Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-249

Az országgyűlés képviselőházának hogy az a konszolidáció, amelyről olyan sokat beszélünk és olyan sokat írunk, még mindig nincs meg. Ezért nem lehet Magyai-országot és Magyarországnak ezeket a «zép helyeit fel­keresni. Ha vizsgálom a törvényjavaslatot, akkor elsősorban az ötlik szemembe, hogy a szaka­szoknak egy egész sorát találom, amelyek a népjóléti miniszter úrnak felhatalmazást ad­nak arra nézve, hogy rendelet útján intézkedjék a szükséges dolgokról. Miért van Magyaror­szágnak törvényhozó testülete, parlamentje, ha olyan törvényeket hoz, amelyekben egész sora a szakaszoknak arról szól, hogy milyen felha­talmazást ad a miniszter úrnak. Nem egyéni bizalmatlanság a népjóléti minisztériummal szemben, de nem tudom belátni, hogy miért nem lehet mindjárt az alaptörvényben azokról az intézkedésekről gondoskodni, amelyeik már előreláthatóan és egész biztosan szükségesek, hogy az, amit ez a javaslat szándékol, meg akar teremteni, mindjárt ebben a törvényben benne legyen. Hogy azért még mindig rende­letre is lehet szükség, ezt honorálom, magam is tudom, de itt van például a 46. §.. továbbá a 47-től egészen az 50-ik §-ig mind olyan sza­kaszok,, amelyek a miniszter urat felhatal­mazzák, hogy bizonyos ügyekben rendeleti úton intézkedjék. Ezt egy törvényben ilyen nagy mértékben nem tartom helyesnek. Pél­dául a miniszter úr felhatalmazást kap a 46. <H>an arra, hogy a gyógyhelyi ós üdülőhelyi díjak kivetésének és behajtásának módját és e díjak fizetése alól való mentességeket ren­delettel szabályozza. Tehát rendeleti úton kí­vánja a miniszter úr szabályozni azt, hogy kik lesznek felmentve azon díjak alól, amelyeket különben mindenkinek fizetnie kell. Lehet, hogy erre szükség van, mert mindem szabály­nak van kivétele, hogy valakit fel kell men­teni a díjak fizetése alól, de nem gondolja a t. Képviselőház, hogy itt megint a protekció­naik, nepotizmusnak nyitunk ajtót, hogy azt minél jobban alátámasszuk? Nem gondolja a népjóléti miniszter úr, hogy itt maga csinál valamit, aminek ellensége, legalább azt han­goztatja az államtitkár úrral együtt, hogyha csak az a protekció nem volna! Ha a népjóléti minisztérium ilyen rendeleti úton jogot bizto­sít magának a törvényben arra, hogy vagy a saját, vagy mások protekciója érvényesülhes­sen, akkor nézetem szerint ennek a pontnak indokoltsága a törvényben nincs. Felhatalma­zást kap a miniszter úr arra is, hogy a Bala­ton partja tekintetében a törvényen módosí­tásokat léptethet életbe. Tehát még a törvény módosítására is fel­hatalmazást kap a miniszter úr! (Peidl Gyula: Minek akkor a törvény?) Ismétlem azt a kér­dést, hogy miért vagyunk mi itt, haa minisz­ter úrnak már előre, mikor a törvényt meg­csináljuk és ezt a keretet — mert nem egyéb ez, mint kerettörvény — megalkotjuk, meg­adjuk a felhatalmazást arra, hogyha ezt a tör­vényt módosítani kell, akkor ez itt tanácsko­zás alá se kerüljön, nem a törvényhozó testület lesz hivatott arra, hogy megállapítsa, van-e módosításra szükség, hanem ezt a miniszter úr maga meg is csinálja és életbeléptesse. Ezek szerintem mind oly hiányok, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy nem igen szimpa­tikus előttünk ez a törvényjavaslat. És így mehetnék még tovább a törvényjavaslat sza­kaszainak egész során végig, amelyek ilyen felhatalmazásokat osztogatnak és amelyek a törvényhozás presztizsének rovására is men­nek, mert nemcsak hogy semmibe veszik ma? \9. ülése 1929 február 6-án, szerdán. 