Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

163 Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január SO-án, szerdán. kaválllalókra, valamint a munkaadókra. Méltóztassanak visszaemlékezni, akkor igen szaJ£fczerű hozzászólások alakjában tárgyaitatott le itt a Ház magas színe elótt az a nehézség, hogy a magyar termelést, amely úgyis igen sok kedvezőtlein körülménnyel megterhelve kénytelen felvenni a versenyt benn és künn más, szerencsésebb termelési körülmények között lévő iparokkal, csak nagyon óvatosan szabad megterhelni terhekkel, mert hiszen ezzel a versenyállóságát, futóképességét csökkentjük és akadályozzuk meg. (Ügy van ! Ügy vari ! a középen.) Ugyanez a meggondolás áll erre a kérdésre vonatkozóan is- Hiszen még csak most kezdődik a terhek lerovása. A gazdasági élet igen jelentős terheket fog viselni ebben a most kezdődött^ esztendőben és tulajdonképpen nem is volt még kipróbálható a hatása annak, hogy a magyar gazdasági élet versenyállóságára ez az újabb szociális teher minő hatással lesz. Nem mernék lelkiismeretesen a gazdasági tárcák minisztere elé^ állni azzal a követeléssel, hogy most újabb négy- vagy nem tudom menynyi százalékos szociális teherrel terheljük meg a termelést és semmiképpen sem tudnám rossz néven venni a gazdasági tárcák felelős minisztereitől, ha engem arra kérnek, hogy ezt a momentumot vegyem figyelembe a szociálpolitikai törvényalkotásnál. Mert hiszen lehet a termelést megterhelni nagy szociálpolitikai terhekkel, ha azonban ez a ráterhelés azzal az eredménnyel jár, hogy maga a termelés visszafejlődik, akkor tulajdonképpen nem javítottunk semmit, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb kárt tettük elsősorban a nemzetnek, de közvetlen magának a munkásosztálynak is. (Ügy van ! Ügy van !) Arra a kérdésre, amit a t. képviselő úr felvetett, hogy vájjon foglalkozik-e a kormány ezzel a problémával, válaszom: igen. A másik kérdésre, vájjon a közeljövőben leszek-e abban a helyzetben, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás törvényjavaslatát a t. Ház elé terjesszem, válaszom: nem. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy a közeljövőben ezt a problémát törvényjavaslat alakjában idehozzam. Ellenben talán enyhíti válaszom látszólagos ridegségót az a szubüxum, hogy állandóan foglalkozom, ezzel a kérdéssel, tanulmányozom más országokban a máir megvalósított törvénynek káros, vagy üdvös hatásait; vannak üdvös hatások, amelyek reménnyel töltenek el minket, de viszont vannak olyan jelenségek is, t. Ház, éppen a szomszéd Ausztriában is, amelyek nagyon nagyon komoly meggondolásra és megfontolásra intenek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A kormány törekvése ezen a téren tehát addig is, amíg

1 kiérik ennek a problémának törvényhozási megoldása ... (Kabók Lajos* Nem tudnak adni semmit. — Farkas István: Egy hatesztendős világháború után majd megint kiérik! — Farkas István: A következő háború és forradalmak után megint kiérik! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Csendet kérek, képviselő urak! (Kabók Lajos: Mi lesz itt? — Farkas István: Szép kis kormányzati politika!) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. képviselőtársaim vaj^y az én gondolataimat akarják elmondani, vagy a magukét. — (Rothenstein Mór: Elhibázott sorrend!) Az én gondolataimat biztosan nem tudják elmondani... (Zaj a szélsőbalodalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Folytonos zaj a szélsőbalodalon-) Reisiger képviselő urat rendreutasítom! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter:... mert hiszen addig, amíg ki nemmoiidorn őket. az én vitathatatlan és kifürkészhetetlen tulajdonaim; ha pedig a t. képviselő urak közbeszólások alakjában a saját gondolataikat akarják elmondani, aikkor kérnék annyi fegyelmezettséget, mint amennyit én mutattam akkor, amikor ők beszéltek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Én tudniillik szellemi szüleményeiket a legnagyobb nyugalommal, zavarás nélkül, figyelemmel hallgattam meg. (Propper Sándor: Mi még az ön csúfolódásait is figyelemmel hallgatjuk! — Zaj és félkiáltások jobb felől: Na, na, mikor?!) Elnök: Csendet kérek. (Farkas István: Papi szerénység! Hozzáülik a papi méltósághoz!) Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vass József népjóléti és munkaügyi mi; niszter

: Kérem, t. képviselő úr, ha ön átviszi ezt a kérdést a személyeskedés terére, (Propper Sándor: Ön vitte át, szellemi szüleményekről tetszett beszélni!), legyen meggyőződve, hogy ón nem fogom oda követni a képviselő urat, bár csalogató volna, mert az én papi mivoltomat kilenc év óta ezzel a reverendával dokumentálom, ellenben tudok az urak között olyan eljárási stílust, amely arra törekszik, hogy való mivoltát lehetőleg eltakarni igyekezzék. (Élénk éljenzés és taps jobb felől és a baloldalon. — Peidl Gyula: Miniszter úr, ez méltó önhöz! — Propper Sándor: Méltó önhöz! — Farkas István: Ön sokat eltakar, miniszter úr!) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Ez nem személyeskedés, de igaz!) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Folytatom tehát a megszakított mondatot. A kormány arra törekszik, hogy addig is, amíg ez a probléma megoldható lesz törvényhozási úton, a gazdasági tárcák révén a gazdasági életnek nyújtható munkaalkalmak segítségével iparkodjék enyhíteni a munkahiányon, amely Magyarországon tényleg mutatkozik. (Helyeslés balfelől.) Azt azonban ne méltóztassék vádként a kormányzópárttal, — amint méltóztatott említeni — valamint a kormánnyal szemben felhozni, hogy a kormány ridegen és szívtelenül tekinti a munkahiányban szenvedő munkásrétegek sorsát. (Kabók Lajos: Sajnos, ez így van!) Tény az, hogy ez a kérdés egy eminens szociálpolitikai kérdés, amely vagy az egyik, vagy a másik módon megoldást érdemel és megoldást igényel, azt azonban, hogy a korimány a nagyon korlátolt lehetőségek között ezt a kérdést maradék nélkül nem tudja megoldani, méltóztassék egészen természetesnek venni, mert hiszen a kormány nem rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a kérdés megoldásához szükségesek volnának. Végre is egy megcsonkított és tönkretett országban élünk. Tudom, hogy ez nem vigasztalás azoknak, akik szenvedik ennek a helyzetnek a hátrányát, de végre mégis az egész nemzet az, amely szenvedő alanya és hordozója az egész helyzetnek. f (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A munkásság a maga részéről szintén kiveszi, sajnos, a maga porcióját azokból a bajokból, amelyeket, sajnos, tökéletesen elhárítani nem tudunk. Ami egyébként a köbeszólásokat illeti, amelyek az én személyemre szóltak, állok elébe igen t. Farkas képviselő úrnak. Méltóztassék akár a Ház színe előtt, akár máshol, ha bármit tud, amit köbeszólásaiból következtetve, reám inézve dehonesztálónak kell minősíteni, elállani nyíltan, bátran ós férfla-