Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának ha az intézőbizottság mellé állami alkalmazot­takból egy szervezetet állítanánk fel, amelynek tagja volna egy vízépítési mérnök, egy építé­szeti megbízott, egy ügyes közigazgatási ember, egy orvos, aki a közegészségügyi felügyeletet gyakorolhatná és egy-két beosztott kezelő­tisztviselő. Ez nem kerülne az államnak semmiféle költségébe. Van elégséges hivatalunk ahonnan ezt az egy-két embert ki lehetne rendelni, hogy legalább volna egy központi szerv, amely eze­ket az ügyeket tudná intézni. Az intézőbizott­ság elnökét felhatalmaznám bizonyos közigaz­gatási kérdésekben elsőfokú intézkedési jog­körrel, hogy a szokott bürokratizmus levegőjé­től olyan kérdések megoldása halasztást ne szenvedjen, amelyek megoldása pedig igen sürgős volna. Sok mulasztás történt az építkezés terén, éppen azért, mert ez a hivatal nem volt meg­szervezve a múltban. A villateleptulajdonosok a ( hatóságnak, az illetékes szervnek megkérde­zése nélkül olyan alacsony nívón építkeztek, hogy a Balaton emelkedésével villájuk a víz alá került, használhatatlanná és lakhatatlanná vált. Ez nem történt volna meg, ha közigazga­tási intézkedések történtek volna, amelyek megakadályozták volna azt a sok súlyos sze­rencsétlenséget, amely a Balaton mentén elő­fordult. Sok szülő siratja gyermekét, akik a Balatonban lelték halálukat annak következté­ben, hogy megengedték mindenféle hajónak vitorlával való felszerelését és nem tartották be az előírást a vitorlás hajó fenékmegterhe­lése tekintetében. Engedje meg a miniszter úr, hogy rámu­tassak egy botrányos épületre, amely éppen a Társadalombiztosító Intézet tulajdona s amely a Héviz fürdővel összeépített Szentandrás köz­ségben van, a villák és szállodák között. Meg­botránkoztató kinézésű vasház, amelnyek pad­lója nem emelkedik a talaj fölé, úgyhogy esős időben a talajvíz beszivárog a szobákba. Itt vannak a rokkant, csúzos és köszvényes mun­kások elhelyezve. Ezt az állapotot legyen szí­ves a miniszter úr minél hamarébb megszün­tetni. Miután ez az intézmény államosítva lett, azt hiszem, a miniszter úrnak áll bizonyos tőke rendelkezésre arra a célra, hogy a magyar munkásság ezen a gyógyfürdőn megfelelő egészséges, higiénikus otthonhoz jusson. Ezen alkalommal méltóztassék megen­gedni, hogy már a bizottsági tárgyalás során felvetett azon kérésemet újólag előadhassam a miniszter úrnak, amely szerint a Balatonmenti természeti szépségek megmentése érdekében méltóztassék olyan intézkedéseket tenni, hogy tovább ne folyhassék az a vandalizmus, az^ a pusztítás, amely a Badacsonnyal évtizedek óta folyik. (Helyeslés.) A bizottsági tárgyalás so­rán azt kérdeztem Wolff Károly igen t. kép­viselő úrtól, mit szólna a főváros törvényható­sági közgyűlése, ha itt a Gellérthegyet kezde­nék pusztítani 1 ? A felelet az volt, hogy minden erővel meg kellene akadályozni. Olyan pusztí­tása folyik a legszebb balatoni természeti szép­ségnek, hogy ennek védelmében mindenkinek fel kell szólalni. Ügy tudom, hogy maguk a miniszter urak is megbotránkoztak ezen az állásponton, de amikor ebben az ügyben kérdést intéztek a miniszter urakhoz, azt mondották, hogy olyan súlyos magánjogi érdekek fűződnek ehhez a kérdéshez, hogy azt nem lehet egyszerűen ren­delettel elintézni, hanem a kőtermelést csak akkor lehet megszüntetni, ha letellik a szerző­dés,. Zala megye közbejárására már