Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

274 Az országgyűlés képviselőházának keresésünket, hogy gondoskodni méltóztassék arról, hogy olyan fürdőhelyeken, amelyek nem vasútállomások, mindenesetre rendeztessék be autóbusz-üzem is. További lényeges módosítása a bizottságnak az érdekeltségi kör megalakítására vonatkozik. Mint méltóztatnak tudni, a törvényjavaslat felhatalmazást ad a törvényhatóság első tisztviselőjének arra, hogy bizonyos nagyobbmérvű beruházás érdekéből a gyógyhely ház- és földadófizetőit gyógyhelyi érdekeltségi körré alakítsa Minthogy ez a megalakítás ahhoz a feltételhez van fűzve, hogy ennek az érdekeltségnek adó szerinti többsége kívánja az érdekeltség megalakítását, előfordulhat az, hogy egyesek szeszélye megakadályozza a gyógyhelyi érdekeltségi kör megalakítását és ebből folyólag a szükséges beruházásokat. Hogy tehát ez meg ne történjék, a bizottság azt javasolja, adassék felhatalmazás arra. hogy a törvényhatóság első tisztviselője az érdekeltség többségének vonakodása esetén is jogosítva legyen a gyógyhelyi bizottság meghallgatása után — ha elsőrendű közegészségügyi érdek forog fenn — imperative kimondani az érdekeltségi kör megalakítását. Ez az intézkedés mindenesetre javára fog válni az itt fennforgó nagy közegészségügyi érdekeknek, attól pedig nem lehet tartani, hogy a hatóság szükség és indokoltság nélkül rendelje el ennek az érdekeltségi körnek megalakítását, mert hiszen a hatóság előzetesen köteles meghallgatni a gyógyhelyi bizottságot is, és mert különben is a hatóságnak e részben hozandó határozatával szemben biztosítva van a legfőbb egészségügyi hatósághoz, a népjóléti miniszter úrhoz való fellebbezés joga. Ezek után fel akarom hívni a t. Ház figyelmét egy igen nagy fontosságú újításra, amelyet a bizottsági tárgyalások a törvényjavaslat szövegén eredményeztek. Ez az úgynevezett népfürdőparagrafus. A törvényjavaslat egész struktúrája szerint a törvényjavaslat maga nem foglalkozik az úgynevezett tisztasági fürdőkkel, mert azok nem bírnak gyógyítás jellegével és nem bírnak a gyógyítással analóg szempontok alá vett üdülőhelyi jelleggel sem. A bizottság azonban nem zárkózhatott el a testi tisztaság óriási fontosságú nagy kérdésétől. Ez a kérdés nemcsak egészségügyi szempontból elsőrendű jelentőségű, hanem erkölesi szempontból is, mert a testi tisztaság a lélek tisztaságával is szoros kapcsolatban van és a mai viszonyok között, amidőn elsőrendű feladatunk a nagy néprétegek általáoos szükségleteinek biztosítása, igenis gondoskodnunk kell arról, hogy a nagy tömegek igénybe vehessék a tisztasági fürdő áldásait, és kell, hogy gondoskodás történjék arról, hogy a nagy néprétegek, nagy tömegek rendszeres fürdőztetésben részesülhessenek. Csak az elvet állapította meg a törvényjavaslat annyiban, amennyiben felhatalmazást adott a népjóléti miniszter úrnak, hogy egyes községeket és városokat, amelyeknek anyagi helyzete is ezt lehetővé teszi, és ahol az előfeltételek is megvannak, kötelezhessen arra, hogy népfürdőket létesítsenek. A népfürdő természetesen már fogalmánál fogva is involválja azt, hogy a népfürdőt a nagy néprétegek vagy teljesen ingyen vehessék igénybe, vagy pedig olyan jelentéktelen ellenszolgáltatás mellett, amelyet a legszegényebbek is, a legnagyobb masszák, a legnagyobb tömegek is megbírnak. Nagyon kívánatos lenne, hogy a népfürdő-ügy egészen a részletekig kihatóan országosan külön törvénnyel rendeztessék. A népjóléti miniszter úrnak szándékában is van ilyen javaslattal jönni a törvényhozás elé, addig is azonban, míg ez megtörténhetik, a bizottság szükségesnek találta, hogy legalább is az elvet leszegezze e tekintetben és honorálja Kéthly Anna t. 248. ülése 1929 február 5-én, kedden. képviselőtársamnak nagyon alapos felszólalása. Éppen ezért a bizottság egy új szakaszt illesztett be ebbe a törvényjavaslatba, amely módot ét lehetőséget ad a népjóléti miniszter úrnak arras hogy indokolt esetekben kötelezően kimondhassa, azt, hogy egyes városok és községek népfürdőt tartoznak létesíteni. A törvényjavaslat büntetőjogi határozmányai tekintetében is tett a bizottság némi módosítást. Van ugyanis a szakaszok között egy intézkedés, amely a megtévesztésre alkalmas reklám közzétételét kihágásnak nyilvánítja. E tekintetben könnyen félreértés támadhat, tudniillik az a félreértés, hogy ez a szakasz voltaképpen a sajtót sújtaná, és a sajtó nyerne megtorlást azért, mert ilyen reklámot közöl. A törvény szerkesztőinek intenciója nem ez volt, és a iörvényjavaslatnak nem ez a célja. A törvényjavaslatnak az a célja, hogy a közzététetőt, azt, aki közzététeti ezeket a megtévesztő reklámokat, sújtsa büntetéssel, hogy annak cselekményét minősítse kihágásnak. Nehogy tehát ebben a tekintetben tévedések legyenek a gyakorlatban, és nehogy az menjen át a köztudatba, hogy a törvényhozás ezzel a bünte'ő rendelkezéssel voltaképpen a sajtóval szemben kívánt rendszabályt alkotni, ezért egy új paragrafust vett fel a bizottság, amelyben expressis verbis kifejezést nyer az, hogy a szóban forgó kihágás tekintetében a sajtóeljárás alkalmazásba nem vehető. Ezzel ki akartuk fejezni azt, hogy a törvényhozó nem a sajtót kívánja sújtani az ilyen reklámok közzététele miatt, hanem azt a fürdőtulajdonost vagy fürdőbérlőt, vagy azt az ásványvízforrástulajdonost vagy ásványvízforrásbérlőt, aki a publikumot meg akarja téveszteni ilyen reklámok közzététele által. Azt is jeleznem kell még, t. Ház, hogy a törvényjavaslat egy nomenclaturáját, a «gyógyhelyi hivatalos orvos» elnevezést a bizottság nem találta megfelelőnek. Ez a törvényjavaslat által «hivatalosának nevezett gyógyhelyi orvos tulajdonképpen véleményező szerve a hatósági biztosnak, ez tehát nem gyakorol hatósági teendőket, csupán vótumokat ad az intézkedő közigazgatási hatóságnak. Minthogy pedig van hatósági orvos is s a hatósági orvos hatásköre kiterjed a gyógyfürdőre, nehogy a «hatósági» és «hivatatos» szavak a közéletben összetévesztessenek s a publikum a «hivatalos» elnevezés alatt «hatósági» orvost sejtsen s abban a hiedelemben legyen, hogy ez a hivatalosnak nevezett orvos hatósági orvosi funkciókat teljesít, mondom, hogy a fogalmak oak ez az összetévesztése meg ne történjék, azért kívánja a bizottság azt, hogy a «gyógyhelyi hivatalos orvos» elnevezés helyébe a «gyógyhelyi orvos» kifejezés illeszetessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Rá kell még utalnom arra, hogy a bizottság tekintettel volt a most tárgyalás alatt álló közigazgatási törvényjavaslatra is és ezért nem kívánt olyan intézkedéseket a törvényjavaslatban hagyni, amelyek a mai hatósági rendszer szerint ugyan teljesen helyesek és megfelelnek a mai hatósági rendszernek, azonban a holnap, a holnapután szempontjából már nem fognak megfelelni, mert beleütköznének azokba a változtatásokba, melyeket a közigazgatási törvényjavaslat hatósági szervezetünkben tenni fog Nevezetesen utalok arra, hogy a most bizottsági tárgyalás alatt levő közigazgatási reform-törvényjavaslat szerint rendőri kihágási ügyekben minden esetben a belügyminiszter bíráskodik harmadfokon és nem úgy, mint eddig volt, hogy némely különleges reszortokba tartozó gazdasági vagy ipari jellegű kihágások tekintetében más szakminiszter bíráskodott végső fokon, aki esetleg a belügyminiszterrel egyetértőleg járt ugyan el, az intézkedés jogát azonban mégis az a másik miniszter gyakorolta.