Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-247

Az országgyűlés képviselőházának 2i olyan módosításon menjen keresztül, két szónak a kihagyásával, hoa-y ezt szöveget; «nem kizáró lag belső igazgatási célú vagy nem szorosan helyi jelentőségű statisztikai tevékenység» megváltoz­tatjuk, úgyhogy itt kihagyjuk a «kizárólag» és a «szorosan» szavakat és a «helyi jelentőségű sta­tisztikai tevékenység» szavakat «helyi viszonyokra vonatkozó statisztikai tevékenységre» módosítjuk; ekként, ha ennek a javaslatnak nincs különleges politikai célja, mód és alkalom van arra, hogy nem nehezítjük meg minden egyes esetben ez önkormányzati szervek statisztikai hivatalainak munkáját. Ha pedig ezt nem méltóztatnak elfogadni, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy itt különleges politikai célok vannak, azok a célok, amelyeket éppen az előbb említett Laky Dezső is kiemel, aki különleges n megemlíti azt, hogy ami ennek a statisztikai tevékenységnek az önkor­mányzati szervekbe való beavatkozását illeti, azt szintén nagyon helyteleníti, és felemlíti azt, amit más statisztikusok is felemlítenek, hogy lényeges különbség vm az országos statisztika és a városi statisztika feladatai és kötelessége* között, egészen más kötelességek és feladatok nyilnak meg egy orszásros statisztikai felvételnél, miut egy városi felvételnél. Már most azután nehéz lesz a határvonalat megvonni abban az esetben, ha ilyen szigorú és szűk körre vonatkozik, mert például ha egy lakás­statisztikát készítenek, annak a lakás-statisztiká nak Budapesten mindenesetre van egy helyi vonat­kozása, de annak lehet egy országos kihatása is abban a tekintetben, hogy lakbéremelkedésnek a megakadályozása céljából a népjóléti miniszter úr mire határozza el magát és mennyiben döntik el az ő véleményét azok az adatok, amelyeket Budapestről, az ország fővárosáról kap. Ez a kér­dés tehát nagyon rugalmas, úgyhogy lehetőleg meg kellene a törvényjavaslatban vonni ezeket a határokat, amelyeken belül az autonómia minden fennakadás nélkül végezhesse el feladatát és köte­lességét. Nagyon kérem, méltóztassék erre módot és lehetőséget adni. Méltóztassanak megengedni, hogy foglalkoz­zam még a javaslatnak tárgykörébe tartozó azzal a kérdéssel, azzal a viszonnyal, amely a statisz­tikai hivatal és a Statisztikai Tanács között fennáll. A törvényjavaslat 8. §-a azt mondja, hogy az Országos Statisztikai Tanács szakértői testület és (olvassa :) «Az Országom Statisztikai Tanács élén az elnök áll, akinek helyettese a másodelnök. Az elnököt és a másodelnököt a miniszterelnök javas­latára az államfő nevezi ki. Elnökké vagy másod­elnökké a magy. kir. Központi Statisztikai Hivatal elnöke és alelnöke is kinevezhető.» , Itt látok én Összeférhetlenséget, mert éppen az a Statisztikai Tanács hivatott arra, hogy a sta­tisztikai hivatal és ezek között az általam már több­ször emiitett szervek között felmerülő differen­ciák és véleményeltérések esetében döntsön. Igaz ugyan, hogy a javaslat további része azt mondja, hogy (olvassa) : «ha a tanács a magyar királyi Központi Statisztikai Hivatal és a 2. §-ban emlí­tett más szerv között felmerült vitás ügyet tár­gyal, a magyar királyi Központi Statisztikai Hivatal elnöke 'alelnöke) ennek az ügynek tár­gyalásánál nem elnökölhet » De mégis én azt hi­szem, ha nem méltóztatik motiválni ennek a rendel­kezésnek különleges indokait, amehefe idáig nin­csenek megvilágítva a törvényjavaslatnak sem általános, bem részletes indokolásában, akkor na­gyon furcsának, különösnek és összeférhetetlennek tűnhetik fel az, hogy a Statisztikai Tanács elnöke legyen ugyanannak a központi hivatalnak elnöke, amely szerv élén a Statisztikai Tanács elnökének módja és alkalma van a központi hivatal és 7. ütése 1929 február 1-én, pénteken. 