Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

Az országgyűlés képviselőházának helyek különleges védelmére megállapítja a belső és külső védőöveket, az ásványvíz- és gyógyvízforrás védelmére kontemplálja az úgy­nevezett forrásvédő területeket is. Azt a terü­letet, amely a forrás körül van, ilyen külön forrásvédő területnek lehet nyilvánítani a vég­ből, hogy ezen a területen ne végezzenek olyan ásásokat vagy fúrásokat, amelyek a gyógyvíz­vagy az ásványvízforrást állagában sérthet­nék és ezeknek használhatóságát rontanák. Ezért védőterületen ásást vagy fúrást csak a bányahatóság engedélyével lehet eszközölni, sőt, ha van is bányahatósági engedély, akkor is be kell szüntetni ezt az ásást vagy fúrást, ha az ásványvíz- vagy gyógyvízforrást veszé­lyeztetné. Ilyen védőterület jellegnek megadása a földmívelésügyi minisztertől függ, aki ebben a kérdésben a népjóléti miniszterrel együtt hatá­roz, előzetesen azonban meghallgatják a bánya­hatóságokat, valamint a népjóléti miniszternek véleményező testületeit is. Az ásvány- és gyógyvízforrások taglalásá­nál meg kell még emlékeznem arról, hogy a törvényjavaslat a balneológiai tudomány mai álláspontja^ szerint mesterséges ásványvizek készítését és forgalombahozását nem engedi meg, csupán kivételesen a szerzett jogok gya­korlására állapít meg ötéves átmeneti idő­szakot. Az elmondottak után még ismertetni szán­dékozom a törvényjavaslatnak a «vegyes ren­delkezések» cím alatt foglalt azokat a határo­zatait, amelyek a gyógyfürdő- és ásványvíz­ügy fellendítésére különleges intézkedéseket tartalmaznak. Ezek közé tartozik elsősorban a kisajátítás. A törvényjavaslat megengedi azt, hogy gyógyhelyek, valamint a gyógyhelyeken levő gyógyfürdők és éghajlati gyógyintézetek fejlesztéséhez, továbbá az ásványvizek és gyógy­vizek üzembe vételéhez szükséges ingatlanok kisajátíttassanak. De ennél még tovább is megy, amennyiben nemcsak a meglévő berendezésekre terjeszti ki a kisajátítás jo­gát, hanem megállapítja azt is, hogy új gyógyfürdő létesítése, avagy új ásványvíz­vagy gyógyvízforrás üzembehelyezése végett szintén van kisajátításnak helye arra az ingat­lanra, amelyen még fel nem tárt vagy feltárt, de még ki nem használt és közegészségügyi szempontból közérdekű ásványvíz- vagy gyógy­vízforrás^ van. T. Ház! Itt az ásvány- és a gyógyvizeknél olyan természeti kincsekről van szó, amelyek nem pótolhatók, és éppen a természeti kincsek­nek ez a monopóliumszerű jellege teszi szük­ségessé a közérdekből való felhasználás bizto­sítását. A törvény szerint kisajátítható az az ás­vány- vagy gyógyvízforrás is, amelynek vizét tulajdonosa egyáltalában nem használja fel, hanem elfolyni engedi, szóval pazarolja a nem­zet közkincsét. Kisajátítás előtt azonban az ingatlan tulajdonosát fel kell hívni, hogy a forrás feltárása, illetőleg üzembehelyezése iránt maga intézkedjék és csak akkor lehet a kisajátítási eljárást elrendelni, ha a kitűzött határidő alatt az intézkedéseket nem teszi meg. Sőt a törvényjavaslat módot ad arra is, hogyha valamely ásványvízforrás kezelése nem felel meg a közegészségügyi előírásoknak, azt előzetes felszólítás, megintés, figyelmezte­tés után és ennek a figyelmeztetésnek ered­ménytelensége esetén hatósági kezelésbe is lehessen venni. A kisajátítás után külön meg kell még em­lékeznem az adókedvezményekről is. Amint a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 248. ülése 1929 február 5~én, kedden. 371 kisajátítás lehetősége előmozdítja azt, hogy a vállalkozás felkeresse a gyógyfürdő-helye­ket, úgy még jobban előmozdítja a tőke beru­házásokra való kedvet, ha annak a vállalkozó­nak, aki beruházásokat teljesít, bizonyos adó­kedvezményeket biztosítunk. Ezért megálla­pítja a törvényjavaslat, hogy tizenötévi ideig­lenes adómentesség adassék annak a vállalko­zónak, aki a törvény életbeléptetése után jelen­tékeny beruházásokat tetjesít. Az adómentes­ség kiterjed az általános kereseti adóra, a tár­sulati adóra, a községi pótadóra és az ipar­kamarai illetékre. Intézkedik még a törvény­javaslat azoknak az épületeknek adómentessé­géről is, amelyeket fürdőhelyeken építenek, — de ezt csak elvileg állapítja meg és a részletes szabályozást külön törvénynek tartja fenn. Ezek után meg kell említenem azt, hogy ez a törvényjavaslat egy új tanácsadó szervet léte­sít a népjóléti miniszter úr mellé, — amelyről már többször megemlékeztem : — az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságot, amelynek az a hivatása, hogy fürdőügyekben és forrásvíz­ügyekben véleményt adjon a népjóléti miniszter­nek és indítványozó kezdeményezéseket tegyen a népjóléti miniszternél. A törvényjavaslatnak egyik igen fontos intéz­kedése a fürdőknek kataszterizálása, nyilvántar­tásba vétele is. amennyiben a törvényjavaslat ki­mondja, hogy a népjóléti miniszter törzskönyvet vezettet a gyógyfürdőkről, éghajlati gyógvintéze­tekről, gyógy bel y ékről, üdülőhelyekről, ásvány­vizekről és gyógyvizekről. Ez a nyilvántartás nemcsak közigazgatási, hanem tudományos célok előmozdítására is fog szolgálni. Végül a törvényjavaslat büntető rendelkezé­seket s átmeneti és életbeléptetési intézkedéseket tartalmaz. Mielőtt ismertetésemet befejezném, még csak arra akarok utalni, hogy Budapestnek és a Bala­tonnak különös jelentőségére való tekintettel a törvényjavaslat megadja a felhatalmazást a nép­jóléti miniszternek arra, hogy a törvénynek a gyógyhelyekre és üdülőhelyekre vonatkozó részét Budapesten és a Balaton mellékén módosítások­kal léptethesse életbe. Olyan különleges viszonyok forognak fenn úgy a Balaton területén, mint Bu­dapesten, hogy nem mutatkozik elegendőnek az a szabályozás, amely e részben a törvényben vau, hanem Budapestnek és a Balaton vidékének meg­hallgatása mellett szükséges, hogy a népjóléti mi­niszter úr külön intézkedéseket is tegyen, ame­lyekre az egyetemes felhatalmazást a miniszter úrnak a törvényjavaslat megadja. A törvényjavaslatnak ekként való ismertetése után legyen szabad áttérnem előadásom utolsó részére, t. i. annak a tárgyalásnak ismertetésére, amely a bizottságokban kifejlődött e körül a tör­vényjavaslat körül. Az egyesült bizottságokban beható megvitatás tárgya volt az, hogy nem volna-e helyesebb és célszerűbb magát az egész­ségügyi kódexet : az 1876 : XIV. tcikket a maga egészében és minden részletében venni összhang­zatos reformálás alá. Mindenesetre ilyen kollektív reform igen sok előnnyel jár, mert bár az 1876. évi XIV- te. a maga idejében tényleg nemcsak a kor színvonalán állott, hanem sok tekintetben meg is haladta a hazai viszonyok színtáját, mégis ötven esztendő lefolyása alatt igen sok részben, mondhatnám egészében elavult. Kétségtelen tehát, hogy a törvény minden részében megreformálásra szorul. Ezzel szemben azonban a népjóléti miniszter úr kifejtette, hogy ő helyesebbnek tartja — és ebben a részben igazat is adott neki a bizottság •— a törvénynek részle­tekben való megreformálását, mert sokkal alapo­sabban lehet foglalkozni ezen nagy matéria egyes 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom