Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Àz országgyűlés képviselőházának Minthogy pedig tényleg ebben a törvényjavaslatban is az az intézkedés foglaltatik benne, hogy harmadfokon a népjóléti miniszter bíráskodik bizonyos kihágási ügyekben, ennélfogva a bizottság e/.t helyesbítette akképpen, hogy e kihágási ügyekben végső fokon minden esetben a belügyminiszter bíráskodik, aki a népjóléti miniszterrel egyetértőleg jár el. Meg kell még jegyeznem, hogy a «harmadfokú» kifejezést sem találtuk megfelelőnek, e végből e kifejezés helyébe a «végső fokot» illesztettük, mert hiszen a közigazgatási törvényjavaslat igen sok korlátozást tartalmaz a kihágási ügyek fellebbvitele tekintetéhen. A «harmadfokú» elnevezés tehát e sok korlátozással szemben ma már nem helytálló, mert az illető kihágási ügy csak bizonyos esek ben juthat egészen a kormánvhatóságig, megfelelőbbnek látszik tehát, ha a «harmadfokú» nomenclatura helyet a «végső fokon» kifejezést iktatjuk törvénybe. T. Képviselőház ! Bátor voltam a törvényjavaslat szellemét ismertetni, azután ismertettem a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit és végül behatóan elébe tártam a t. Házuak azokat a motívumokat, amelyek vezérelték az együttes bizottságot ezen törvényjavaslat tárgyalásánál, és előterjesztettem azokat a módosításokat, amelyeknek megtételét a törvényjavaslat érdekéből a bizottság szükségesnek találta. Bárminő felfogásban legyünk is, az mindnyájunk előtt kétségtelen, hogy a nemzet minden kincse között legdrágább kincse az emberanyag. (Ügy van! Ügy van!) Mert igaz ugyan, hogy a mezőgazdaság, az ipar, a képzőművészet alkotásai, valamint a természet által nekünk adott természeti kincsek a nemzeti vagyonnak megbecsülhetetlen alkotórészei, az első, a legfőbb javunk azonban mégis maga az ember. (Ügy van ! Ügy van !) Az embert kell tehát olyanná formálnunk, olyanná nevelnünk, hogy a reánk szakadt súlyos viszonyok között az új, felnövő nemzedékektől méltán megvárhassuk azt, hogy teljesíteni tudják a nemzet egészével szemben fennálló azt a kötelezettségüket, hogy mindazt, amit az irigy sors és az emberek gonoszsága tőlünk elragadott, a maguk erejének összetételével, fáradságos, izzadságos munkával visszaszerezzék. E végből lélekben, testben és erkölcsben egyaránt erős, ellentálló, haladásra képes nemzedékekre van szükségünk. (Élénk helyeslés.) Mindenek felett állók tehát azok a nagy közegészségügyi érdekek, amelyek megtartása, kellőfokú honorálása biztosíthatja azt, hogy ez az annyi keserűségen átment csonka haza olyan új nemzedékeket fog felnevelni, amelyek nemcsak erkölcsben lesznek erősek, nemcsak hitben lesznek szilárdak, hanem testben is ellentállók és szembeszállhatnak az idők minden viharával. (Élénk helyeslés.) Ha valaha a közegészségügy fontos volt, úgy napjainkban elsőrendű fontossággal bír; és ha van kötelessége a törvényhozónak, elsősorban azon a téren kell kötelességét leróni, hogy ezt a magyar népet, amely évszázadokon keresztül szinte megérthetetlen közönnyel viseltetett a közegészségügy érdekeivel szemben, felrázza letargiájából, megvilágítsa előtte, milyen hasonlíthatatlanul nagy kincs az emberi élet, az emberi egészség, és megtegyen a maga részéről mindent a végből, hogy ezeket a nagy kincseinket felruházzuk mindazokkal a biztosítékok kai, ' amelyek a nemzetet életképessé, haladóképessé teszik és képesítik arra, hogy megvívja nagy harcát a revizió terén (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon.) és megvívja azt a nagy harcot, amelynek végeredményében a mindnyájunk lelkében élő az a szent cél rejlik, hogy helyreállítsuk újra a trianoni küzdelmek után, trianoni megcsonkittatásunk után a régi, dicső KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XVII. 8. ülése 1929 február 5-én, kedden. 275 Nagy-Magyarországot (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalonj Minthogy pedig ez a törvényjavaslat felöleli azokat a nagy közegészségügyi érdekeket, amelyeket nekünk szem előtt kell tartanunk, és minthogy a népjóléti miniszter úi Ígéretet tett nekünk arra, — és ezt az igéretét valószínűleg meg fogja ismételő i itt a plénum előtt is — hogy a közegészségügyre vonatkozólag fokozatos reformokat fog elénk terjeszteni, és ezek között a legnagyobb súlyt azokra fogja helyezni, amelyek a nagy néprétegek, a nagy néptömegek éleiét, testi épségét, egészségét biztosítják: ennélfogva én a leg.iobb meggyőződéssel s ezen szent és nagy érdekektől teljesen áthatva ajánlom a t Háznak ezt a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is, a bizottság által tett javaslatokkal való elfosradásra. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és ba oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! Rothensten Mór: T. Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak Rothenstein Mór képviselő úr kérelméhez hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, kimondom határozatkép, hogy a Ház a halasztást megadja. Az idő előrehaladottságára való tekintettel a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, szerdán, folyó évi február hó 6-án délelőtt 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai ülésünkön letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a gyógyfürdőkről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; végül 3. a mai napirendünkön szereplő mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatkép mondom ki. Következik az indítvány- és interpellációs könyvek felolvasása. Minthogy az indítványkönyvbpn újabb bejegyzés nincs, annak felolvasását mellőzöm. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : «Kócsán Károly — a pénzügy-, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — az 1923 : XXXII. te. 13. §-a utolsó bekezdésének módosítása, vagyis a kántortanítói illetmények rendezése ügyében ; Tobler János — az összkormányhoz — a szervezkedési és a gyülekezési szabadság megsértése tárgyában ; Vanczák János — a népjóléti és munkaügyi miniszterhez — az állami lakásépítés fokozottabb folytatása tárgyában ; Peyer Károly — a kereskedelemügyi miniszterhez — az építőanyag-kartel ügyében ; Kéthly Anna — a kereskedelemügyi miniszterhez — a koncentrációnak a magántisztviselők kereseti és munkaviszonyaira gyakorolt hatásáról ; Kéthly Anna — a népjóléti és munkaügyi, valamint a kereskedelemügyi miniszterhez — az irodai egészségügyről és az irodafelügyeletről ; Kéthly Anna — a kereskedelemügyi miniszterhez — a magántisztviselők munkaideje tárgyában ; Kabók Lajos — a kereskedelemügyi miniszterhez — a Máv. reorganizációs munkálatai tárgyában ; Kabók Lajos — a kereskedelemügyi minisz39