Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
•Az országgyűlés képviselőházának kérni fogom a pénzügyminiszter urat, tegye lehetővé, hogy ezt megvalósíthassuk. Attól ne féljen az igen t. képviselő úr — különben nem célom, hogy ezt a törvényjavaslatot megvédjem —, hogy a hatósági biztos szervezése által új állást kreálunk. A hatósági biztos már szolgálatban lévő akár rendőrségi, akár pedig közigazgatási tisztviselő, aki ezért a működéséért külön díjazást nem kap, legfeljebb a fuvar díját kapja meg, amit azt hiszem, a képviselő úr sem sajnál tőle, mert legtöbbször lakhelyén kívül kell neki ezt a szolgálatot teljesítenie. De külön napidíjat, valami külön tiszteletdíjat ezért az állásért nem kap. Természetszerű dolog, hogy ezt a javaslatot a legnagyobb örömmel fogadom, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) bár némi csalódást hozott ez részemre azáltal, hogy azokat a célokat, amelyeket a javaslattól vártam, hogy tudniillik ebben a javaslatban lesz valami célzás bizonyos kölcsönökre, bizonyos állami támogatásokra, amely támogatást más üzemekkel szemben is tanúsított a múltban az állam, nem találom meg. Elmondhatom erről a javaslatról, hogy ez az egyetlen törvényjavaslat, amely az országnak semmiféle pénzébe nem kerül, hiszen még azt a célt sem értük el a házadó leszállításoknál, amit elérni reméltünk, hogy tudniillik a fürdőknek a házadóját a békebeli 9%-ra fogják leszállítani és semmiféle ígéretünk sincsen egyelőre, hogy ezt a kérésünket a pénzügyminiszter úr teljesíteni fogja. Az előadó úrnak nagyhatású, óriási tudásra és körültekintésre valló beszédét a legmélyebb figyelemmel hallgattam és a magyar fürdők fejlesztésére a kormány részéről tett ígéreteket, remélem, hogy a kormány be fogja váltani. De mégis, mint balatoni ember, a Balatonra vonatkozólag szükségesnek tartok néhány gondolatot a Ház elé hozni, mert feltétlenül szükségesnek tartom, hogy evvel a nap-v nemzeti kincsünkkel, a Balatonnal tüzetesebben foglalkozzunk. Be kell vallanunk,. hogy a mültban a békeévekben, amikor talán ezt az ország gazdagsága, pénzügyi viszonyai megengedték volna, a Balatonra semmiféle befektetést nem kaptunk, a kormány azt teljesen elhanyagolta, úgyhogy a Balaton fejlődése egyes magánemberek tevékenykedésére volt utalva. Még nekünk, balatoni érdekeltségeknek azt az egy kérésünket is, hogy a Sió-csatornát szabályozzák, igen mostohán kezelték a múlt kormányok, holott tudvalevő dolog, hogy a Sió-csatorna a kulcsa az egész balatoni fürdőéletnek, mégpedig azért, mert a Sió-csatorna nemcsak azt a gazdasági érdeket szolgálja, amelyet a partjai mentén elterülő földbirtokok kívánnak meg, hanem igenis a Sió-csatorna a szabályozója a Balaton vízszínének, már pedig az, hogy a Balaton vízszíne szabályozható legyen, igenis nagyfontosságú dolog, mert feltétlenül szükséges, hogy az a fürdővendég, aki valamelyik fürdőt felkeresi és a másik évben oda visszatér, ne legyen olyan csalódásnak kitéve, mînt a múltban volt, amikor a régi fürdőre visszatérve, legalább is ezer métert kellett neki bemennie, hogy annyi vizet kapjon, hogy testét megáztathassa és ki volt téve annak a veszélynek, hogyha e°-y szél kerekedik, mire onnan a messzeségből kiér, addigra nemhogy üdülést nyert volna, hanem megfázott, úgyhogy keservesen ráfizetett. Másodsorban szükséges a Sió-csatorna mielőbbi szabályozása azért is, mert a Balaton mentén szükséges egészségügyi berendezkedések, és pedig vízvezeték, csatornázási kérdések addig nem oldhatók meg, amíg ez szabályozva 249. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 281 nincs, mert erre a fix bázisra kell az összes terveket elkészíteni. Egy labilis víznívóra való tervek elkészítése és azok kivitele mindig kétszeres, háromszoros összegbe fog kerülni. A forradalmi idők után, a trianoni békekötés utáni időkben a Balaton fejlődése természetesen ismét stagnált. Csak később, 1923" ban kezdte a kormány szemét a Balatonra irányítani és hálátlan volnék, ha el nem ismerném, hogy ettől az időtől kezdve fokozottabb mértékben történnek ott olyan intézkedések, amelyek a Balaton fejlődésére jótékony hatással vannak. Elsősorban látható a vasúti közlekedés javulása. Másodsorban nagyon üdvös, nagyon bölcs intézkedés volt az, hogy a balatoni elavult régi gőzhajózási társaság- helyett a kormány befolyására a Délivasút és a magyar Államvasutak megalkották az új balatoni hajózási társaságot, amely a régi nagytípusú hajókat, amelyek gőzüzemre való berendezésük folytán, költségességük miatt nem tudtak rentábilisak lenni,^ kiküszöbölte és ezek helyett ezideig már négy vagy öt 150 fő befogadására alkalmas benzinmotoros haiót épített. Természetesen azonban ezek a hajózási kérdések még nincsenek befejezve, mert a hajópark még mindig kevés, másodsorban pecPg feltétlenül szükséges volna, hogy a kikötők a Balaton mindazon pontjain megépüljenk, ahol nagyobb számban nyaralnak fürdővendéerek. (Ügy van! a baloldalon.) A földmívelésügyi miniszter úr által 15 éven keresztül hasznos beruházások címén felvett évi 2S0(H 1 0 pengőt nem tartom megfelelőnek a- cél elérésére, mert ez az idő erre hosszú. Ez alatt az idő alatt a mi nüblikumunk elszokik a Balatontól és a külföldre fog özönleni, megszokja a külföldi fürdőket és balatoni fürdőink ismét vissza fognak fejlődni. Kérdem, nem volna-e lehetséges, — hiszen talán nem akarom vádolni a kormánvt azzal, hosry haszontalan dolgokra is költött beruházási összegeket — hogy egv bizonyos összp^t es^s^rre — mondjuk, két-három éven belül fordítana ki'kö>" v megépítésére 1 ? Akkor a balatoni hajózás fejlődésnek indulhatna, és publikumunk megtalálná ott a szórakozást, amelynek hiányában nem keresi fel lpemagyobbré°zt a Balatont, hanem elmegy külföldi fürdőkre, ahol száz kilométerekre terjedő gondozott utak állnak rendelkezésére és ahol a kormány, a hatóság és minden üzem részéről megadatik minden kedvezmény, hogy a publikum jól érezze magát és kellemesen emlékezzék vissza az ott eltöltött napokra. A balatoni vasúti forgalom javítása érdekében nem történt meg mindaz, ami a f rgalom érdekében szükséges és a vendégek kényelmének megteremtését szolgálja. Még mindig magasak a tarifák. Az a publikum péld u 1 amely a Balaton mellett nyaral és pzívesen felkeresné a Balaton értékesebb pontjait n vezetességeit, történelmi helyeit s annak kultúreszközeit használatba vehetné, esak^ nagyon drágán tud ott tartózkodni. Csak a sínautóra akarok rámutatni am elvnek igen maga« tarifája van. Rossz az összeköttetés is. Például ma is előfordul, hogy a fővonalból kiágazó vicinális vonatra másf'l óráin- kell nyáron várni a publikumnak. Azt kívánom, a kormány hasson oda, hogy ezek az óriási visz"ss^írok minél előbb megszüntettessenek. Például miért nem adja meg a kereskedelemügyi miniszter úr azt a kedvezményt, amelyet külföldön megadnak az rttani fürdőkr* 1 utazóknak, hosy a határtól és a határig 50%-s ' kedvezménnyel utazhat a vendég? így talán