24Ô egyéb hivatalok közt felmerülő véleményeltéré­seket megbírálni. Én ennek így nem látom semmi értelmét, sőt ellenkezőleg, ez az egész intézkedés összeférhetetlennek láiszik, hogy a tanácsnak ugyanaz lehessen az elnöke, aki a központi hiva­talnak elnöke. Ezt az előbb említett Laky Dezső szintén igen naey mértékben kifogásolja és azt mondja (ol­vassa) : «Feltűnő és szokatlan az a lehetőség, hogy a tanács elnöksége a Statisztikai Hivatal vezetőségéből kifejezetten is kikerülhet. Hiszen ilyenformán többszörös összeférhetlenség esete fordulhat elő. A Statisztikai Hivatal elnöksége a maga munkáját az Országos Statisztikai Tanács­ban, mint annak elnökségének referálná- Ameny­nyiben a vitás kérdések a miniszterelnök elbírá­lása alá jutnának, a közigazgatásban való szokás szerint ismét csak a Statisztikai Hivatal szólít­tatnék fel véleményadásra, és valójában ismét csak annak vezetősége döntene olyan kérdésben, amely a vita tárgya volt. Ezt másképpen oktroj­uak is mondhatnók. Aki a statisztika érdekeit önzetlenül szolgálja, ezzel a tervvel szemben bizo­nyára mélységes sajnálkozást érez.» Ezt mondja tehát eíjy kiváló sta isztikus, egy tudós, akinek ez az intézkedés nem tetszik, úgyhogy ha nem méltóziatnak megvilágítani ennek az intézkedés­nek különleges és megindokolható hátterét, akkor a magam részéről mindenesetre elleneznem kell ezt és mint az összeférhetetlenség tipikus esetét kell megemlítenem. T. Képviselőház ! Nagyjából ezeket a meg­jegyzéseket akartam fűzni ehhez a statisztikai javaslathoz. Ebben a statisztikai javaslatban — ismétlem összefoglalva — látok erős közpon­tosítást, látom a bürokráciának kiszélesítését és látom az autonómiába való beavatkozást. Én ennek nem vagyok híve. Én minden tekintetben a legteljesebb pártatlanságnak és szabadságnak vagyok híve, ennek pedig ez a javaslat nem felel meg. Méltóztassanak megengedni, hogy befejezésül idézzem a világ egyik leghíresebb statisztikusának, Quetelet nek, a híres bűnügyi statisztikusnak egy gyönyörű mondását, amelyben megvilágítja az egész kérdést, mondván a következőket (olvassa); «Van egy adó, amelyet az ember nagyobb szabá­lyossággal fizet, mint bármely mást, mellyel a természetnek vagy az államnak tartozik, és ez az, amit a bűnnek fizet. Szomorú sorsa az em­beri nemnek, előre elszámlálhatjuk hány ember fogja évenként felebarátja vérével beszennyezni kezét, hány lesz hamisító, hány méregkeverő ; majdnem úgy, hogy előre megmondhatjuk a be­következendő születések és halálozások számát. A társadalom magában rejti minden elkövet­kezendő bűnnek csiráját, éppúgy, mint az azok kifejlődésére szükséges alkalmakat. Némileg ő az, ki a bűnt előkészíti és a bűnös egyedül az eszköz, amely azt végrehajtja.» Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Kenéz Béla : Ezt Madách szebben mondta az Ember tragédiájában !) Elnök: Szólásra következik'1 Szabó Zoltán jegyző : Pogány Frigyes ! Pogány Frigyes : T. Képviselőház ! Valóban nem tudom, hogyan jellemezzem mostani helyze­temet, amidőn ennek a törvényjavaslatnak a tár­gyalásánál felszólalok. Mondhatnám azt, hogy az előadó úrnak a részletekbe hatoló fejtegetései és különösen a statisztika tudományának kiváló művelője, igen t. Kenéz Béla képviselőtársam érvelései után megkönnyebbült az én helyzetem. Ellenben úgy érzem, hogy — ellenkezőleg — hálát­lan feladatra vállalkozom, amikor ilyen nívós vita után, amikor a statisztika igazságainak mélyen szántó fejtegetései és azok után az érvelések

Next

/
Oldalképek
Tartalom