Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Âz országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 16 san. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Ez az, amit megkövetelhetek ebben a Házban, megkövetelhetek ebben a nemzetben, (Űgy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy senki ne bu.ikal.ion

, senki ne gyanúsítson. (iReisinger Ferenc: A miniszter úr kezdte!) Ha valakinek van mondanivalója, álljon elő férfiasan és ha rám bizonyul valami olyan, ami engem méltat" lanná tesz erre a helyre, el fogok tűnni a színtérről. Erről méltóztassék meggyőződve lenni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon, és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonvállasz jogával óhajt élni. Propper Sándor: T. Képviselőház! A kérdés sokkal komolyabb és fájdalmasabb az én számomra és az én szempontomból, semhogy követném a miniszter urat snájdig kirohanásában. (Krisztián Imre: Snájdigabb, mint az önöké, az bizonyos!) Azt azonban kötelességemnek tartom leszögezni, hogy a miniszter úr indította meg a személyeskedést, (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) amikor egyik képviselőtársamnak becsületes érzéséből eredő felszólalásált szellemi szüleményinek minősítette. (Zaj a jobboldalon.) (Peidl Gyula: Ügy van! Ez gúnyolódás! Ebez nincs joga a miniszter úrnak!), amit t. i. csúfolódó formában szoktak használni. (Kuna P. András: De érzékenyek!) A másik pedig, amit a miniszter úr mondott, az, hogy itt ülnek sokan olyanok:, akik való mivoltukat el akarják takarni. Ezt a magam részéről a leghatározottabban visszautasítom (Zaj.) és ugyancsak felhívom a miniszter urat, hogy ha tud valamit, legyen szíves felállani férfiasan és nyíltan megmondani. Mi állunk elébe, éppen úgy, mint a miniszter úr áll annak elébe, amit erről az oldalról hallott. De nem megyek át arra a térre, hogy ezt a közérdekű kérdést, ezt a száz- és százezreket érdeklő kérdést, amelynek megoldására vonatkozóan adott választ ma, százezrek figyelik, ebbe a snájdig formájú, a túlsó részről régen gyakorolt és megszokott elkenésbe engedjem belecsavarni. Rátérek tehát miagára a tárgyra, (Mozgás.) Azt mondj a, ci miniszter lír, hogy nem olyan könnyű a dolog, mert a kormánynak nem áll rendelkezésére minden eszköz, amire szükség volna. Két vagy három esztendővel ezelőtt — kérdem én — rendelkezésére állott? Hiszen akkor a miniszter úr saját kijelentése szerint már csak formalitások voltak hátra, már csak arról volt szó, hogy melyik ország módszerét, biztosítási technikáját fogadjuk el. A miniszter úr saját kijelentése szerint. Ha tehát két-három-négy esztendővel ezelőtt minden lehetőség megvolt, csak a formáiban nem történt még döntés, akkor nem hiszem, hogy ma nem állana rendelkezésire a szükséges anyagi erő. (Csontos Imre: Takarékból fizetik az adót! — Zaj. — Györki Imre: Mondja ezt a miniszterelnök úrnak Csontos bácsi!) Ha nem volna megfelelő fedezet, ha a föld alól kellene előszedni, miniszter úr, ha be kellene szüntetni a lillafüredi fúrásokat (Űgy van! Űgy vam! — a szélsőbaloldalon.), ha be kellene szüntetni mindenféle intézmények alimentálását és támogatását és különféle alakulatok hizlalását. (Udvardy János: Nagyobb lesz a munkanélküliség, hiai még ezt a munkát is beszüntetik!) akkor mindezt meg kellene cselekedni, 'mindezt meg kellene tenni és a nyomorgó, koplaló, termelő erőket hozzá kellene juttatni egy darab kenyérhez. (Udvardy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVII. János: Ezt a munkaalkalmat is megszüntetnék!) VT A miniszter úr hivatkozik az 1928: XJL. törvénycikkre. Az öregségi és rokkantsági biztosításra. Ez egyelőre terhet jelent a termelésre is, a munkásságra is, de ebből kenyér nem lesz, csak majd esztendők múlva és az sem a munkanélkülieknek. Azonkívül ez meg van kötve; ez az öregeknek, a kiöregedetteknek és a rokkantaknak jut majd. De ha olyan a helyzet, t. miniszter úr, hogy a munkanélküliek segélyezésére nincsen semmiféle fedezet, akkor meg kellett volna gondolni a dolgot és a sorrenden változtam kellett volna. (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A munkanélküliség problémája a ma problémája. Az öregség és rokkantság szintén a ma problémája, azonban halasztható a másik javára. Sorrendi változtatásra lett volna szükség. Amidőn szociálpolitikai épületet emelünk, abban logikusan és észszerűen kell elhelyezni az egyes téglákat. Nem felülről kell kezdeni az építkezést, hanem inkább alulról és először azokat a. szükségleteket kell kielégíteni, amelyek közelebb feküsznek hozzánk, amelyek a mával szorosan kapcsolatosak. A miniszter úr kijelenti, hogy: nem. Én a választ természetesen nem veszem tudomásul, de mint a kormány szándékát és akaratát ezzel a problémával szemben, tudomásul kell vennem. Tudomásul kell vennem, hogy ettől a kormánytól a munkálkodó nép nem várhat semmit sem, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: önök nem várhatnak semmit, a munkásnép igen! Ez a különbség!) hogy legnagyobb, legfőbb nyomorúságában, keserűségében csak kardraütést és csúfolódást kap. T. miniszter úr, ön enyhíteni akarta kijelentését azzal, hogy foglalkozik a kérdéssel. Ebből azonban nem lesz tej reggel a proletár-gyermek számára, nem lesz rántott leves, nem lesz egy darab kenyér, nem lesz egy darab ruha. (Zaj.) Már pedig a munkanélküliek erre vannak rászorulva, ezt várják a kormánytól, ezt várják a Képviselőháztól, ezt várják az országgyűléstől, ezt várják azoktól a frázisoktól, amelyeket kilenc esztendő óta duruzsolnak^ a fülébe. Végre szeretnének valami realitást látni abból a sokat hangoztatott, cifra jelszóból, amit az urak így a közvéleménybe beledobtak. Most pedig, amikor jövünk vele, most, amikor kérjük, most, amikor kérdezzük, most, amikor szeretnénk segíteni az urakkal együtt, akkor egy rideg »nem« a válasz. En ezt a választ nem veszem tudomásul, de az ország dolgozó népe tudomásul fogja venni és le fogja vonni belőle a szükséges tanulságot. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Csontos Imre: Maga még egyházi adót sem fiz;et sehol!) Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Az ország dolgozó népe — hogy ezt a kifejezést használjam én is — már régen tudomásul vette azt, hogy ez a kormány komolyan foglalkozik mind a gazdasági, mind a szociálpolitikai problémákkal. (Ugy van! Ugy van! a jobbóldalon. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Tessék megkérdezni tőle ! — Zaj.) Az intézményeknek és a szociálpolitikai alkotásoknak egész sora (Kabók Lajos: El vannak ragadtatva tőle ! — Malasits Géza: Különösen szombaton, amikor fizetni kell ! — Elnök csenget.) bizonysága ennek a gondoskodásnak és bizonysága egyszersmind annak az ellenkezőjére, amit a t. képviselő úr itt állít. (Propper Sándor: Kérdezzük meg titkos szavazás útján, miniszter úr ! — Zaj.) 24