Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

282 Az országgyűlés hépviselöházánah még azt is elérhetnők, hogy a külföldi publi­kum is hozzánk jönne. A hazai publikumnak olcsó heti-, vagy idénykártyákkal lehetővé kell erre tenni, hogy úgy a balatoni hajókat, mint a Balaton körüli vasutakat olcsó pénzen használhassák. Hogy milyen kiesi/nyes ebben a tekintet­ben a mi magyar Államvasutunk, arra legyen szabad egy példát előhoznom, amelyet már egyszer megemlítettem itt, de amely még maisr sincs orvosolva. Keszthely egy tízezer lakosú város, s ott a Máv-nak a vasútnál nincs tele­fonállomása. Amikor a kereskedő és iparos­világ, amelynek állandó összeköttetése van a vasúttal, azt kérte, hogy a Máv. állítson fel telefonállomást, azt egyszerűen megtagadták költség hiányában. Akkor á kereskedők társu­lata maga építette ki ezt az állon 1 ást és fizette két éven keresztül a havi előfizetést iis a ma­gyar Államvasutak állomása részére. Mi tör­tént? Akármikor hívták a vasútállomást az nem jelentkezett, figyhogy kénytelenek voltak megint a telefonelőfizetést beszüntetni. S ami­kor e miatt panaszt tettek az üzletvezetőség 1 • nél, az felmentette a vasúti tisztviselőket az­zal az indokolással, hogy úgy is nagyon el vannak foglalva szolgálati beosztásukkal, nem érnek rá a nyilvános telefont kiszolgálni. Azt kérdem: kultúra ez? Ha egy külföldi, vagy akár hazai fürdővendég elutazik egy ilyen fürdőhelyre és a vasútnál valami baj, vagy szerencsétlenség éri, nem tud övéinek hírt adlni erről, amíbő' a legnagyobb kellemetlenségek és károsodások származhatnak. Ha mostmár azt vizsgálom, hogy mik az okai a Balaton elhanyagolásának, azt 4 s meg kell, vallanom, hogy itt a balatonparti füidő­tulajdonosok részéről is történnek nagy Ir­háik, de hibás a maaryair oubliku^ is~ amely a magyar fürdőket, különösen a Balatont ta­lán azért rem látogatja m<ert nem elég finom neki a Balaton, mert iemerős^i előtt nem dics­kedhetik el azzal, ho^y Fonyódon, Szemesen vagy Bogláron nynraH. miután ismerőse va­laraelvik tengerpart" fürdőben volt. Legyen szabad erre egy bonmot-t elmon­dani a t. Háznak. Az egyik kérdezi ismerősé­től, hogy hol nyaralt az idén, amire az azt mondotta: az idén Boulogne sur Merben nya­raltam. A másik pedig, amikor ismerőse azt kérdezte tőle. hosry: Kedved bol nyaralt? — ne­hogy ismerőse lekicsinyelje Őt — azt felelte : Én Boglár sur Mer-ben nyaraltam. Es ezt olyan gyorsan mondta, hogy az ismerőse ne értse meg, hogy magyar fürdőn nyaralt. Vagy pedig kérdezi az egyik: Wo haben Sie den Sommer zugebracht? Äzt feleli erre a másik: Zell am See-ben. Mire amaz azt mondja: én pedig Zell am P.-ben voltam. (Derültség.) Így azután ő is elegánsnak tűnik fel az ismerőse előtt. Bizonyára mibennünk is van hiba, és pe­dig az, hogy a Balaton körüli nép nem látja be azt, hogy a balatoni fürdővendégek mennyi hasznot hoznak nekik, hanem amikor elkövet­kezik a fürdőidény, akkor azon van, hogy mi­nél jobban kizsarolhassa a fürdővendégeket. Azért kellene a kormánynak odahatnia, hogy beszerzőközpontok állítassanak fel, és tarifális engedményeket adjanak ilyen bevásárló köz­pontoknak, a Balaton mellett három-négy he­lyen, hogy az odavaló gazda értékestíhesse a terményeit, viszont a publikum olcsón tudja ezeket beszerezni és ne legyen kitéve annak, hogy kizsarolják. Megtörténik például az, hogy a szobaára­kat, amelyeknek mimdlen szobában hatósági láttamozással kell kifüggesztve lenni, az