Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-247

25o Àz országgyűlés képviselőházának után, amelyeket Kenéz Béla t. képviselőtársunktól hallottunk, mégis szólásra jelentkezem. Objektív okokon kívül bizonyos szubjektív okok is késztetnek erre engem. (Halljuk! Halljuk!) Ezek között a szubjektív okok között — ha nem méltóztatnak talán különösnek tekinteni, hogy én ezeket is felemlítem — első az a hála, amellyel én, mint a magyar királyi Központi Statisztikai Hivatalnak valamikor volt tisztviselője, ez iránt az intézmény és hivatal iránt viseltetem. Egy özvegyasszonyt és egy csomó árvát eltartó, magam is árva gyerek itt szereztem meg a megélhetés biztosítékait. E mellett azonban azt a csekéL képességet, amely bennem rejlett, ez a hivatal táplálta, és azokat az érzéseket, amelyeket ennek a hivatalnak minden vezt tőjében és minden egyes tagjában állandóan tapasztaltam, ez erősítette és fejlesztette ki bennem. Én csak hálával tudok gondolni azokra az időkre, amelyeket ennek a hivatalnak a kebelében töltöttem el. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek kapcsán én, úgyis mint egyszerű statisztikus, úgyis mint magyar ember, meghajtsam fejemet azok előtt a mohos sírdoinnok előtt, azok előtt a kidőlt keresztek előtt, amelyek alatt neves, tudós magyar statisztikusok pihennek. Meghajthatjuk a fejünket egy Bél Mátyás, egy Kovacsies Márton György, egy Schwartner Márton, egy Fényes Etek. egy Barsi József, egy Keleti Károly, egy Jekelfalussy József, egy Vizaknay Antal és egy Buday László emléke előtt. Ezek a kiváló magyar tudósok, statisztikusok részben a statisztikai hivatalnak vezetői voltak és az ő sorukhoz csatlakozott egy Hegyeshalmy, egy Láng Lajos. Vájjon nem érdemlik-e meg ezek a nevek, hogy a Ház naplójában megörökíttessenek 1! De ezekhez a nevekhez méltóak azok a nevek is, amelyeknek viseJői ma még élnek, csak ezeket nem akarom külön felemlíteni. Hadd fejezzem ki egyúttal Örömemet a felett is, hogy ime, a statisztikai szolgálatról szóló törvényjavaslat tárgyalása ma mégis más légkörben történik, mint 1874-ben és 1897-ben. 1874-ben, amikor a törvényhozás a statisztikai szolgálatról szóló első törvényt megalkotta, az előadón, Prónay Dezső bárón kívül senki sem szólalt hozzá. Az előadó maga is csak annyit mondott, hogy a közpunti bizottságban lefolytatott általános vita után nincs szüksége ennek a törvényjavaslatnak semmiféle ismertetésre. Egy felszólalás mégis történt, Bartal György akkori ipari, kereskedelmi és földmívelésügyi miniszter felszólalt a központi bizottság egy beszúrása ellen, amely arra célzott, hogy csak hivatalos közegek mulasztásai esetén legyen meg a Statisztikai Hivatalnak az illető költségére a kiküldetés joga. A hivatalos szót kifogásolta és a Ház el is vetette ezt a beszúrást, különösen a miniszternek arra az érvelésére, hogy magánegyének rovására is történhessék ilyen kiküldetés, holott az első törvény a magánegyének adatszolgáltatási kötelezettségét nem statuálta, csupán egyletek, társaságok köréből folyó statisztikai adatszolgáltatásokra terjesztette ki. A második, az 1897: XXXV.tcikk tárgyalásánál is igen röviden végzett a Ház a javaslattal, és ma ime azt látjuk, hogy ezt a kérdést ma már nem tekintik annyira egyszerűnek, hogy az országos statisztika ma már elfoglalja a közéletben azt a helyet, amely őt joggal megilleti és amelyet azt hiszem, ékesebben méltatni nem lehet, mint ahogyan tisztelt Kenéz Béla képviselőtársam tette. T. Ház! Arról is legyen szabad tehát szót ejtenem, hogy a statisztikai hivatal alkalmazottai, tisztviselői közül kik, minő polcra kerültek az életben. Vagy két évvel ezelőtt