történt 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 283 annyi intézkedés, hogy bizonyos határvonalat szabtak meg felfele és oldalt is, ameddig elme­hetnek a kőkitermeléssel, de végeredményben máris rendkívüli módon meg van csonkítva ez a gyönyörű bazaltkúp. A miniszter úr volt szíves rámutatni a bizottsági tárgyalás során, hogv ezen törvénynek azon szakasza alapján, amely intézkedik a védőövekről és a gyógy­helyek körüli védőövekről, amelyekben ipari üzemek — a már meglévők is — csak enge­déllyel folytathatók, tehát, a meglévőknek is új engedélyt kell kérniök, talán mód és alka­lom lesz ezen a jogcímen megszüntetni ezt az állapotot. De én kételkedem abban, hogy ez lehetséges lesz, mert tudvalévő dolog, hogy Magyarországon a kartell oly nagy hatalom, amely sokszor talán még a kormánynál is ere­sebbnek mutatkozik. Ezért én azt az indít­ványt vagyok bátor határozati javaslat for­májában beterjeszteni, hogy utasítsa a Kép­viselőház a kormányt, hogy még ebben az év­ben terjesszen elő törvényjavaslatot a Bala­tonvidék szépségeinek megmentése érdekében. (Élénk helyeslés.) A Balaton óriási közgazdasági fontossá­gára való tekintettel talán hosszabban foglal­koztam ezzel a dologgal, mintsem a t. Ház ezt óhajtotta volna s így a törvényjavaslatnak egyes szakaszaira csak röviden akarok kitérni. A törvényjavaslat indokolásának egyik pontia azt mondja, hogy ennek a törvényjayas^tnak célja, hop-v új gyógyforrásokat, új gyógyfürdő­helyeket tárjunk fel, hogy a nemzeti kincse­ket napvilágra hozva, szaporítsuk ezzel Ma­gyarország közgazdasági értékeit. Ez helyes megállapítás volna, ha a már meglévő és már régóta kultivált fürdőink olyan állapotban volnának, hogy azzal meg­elégedhetnénk. Ez az indokolás tudniillik azt is mondja, hogy ezek már a inuHban olyan befektetéseket végeztek, amelyekkel megélhet­tek és ezeket támogatni, gyámolítani nem kell. Nekem az a meggyőződésem, — mint gazdá­nak — hogy nem kell nekünk szaporítanunk fürdőinket, gyógyforrásainkat. Ezzel szemben azt mondom, mint gazda: «Markolj csak keve­set s azt jól megszorítsd, ne a földet, hanem a munkát szaporítsd.» Nekünk arra kell töre­kednünk, hogy meglévő fürdőinket tegyük higiénikusakká, kényelmesekké és azokat fej­lesszük olyan irányban, hogy necsak a hazai publikum találja meg ott gyógyulását és üdü­lését, hanem tegyük lehetővé, hogy ezek a he­lyek a külföldiek számára is hozzáférhetők le­gyenek. Ha mármost körülnézünk, hogyan állunk ezzel a fejlesztéssel, látjuk, hogy a ma­gántőke ebbe a fejlesztésbe nem igen tud bele­nyúlni, mert ma olyan drága a kamat, olyan drága az ilyen befektetés, hogy nem lehet azt kívánni, hogy olcsón nyújtsa az építtető a szál­lodai szobát, rövid 6—8 heti idény alatt a publikumnak. Ilyenformán vagy azt mondják rá, ho~y uzsorás, ha drágán adja szobáját ha pedig olcsón adja, maga megy tönkre. Itt kell bele­nyúlni az államnak hogv közületeknek, eset­leg szövetkezeti alapon összeálló társas gok­nak vagy ped g községeknek admn oïcs^ k l­csönt, vagy államsegélyt. Hogv ezek n egvaló­síthassák azt, ami feltétlenül szükséges a Ba'a­tim fejlesztéséhez, hogy minden nagvobb für­dőben legalább egy téliesen higiénikus szál* loda álljon a nagyközönség rendelkezésére. Az a kérésem is volna itt aiz ig p n t. népjóléti miniszter úrhoz, hogy szíveskedjék azzal a gpndolattal is foglalkozni, hogy a Balaton kö

Next

/
Oldalképek
Tartalom