Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-249
278 Àz országgyűlés képviselőházának válik, ezt a célt el fogja-e érni, azt majd a gyakorlat fogja megmutatni. En azonban azt hiszem, hogy az igen t. népjóléti miniszter úr most is, mint már más esetben is, eltévesztette a sorrendet. A rokkantság elleni biztosítás^ például előbb vált törvénnyé, mint a munkanélküliség elleni biztosítás, holott az lett volna a helyes, ha előbb a munkanélküliség elleni biztosítást, azután a rokkantsági biztosítást léptetik életbe. Ezzel a törvényjavaslattal is így vagyunk s hogy ezzel az elgondolással nem állok egyedül, azt bizonyítja az igen t. előadó úr nagyszabású beszéde és az együttes bizottság jelentése. Az előadó úr és az együttes bizottság jelentése is utal arra, hogy már 1876-ban alkottak egy törvényt, amely a közegészségügy alá tartozó egész területet felöleli és már akkor szükségessé vált, hogy a csecsemő- és anyavédelmet, a tüdővész elleni berendezkedéseket és a közegészségüggyel kapcsolatos egyéb dolgokat törvényes úton, intézményesen valósítsák meg a nép egészsége érdekében. Objektív akarok lenni: igaz, hogy világháború volt, forradalmak is voltak és ezek megakasztották ezt a törekvést, de mégis ma már 1929-et írunk és ezekből a dolgokból még vajmi ikevés van megvalósítva. Mégis csak előbb kellene gondoskodni a nép széles rétegének egészségéről és azutáni kellene áttérni azokra az ügyekre, amilyen például a fürdőhelyek rendbeszedésének ügye. További hiányt látunk abban, hogy ez a törvényjavaslat — a népjóléti miniszter úr ezt nem is tagadja, s az előadó úr is volt szíves erre rámutatni — csak kerettörvény. A népjóléti miniszter úr úgy fejezte ki magát, hogy ez csak leltározás akar lenni, hogy megtudjuk, hogy a Balaton vidékén és az ország más részein hogy állunk a fürdőhelyekkel és majd csak azután, ha ez a leltározás megtörténik, kerül sor arra a munkára, amely ezeket a fürdőhelyeket tényleg rendbeszedi, hogy ezek a fürdőhelyek Magyarországon odáig el tudjanak jutni, olyan színvonalra emeltessenek, amelyen a külföldön nemcsak ezidőszerint, de már régóta állnak. Az elmaradt .• állapotokból ered az, hogy sok magyar, amikor arról van szó, hogy eldöntse, hogy az idén hova menjen nyaralni, hova menjen, hogy egészségét helyreállíthassa, inkább külföldre megy, semhogy itt Magyarországon maradjon, noha ennek az országnak fürdőhelyek tekintetében vannak olyan kincsei, mint a külföldnek. Mégis külföldre megy soík fürdőző, mert fürdőhelyeink elhanyagoltak, mert nincsenek abban az állapotban, amelyben lenniök kellene, mert nem nyújtanak eleget azoknak, akik fölkeresik ezeket a fürdőhelyeket, ahhoz, hogy megkedveltessék az illető helyet, nehogy azt kelljen mondaniok, hogy «Most az egyszer itt voltam, de még egyszer nem fognak engem ezen a helyen látni, mert annyira kizsákmányoltak és anynyira nem nyújtottak evvel szemben semmit, hogy elmegy minden kedvem attól, hogy még egyszer fölkeressem ezt a fürdőhelyet.» tígy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat annak a propagandának szüleménye, amelyet egyrészt nagyon helyesen a Balatonvidék emelése érdekében, másrészt pedig Budapestnek mint gyógyhelynek megkedveltetése érdekében folytattak. Budapestről igazán bátran lehet mondani, hogy gyógyhely, mert ezeket a forrásokat, ezeket a fürdőket, amilyeneket mi itt, Budapesten birtokolunk, nem igen lehet Európának más nagy városaiban úgy föltalálni, mint itt a székesfővárosban. » 249. ütése 1929 február 6-án, szerdán. De mit tapasztalunk a propaganda révén? Most a Balatonvidék emelése érdekében folytatott propaganda ezt a törvényjavaslatot eredményezi, amelyből valószínűleg törvény lesz. Azzal a felfogással szemben, hogy a törvényjavaslat ellen állást foglalni talán nem is lehetne, mert hiszen ha nem használ, nem árt, hogyha ez a törvény megvan, tehát ha ilyen szerények akarunk lenni és mindennel meg vagyunk elégedve, a legkisebb haladással, a legkisebb lépéssel a kultúra felé, rá kell mutatnom, hogy ez még nekünk ebben az időben, 1929-ben nem elég. Ha valaki így okoskodik, akkor talán indokolatlan volna az, hogy ez ellen a törvényjavaslat ellen bárki is kifogást emeljen, szerintem azonban ez még nem elég. Ezt egészen bátran össze lehet hasonlítani választójogi kérdéssel, mert hogyha a titkos választójogot Magyarországnak megadták volna még a háború előtt, ez igen nagy vívmány lett volna, de ha ma egy világháború és a forradalmak után meg is adják a titkos választójogot, nem lehet azt mondani erre, hogy most egy hatalmas lépést^ tettünk előre, amikor ez már minden más országban valami egészen természetes dolog és már túlhaladott álláspont, így vagyunk ezzel a törvényjavaslattal is. Nagyon lassan megyünk előre, ha egyáltalában lehet arról beszélni, hogy előre megyünk. T. Ház! De vizsgáljuk közelebbről a helyzetet ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ha ez a törvényjavaslat azt akarja elhitetni, hogy például Budapesten ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével az idegenforgalmat lehet emelni, azt én kétségbevonom, bár Budapesten az idegenforgalom emelésére minden lehetőség meg volna. Más körülmények is közrejátszanak abban, hogy az idegenforgalom Budapesten nem akar valamilyen haladást felmutatni. Ennek az oka nem abban keresendő, mintha Budapest nem volna Európának egyik legszebb városa, mert hiszen, bátran elmondhatom, hogy például ilyen Dunarakpart-szabályozás, mint amilyen Budapesten van, nem igen lehet találni más nagy városban, ahol pedig jóval nagyobb az idegenforgalom. Az idegenforgalomhoz az kell, hogy az^ idegennek kellemessé tegyük az itt tartózkodást, hogy ne vexáljuk. Idetartozik az is, amiről a múlt szerdán interpellációmban szóltam, hogy azokat a bizonyos háborús rendelkezéseket végre elimináljuk, eltöröljük. Minek kell például a, vízum? Miért van az a vízumkényszer, amit már minden ország igyekszik eltörölni, hogy idegenforgalmát minél jobban emelni tudja. Ismétlem, miért van szükség az útlevél váltására, stb. Ezek a dolgok és intézkedések a külföldről Magyarországra érkezőknél nem Magyarország mellett, hanem ellene szólnak. Ezeket, mint mondottam, el kellene törölni, elsősorban legalább is azokkal az országokkal szemben, amelyek errevonatkozólag lépéseket tettek és tesznek és akarják is Magyarországgal szemben az ilyen vízumvexatúrát megszüntetni. De Magyarország nem tudom miért, még mindig aggályoskodik és ezeket a dolgokat nem csinálja. meg. Szerinten egy további aggály is forog fenn, nevezetesen a politikai viszonyok is hoz u zájájralnak ahhoz, hegy itt az idegenforgalom nem igen akar emelkedni. Ha egy ideig csend ; van s nincs semmi baj, akkor . egyszerre megint a kellő pillanatban, hogy valahogy ne javuljon itt a helyzet, történik valami, ami aztán külföldön azt mondják, hogy mégsem meI gyünk Magyarországba, mert úgy találják*