egyik nagy napilapunk foglalkozott eázel a kérdéssel, ezzel a 247. ütése 1929 február 1-én, pénteken. címmel : A «statisztikai hivatal, mint miniszterek, politikusok és egyetemi tanárok iskolája.» Felsorolhatnék nagy névsort arról, hogy ki hová helyeződött el, de én csupán egy-két urat említek meg : Vargha Gyulát, aki államtitkár lett a kereskedelemügyi minisztériumban, Zavadovszkyt, aki az állami számvevőszék elnöke, Hegyeshalmyt, aki miniszter lett és talán meg lehetne említeni Bud Jánost és még olyanokat is, akik ha nincsenek is ebben a magas pozícióban, de a magyar közéletnek rendkívüli szolgálatokat tesznek. Csak két úrra gondolok, a nélkül, hogy megemlíteném őket, akik a miniszterelnök úrnak munkatársai, tanácsadói. Az új törvényjavaslat tíz pontban sorolja fel az újításokat. Nem fogom ezeket most felsorolni, felolvasni, ellenben méltóztassék megengedni, hogy külön kiemeljem azokat a rendelkezéseket, amelyek a statisztika fejlődését óhajtják biztosítani, a statisztikai szolgálatnak a kiválóságát kívánják biztosítani. Ezek közt az első új rendelkezés, a központi irányítás és felügyelet, és közlése azoknak a statisztikai adatoknak, amelyek eddig taián közlésre nem kerültek, mert nem az országos statisztikai hivatal, vagy nem az a kiváló fővárosi statisztikai hivatal gyűjtötte össze. A központi irányításról s a központi felügyeletről sok szó esett Laky Dezső profe.sszor úr cikke kapcsán, — én is vissza fogok térni erre a kérdésre — s azt hiszem, hogy ez kapcsolatban van az országos statisztikai tanács felállításával, illetőleg újrafelállításával, mert hiszen az 1874: XXV. te. is már statuálta ezt a tanácsot, kapcsolatban van azzal a rendelkezéssel, mely a hivatalos statisztikai szolgálatot a miniszterelnök úr hatáskörébe utalja át és amely feltétlenül nagy jelentőséggel bír éppen a statisztikai szolgálat fejlődése szempontjából. Kenéz Béla t. képviselőtársam méltatta mindezeket; méltatta a képesítés emelését célzó rendelkezéseket is, melyekben az 1897-es törvényeknél is tovább ment az új törvényjavaslat, amennyiben nem elégszik már meg az áüamtudományi vizsgával, hanem tudori oklevelet kér s a szakminősítésű egyénektől is magasabb előképzettséget kíván meg. Feltétlenül hozzájárul a statisztikai szolgálat fejlesztéséhez és javításához az a rendelkezés, amely nemcsak a magyar kir. Központi Statisztikai Hivatal részéről foganatosított adatgyűjtésekre, de a felügyelete és irányítása alá eső adatgyűjtésekre is kiterjeszti a munkatervbe való felvétel kötelezettségét. Mindezek az adatgyűjtések ide kerülnek tehát a törvényhozás elé, s ez — azt hiszem — biztosíték abban a tekintetben is, különösen miután előbb már az országos statisztikai tanács retortáján is keresztülmentek, hogy ezek az adatgyűjtések módszerük tekintetében is tökéletesek lesznek. Hogy a tanítók részvétele, ami már megvolt a régi törvényben, az adatszolgáltatásnak hasznára van, azt hiszem, nem vitatható. Igaz, hogy a tanítóképző intézetekben statisztikával vajmi keveset foglalkoznak és különösen a régebbi időben elég bajunk volt még a tanító-adatszolgáltatókkal is, azonban miután a tanítóság már hosszú esztendők, sőt évtizedek óta a legnagyobb statisztikai felvételekben az adatgyűjtő közeg, kétségtelen, hogy a Statisztikai Hivatal részéről rendelkezésükre bocsátott terjedelmes utasítások^ nak, magyarázatoknak elsajátítása révén a tanítói karban a lehető legjobb adatszolgáltatókat kapjuk a legkülönbözőbb nagy statisztikai felvételekhez. Hogy az adatok helyszíni beszerzése, a nyilvántartások, az üzleti könyvek, megtekintésének joga szintén a statisztikai szolgálat javítására