ellen­249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. őrzés hiánya folytán nem függesztik ki, és amikor a publikum a jó idő elkövétkezésével megrohanja a fürdőt, akkor dupla vagy há­romszoros árat is számítanak a szobáért, mint amennyire az tulajdonképpen engedélyezve van. Pedig a Balatonnak annyi előnye van, hogyha a külföldi tófürdőkkel összehasonlít­juk, akkor ez az összehasonlítás a magyar Ba­laton javára dől el, mert az itteni kitűnő le­vegő, kiváló homok különösen gyermekek ré­szére alkalmas gyógyító eszköz. Továbbá itt a Balaton mellett a publikum a horgászati spor­tot is űzheti. Mind olyan előnyök ezek, amelyek miatt a Balaton megérdemelné, hogy minél szá­mosabban keressék fel. Még egy baja van a Balatonnak, az hogy nincs egységes közigazgatása. A Balatont há­rom vármegye veszi körül, s mindegyik vár­megye, hogy a saját partját fejleszthesse, mindazokat az előnyöket, amelyeket vagy a vasúttól vagy a hajózási társaságtól,' vagy pe­dig a kormánytól ki tud verekedni, a saját partja részére értékesíti. Volt a Balatonunknak a múlt időkben kor­mánybiztossága is, de sajnos, ennek a kormány­biztosságnak semmiféle hatásköre nem volt, úgyhogy sem közigazgatásilag, sem közrendé­szetileg, sem építészeti ellenőrzés címén semmi­féle jogot gyakorolni nem tudott, és így a tény­kedése illuzóriussá vált, holott egy ilyen köz­ponti szerv megteremtése mindenesetre nagy­ban hozzájárulhatna ahhoz, hogy a Balaton forgalma fellendíttessék. Nem mulaszthatom el ezt az alkalmat, hogy ezúttal meg ne emlékez­zem a Balatonnak egy volt kormánybiztosáról, Spur Istvánról, aki nagy buzgalommal, nagy szeretettel és sok jóindulattal látta el ezt a hi­vatalát, de természetesen ő sem tudott semmi eredményt elérni, mert abszolúte semmi hata­lom nem volt a kezében, egy fillért sem kapott soha a Balaton támogatására. Meg kell emlékeznem ez alkalommal a Ba­latoni Szövetségről is, erről a kulturális intéz­ményről, amely évtizedek óta a legszebb, leg­nemesebb munkát fejti ki a Balaton érdeké­ben, s ha van valami eredmény, amelyet a Ba­laton fejlesztése körül elérhetünk, akkor azt ennek az intézménynek és igen nemesen gon­dolkozó agilis elnökének, óváry Ferencnek kö­szönhetjük. (Éljenzés a középen.) A kormány a múlt évben a balatoni ügyek vitelét kivette a kormánybiztosság kezéből és egy új szervet létesített: a Balatoni Intéző Bi­zottságot. Ennek az intéző bizottságnak tagjai: a három vármegye főispánja, három alispánja, továbbá a balatoni kikötők kormánybiztosa. Ismerem az összes urakat és meg vagyok róla győződve, hogy a Balaton iránti szerete­tükből kifolyólag minden lehetőt el fognak kö­vetni, hogy ezek a mizériák a Balaton mentén megszűnjenek. Máris ismerem azt a nagy me­morandumot, amelyet Körmendy-Ekes Lajos főispán, az intézőbizottság elnöke intézett a kormányhoz, amelyben benne vannak 'mindazok a kérelmek és óhajtások, amelyek a legrövi­debb időn belül elintézendők volnának. Itt is úgy leszünk különben, mint a balatoni kor­mánybiztosságnál: ez^ a szerv sem tud^ majd kellő eredményeket elérni, mert semmiféle in­tézkedési jog a kezében nincsen. Nincs köz­ponti hivatala, pedig erre szükség volna. Nem akarok ezáltal egy új hivatal felállítására gon­dolni, hiszen politikai állásfoglalásomnál fogva ellensége vagyok mindenféle bürokratizmusnak, mindenféle új hivatal felállításának, de azt hi­szem, hogy a költség nem szaporodnék azáltal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom