Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-248

270 Áz országgyűlés képviselőházának díjakból befolyó jövedelem korántsem, elegendő arra, hogy a gyógyhely fenntartásához, és fejlesztéséhez szükséges öisszes kiadásokat fedezhesse; ezért gondoskodik a törvényjavaslat egy más bevételi forrásról is a gyógyhelyek javára, amidőn megállapítja azt, hogy a község a gyógyhelyen levő épületek házadiája után befolyó községi pótadónak 30%-át átengedheti a gyógyhely közcélú, közegészségügyi, útépítési, világítási, köztisztasági, építési stb. céljainak előmozdítására. Ezt elrendelheti együttesen a népjóléti miniszter úr és a pénzügyminiszter. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ez a pótadóátengedés nem jelent nagy anyagi megterheltetést a községre, mert hiszen méltóztassanak figyelembe venni, hogy csupán a házadó után fizetett községi pótadóról van szó, és csupán azután a házadé után fizetett községi pótadóról, amely a telep területén fizettetik, és ennek a pótadónak is mindössze 30%-áról. Azzal, hogy ezt a jövedelemrészesedést a község átengedi a gyógytelepnek, a község korántsem szenved károsodást. Ellenkezőleg; ez a községnek mindenképpen csak hasznára válhatik, mert az ilyen jövedelemátengedés folytán fejlesztheti a gyógyhely a maga berendezéseit, ennek folytán nagyobb látogatottságot kap fürdővendégekben, amiből folyólag a fogyasztás is nagyobb, tehát a község bevételei fogyasztási adóban növekednek, a község lakossága pedig természetesen a gyógyhely látogatottsága folytán a maga foglalkozása körében is újabb és újabb jövedelmekhez jut. Ügy a község lakosságának, mint a község háztartásának érdekeire tehát ennek a csekély bevételnek a fürdő céljaira való átengedése csakis előnyökkel jár. A gyakorlat azonban azt fogja mutatni, hogy ez a kis pótadóátengedés korántsem elegendő arra, hogy a fürdőkhöz fűződő közérdekű munkáknak, a vízvezetékeknek, csatornáizásnaJk, talaj vízlevezetésnekj, világításnak, parkozásnak, partrendezésnek és egyéb közérdekű munkálatoknak végrehajtását kellőképpen biztosíthassa. A törvényjavaslat ezért gondoskodik még egy harmadik jövedelemforrásról is, amennyiben megengedi, hogy a gyógyhelyen lévő ingatlanok tulajdonosai érdekeltségi körré szervezkedjenek, amelynek feladata az, hogy e közérdekű munkák elvégzését anyagi eszközök rendelkezésre bocsátása által lehetővé tegye. Ennek az érdekeltségi körnek megalakulását a törvényhatóság első tisztviselője mondja ki, illetőleg kimondani köteles akkor, ha a gyógyhely ingatlantulajdonosainak ház- és földadó szerinti többsége kívánja ennek az érdekkörnek megalakítását. Az érdekeltség tagjai önmaguk között állapítják meg a költségek viselésének arányát is, s ez a kérdés csak akkor van fenntartva a törvényhatóság első tisztviselője határozatának, ha megegyezés nincs közöttük. E határozattal szemben azonban közigazgatási bírósági jogvédelemnek van helye. Fontos intézkedése a törvényjavaslatnak, amely a fürdők ügyét nagymértékben van hivatva előmozdítani, az, amely elrendeli, hogy bizonyos esetekben a gyógyfürdők körül belső és külső védőövet is lehet megállapítani a végből, hogy gazdasági, ipari, vagy kereskedelmi üzem ne sérthesse az egészségügyi érdekeket, ne zavarja a gyógyhely látogatóinak gyógyulási feltételeit és nyugalmát és ne veszélyeztesse a fürdőlátogatók biztonságát. A belső 248. ülése 1929 február 5-én, kedden. védőövön belül mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi üzemet csak akkor lehet engedélyezni, hogyha az nem ellenkezik a fürdőnek egészségügyi érdekeivel. A külső védőövön belül pedig szükség esetén egyes gazdasági művelési módokat be is lehet szüntetni, például egy fürdő közelében kenderáztató-telepet igazán nem lehet eltűrni az egészségügyi érdekek mély sérelme nélkül. A védőöveken belül azután .silány legelők, vagy egyéb gyenge termőerejű területek és, vízmosások beerdősítését is el lehet rendelni kötelezőleg, valamint el lehet rendelni a fürdővendégek részére szükséges sétautak kihasítását. Hogy mindezek az intézkedések nem fognak a gazdasági üzemek sérelmére történni, azt az biztosítja, hogy az engedélyezésnél a földmívelésügyi és kereskedelemügyi minisztereknek is 'befolyásuk van, amennyiben a népjóléti miniszter csak ezekkel egyetértőleg teheti meg a maga rendelkezéseit a belső és külső védőövek megállapítása és biztosítása tekintetében. Eddig azokat az egészségügyi intézményeket ismertettem, amelyek a gyógyítási céljá,vai foglalkoznak. Ismer azonban a javallat olyan egészségügyi intézményeket is, amelyeknek célja az egészség megelőző védelme. Ezeket az «üdülőhely» névvel ruházza fél a törvényjavaslat. Üdülőhely általában az a település, amelyet kedvező természeti fekvése alkalmassá tesz arra, hogy az év nagy részét zárt helyen töltő városi lakosság ott pihenhessen és ottartózkodása idejét napon, tiszta levegőn, üdítő folyóvizén; vagy tóvizen tölthesse. Csonka-Magyarország gazdag üdülőhelyekben. Különösen a Balaton, a Velencei-tó vidéke, a Duna-Tisza vidéke, a Bakony, a Mecsek, Nyugat-Magyarország dombvidéke és különösen a Mátra számos helye kínálkozik megfelelő üdülőhelynek. Az üdülőhelyekre nézve külön intézkedéseket nem tartalmaz a törvényjavaslat, hanem azt az elvet állapítja meg, hogy a népjóléti miniszter a gyógyhelyekre vonatkozó szabályokat a üdülőhelyekre megfelelő módosításokkal alkalmazza. A gyógyhelyeken és üdülőhelyeken, valamint a gyógyfürdőkön és éghajlati gyógyintézeteken kívül szabályozás tárgyává teszi ez a törvényjavaslat az ásványvíz- és gyógyvízforrások ügyét is. Az ásványvíz- és gyógyvízforrások nemcsak a gyógyítás érdekét szolgálják, hanem nagy jelentőséggel bírnak az egészség megelőző védelme tekintetében is. A törvényjavaslat az ásványvíz-, illetőleg gyógyvízforrások fogalom-meghatározását is adja, amennyiben ásványvíznek a rendes víztől eltérő olyan vizet nevezi, amely úgy geológiai eredetére, mint. fizikai tulajdonságára, valamint vegyi összetételére nézve különbözik a rendes víztől. Ezeknek az ásványvizeknek általában az emberi szervezet életműködését előmozdító hatásuk van. Ha pedig ezen hatáson kívül még különösen gyógyítóhatásuk is van, akkor a törvényjavaslat szerint ezeknek az ásványvizeknek a gyógyvízjelleget is meg kell adni. Ezt az ásványvíz, illetőleg gyógy víz jelleget természetesen a legfőbb egészségügyi hatóság, a népjóléti miniszter állapítja meg, valamint ugyanő ad engedélyt az ásványvíznek, illetőleg gyógyvíznek forgalomba hozatalára is. A népjóléti miniszter azonban döntése előtt meghallgatja közegészségügyi szempontból az Országos Közegészségügyi Tanácsot, valamint speciális fürdőügyi szempontból az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságot is. Annak analógiájára, hogy a törvényjavaslat a fürdő-