279 gát a törvényhozó testületet, hanem már előre lefektetik azokat az eseteket, amelyeknek fenn­forgása esetén a miniszter úr saját hatáskö­rében rendeleti úton még törvénymódosítást is eszközölhet. A 46. %-t az együttes bizottság Kéthly Anna képviselőtársunk javaslatára egy új be­kezdéssel gazdagította, amely szerint a mi* niszter úrnak joga van egyes városokat, közsé­geket kötelezni arra, hogy népfürdőket léte­sítsenek. Ha az ember azt hallja, hogy kisebb városokban, kisebb helyeken is népfürdőhöz fognak jutni az emberek, akkor erre el lehet mondani, hogy ez nagyon szép, de ha közelebb­ről nézzük ezt a rendelkezést, úgy ahogyan azt az együttes bizottság megfogalmazta, amely szerint (olvassa); «Felhatalmazást kap a m. kir. minisztérium arra is, hogy egyes községeket, városokat a pénzügyi lehetőségek szerint népfürdő létesítésére és fenntartására kötelezze», akkor kérdem, mikor lesznek meg ezek a pénzügyi lehetőségek? Ha arra kell várniok a széles néprétegeknek, hogy kisebb községekben és városokban a pénzügyi viszo­nyok olyanok legyenek, hogy népfürdőt léte­síthessenek, akkor nem tudom, hogy a most élők sorában van-e olyan valaki, aki ezt el fogja érni? Nem Budapestre gondolok, nem is a nagyobb vidéki városokra, hanem azokra, amelyeket Kéthly Anna igen t. 'képviselőtár­sam említett. Az együttes bizottság és a mi­niszter úr is ezt a javaslatot elfogadta, de olyan szövegezéssel, hogy bizony, nagyon ke­vés kilátás van arra, hogy a megvalósításra komolyan lehessen ma gondolni. Ha az együt­tes bizottságnak — mint már említettem — a közegészségügyi téren elfoglalt álláspontját vesszük ügyelembe, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem állott volna feladata magasla­tán, mert hiszen az indokolás igazán a leg­megfelelőbb módon bírálja a kérdést, a mai kor igényeinek megfelelőleg. Az indokolás szerint (olvassa): «Megnyugvással vette tudo­másul az együttes bizottság, hogy a miniszté­rium a közegészségügy szervezésénél a tuber­kulózis elleni védelméről, az anya-, csecsemő­és gyermekvédelemről, a szülészeti rendtartás­ról, a népfürdőkről és a széles néprétegeket érdeklő egyéb közegészségügyi kérdésekről már kész javaslatokkal rendelkezik.» A javaslatok tehát már készen vannak. De mikor fognak a Ház elé kerülni? Hiszen, bocsánatot kérek, a munkanélküliség elleni biztosításról szóló törvényjavaslat szintén ké­szen van, csak nem kerül a Ház elé; azt mondják, hogy a sajtónovella is már régen készen van, de nem kerül a Ház elé. így já­runk a tüdőyész elleni küzdelemre, az anya­és a csecsemővédelemre s a többire vonatkozó javaslatokkal is. Tudom, hogy ezek a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartoznak, és hajlandó vagyok elhinni, hogy a népjóléti minisztérium buzga­lommal dolgozik azon, hogy ezek a javaslatok elkészüljenek. Lehet, hogy éppen úgy gondol­kodott az igen t. együttes bizottság is. Mit mondott azonban az igen t. előadó úr? Azt mondotta, hogy a népjóléti miniszter ezeket elvben elfogadja. Hát, igazán nagyon. szép, ha 1929-ben az ilyen kérdésekről szóló javasla­tokra, amelyeknek már régen életben kellene lenniök, azt mondja egy miniszter úr, hogy elvben ő azokat elfogadja, és ha az igen t. előadó r úr, aki ezekben a kérdésekben — koncedálom — elismert szakférfiú, azt mondja, örvendetes, hogy a ; miniszter úr ezekhez elvben hozzájárul. De egyedül elvből 40*

Next

/
Oldalképek
Tartalom