyen, hogy az odavaló gazda értékestíhesse a terményeit, viszont a publikum olcsón tudja ezeket beszerezni és ne legyen kitéve annak, hogy kizsarolják. Megtörténik például az, hogy a szobaárakat, amelyeknek mimdlen szobában hatósági láttamozással kell kifüggesztve lenni, az ellen249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. őrzés hiánya folytán nem függesztik ki, és amikor a publikum a jó idő elkövétkezésével megrohanja a fürdőt, akkor dupla vagy háromszoros árat is számítanak a szobáért, mint amennyire az tulajdonképpen engedélyezve van. Pedig a Balatonnak annyi előnye van, hogyha a külföldi tófürdőkkel összehasonlítjuk, akkor ez az összehasonlítás a magyar Balaton javára dől el, mert az itteni kitűnő levegő, kiváló homok különösen gyermekek részére alkalmas gyógyító eszköz. Továbbá itt a Balaton mellett a publikum a horgászati sportot is űzheti. Mind olyan előnyök ezek, amelyek miatt a Balaton megérdemelné, hogy minél számosabban keressék fel. Még egy baja van a Balatonnak, az hogy nincs egységes közigazgatása. A Balatont három vármegye veszi körül, s mindegyik vármegye, hogy a saját partját fejleszthesse, mindazokat az előnyöket, amelyeket vagy a vasúttól vagy a hajózási társaságtól,' vagy pedig a kormánytól ki tud verekedni, a saját partja részére értékesíti. Volt a Balatonunknak a múlt időkben kormánybiztossága is, de sajnos, ennek a kormánybiztosságnak semmiféle hatásköre nem volt, úgyhogy sem közigazgatásilag, sem közrendészetileg, sem építészeti ellenőrzés címén semmiféle jogot gyakorolni nem tudott, és így a ténykedése illuzóriussá vált, holott egy ilyen központi szerv megteremtése mindenesetre nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy a Balaton forgalma fellendíttessék. Nem mulaszthatom el ezt az alkalmat, hogy ezúttal meg ne emlékezzem a Balatonnak egy volt kormánybiztosáról, Spur Istvánról, aki nagy buzgalommal, nagy szeretettel és sok jóindulattal látta el ezt a hivatalát, de természetesen ő sem tudott semmi eredményt elérni, mert abszolúte semmi hatalom nem volt a kezében, egy fillért sem kapott soha a Balaton támogatására. Meg kell emlékeznem ez alkalommal a Balatoni Szövetségről is, erről a kulturális intézményről, amely évtizedek óta a legszebb, legnemesebb munkát fejti ki a Balaton érdekében, s ha van valami eredmény, amelyet a Balaton fejlesztése körül elérhetünk, akkor azt ennek az intézménynek és igen nemesen gondolkozó agilis elnökének, óváry Ferencnek köszönhetjük. (Éljenzés a középen.) A kormány a múlt évben a balatoni ügyek vitelét kivette a kormánybiztosság kezéből és egy új szervet létesített: a Balatoni Intéző Bizottságot. Ennek az intéző bizottságnak tagjai: a három vármegye főispánja, három alispánja, továbbá a balatoni kikötők kormánybiztosa. Ismerem az összes urakat és meg vagyok róla győződve, hogy a Balaton iránti szeretetükből kifolyólag minden lehetőt el fognak követni, hogy ezek a mizériák a Balaton mentén megszűnjenek. Máris ismerem azt a nagy memorandumot, amelyet Körmendy-Ekes Lajos főispán, az intézőbizottság elnöke intézett a kormányhoz, amelyben benne vannak 'mindazok a kérelmek és óhajtások, amelyek a legrövidebb időn belül elintézendők volnának. Itt is úgy leszünk különben, mint a balatoni kormánybiztosságnál: ez^ a szerv sem tud^ majd kellő eredményeket elérni, mert semmiféle intézkedési jog a kezében nincsen. Nincs központi hivatala, pedig erre szükség volna. Nem akarok ezáltal egy új hivatal felállítására gondolni, hiszen politikai állásfoglalásomnál fogva ellensége vagyok mindenféle bürokratizmusnak, mindenféle új hivatal felállításának, de azt hiszem, hogy a költség nem szaporodnék azáltal,
