Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Àz országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január. 30-án, szerdám 167 törvény szaporítaná a munkakerülőket. Sokan azt mondják, hogy a rossz gazdasági helyzet nem alkalmas az ilyen törvényjavaslat elkészítésére. Mind a két megokolás helytelen és szubjektív, mert a külföld példája, a külföld gyakorlata és példája bizonyítja, hogy az ilyen jói megalapozott szociális intézmény nem szaporítja a munkakerülőket, mert hiszen kautélákhoz van kötve az, hogy ki milyen feltételek meüett kaphat segélyt. Éppen ugy, mint ahogy a munkásbiztosítás nem szaporítja és nem szaporíthatja az álbetegeket, ami annak idején szintén igen jelentékeny kifogás volt a munkásbiztosítás ellen, ugyanúgy nem szaporítja a munkanélküliségi biztosítás a munkakerülőket. A másik kifogás még kevésbbé állja meg a helyét, annak az ellenkezője igaz. Jó gazdasági viszonyok mellett nincs szükség ilyen törvényre, ez villámhárító. Amikor a villám csapkodja a tetőt, akkor nem mászhatunk fel a tetőre szerelni, azt előzőleg kell megcsinálni, hogy készen legyen a rendszabály a várható veszedelmek ellen. Elmultak az esztendők. Volt bizonyos enyhülés, volt idő. amikor igenis hozzá lehetett volna nyúlni ehhez a kérdéshez, meg lehetett volna alkotni ezt az intézményt és ma sokkal kevesebb volna a panasz, sokkal kisebb volna a feszültség, sokkal kevesebb volna a keserűség és nem kellene a belügyi államtitkár úrnak nemlétező kardjára ráütni és hatalmi szempontokat emlegetni, mert hiszen nem volnának olyan keserves következményei a munkátlanságnak, mint amilyenek vannak így, amikor a munkások a munkanélküliek saját szakszervezetükön kívül sehol egyetlen egy fillért nem remélhetnek, és családjukkal együtt ki vannak szolgáltatva a kétségbeesésnek és a nyomorúságnak. T. Képviselőház ! Ha más országok, nálunk sokkal szegényebb országok meg tudták alkotni ezt az intézményt, ha meg tudta alkotni Ausztria, megalkotta Csehszlovákia, ha meg tudták alkotni a környező több kisebb államok, — nem akarom részletesen felsorolni, de megalkotta például Észtország és Lettország stb. — ha továbbá a nagyobb teljesítő képességű államok mélyen bele tudtak nyúlni trezorjuk fenekére ennek a kérdésnek megoldása céljából, ha az angol birodalom egyszerre tízmillió fonttal tartja szükségesnek dotálni a munkanélküliségi alapot, akkor mi sem alhatunk azon a rideg és merev állásponton, hogy semmi közünk a munkanélküliséghez, semmi közünk a munkanélküliek nyomoruságaihoz, mi megyünk a magunk kitaposott útján, hajtogatjuk a magunk frázisait és elzárkózunk a haladás elől, elzáikózunk a követelmények elől, mert bennünket ez a kérdés hidegen hagy, Ez a kérdés nem hagyhatja hidegen sem a kormányt, sem a túlsó oldalt, legkevésbbé azonban minket, mert hiszen nekünk ez a munkánk, amit most végzünk, az, amit az előbb bátor voltam ismertetni, csak erre az egyre törekszik. Ebben nincs politikum. Ez tisztán gazdasági és szociális kérdés. Felhívom a mélyen t. urak figyelmét arra, gondoljanak valamikor egy szabad percükben arra, hogy mit csinál az a család, amelynek kenyérkereső je heteken, hónapokon sokszor esztendőkön keresztül nem keres és nem tud a családjának mit adni, nem tudja a családját táplálni, ruházni, nem tudja lakbérét kifizetni. Méltóztassék talán egy elhatározott gesztussal egyszer kiszállni egy ilyen proletártelepre, egy ilyen munkanélküli családhoz. Tessék ott megnézni, milyen nyomorban sínylődik az ilyen munkátlan család. Méltóztassék felfogni immár azt a keserűséget, amit az okoz, hogy a családfő minden reggel elmegy hazulról, sokszor reggeli nélkül és hazajön délben azzal, hogy megint semmi, hogy hiába vár a család, nincs munka, nincs kenyér, nem hozott semmit, tart a koplalás tovább. Nem hivatkozom arra mélyen t. uraim, hogy Önök keresztény és nemzeti jelszavakkal dobálódzuak. Legyünk csak emberek, minden cifrázó jelző nélkül, minden ciráda mellőzésével, emberek, akiknek fel kell tudni fogni az ilyent, fel kell melegedniök ilyen problémák iránt és kell tudniok cselekedni. Mélyen t. Uraim! Az önök kezében van a hatalom. Az önök kezében vannak az eszközök, az önök kezében vannak a lehetőségek. Én jóhiszemű vagyok, csak tájékozatlanságnak tudom betudni ezt a merev elzárkózást. Nem tudom elfogadni, hogy aki ember, akiben szív dobog, az el tudjon zárkózni a munkanélküliek keserve és szenvedései elől és amikor lehetne segíteni, ne segítene. Volt mód hat esztendő alatt... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Propper Sándor: Legyen szabad (Zaj a jobboldalon.) a mondatomat befejezni. — Hat esztendő állott rendelkezésre és amint itt felolvastam, minden esetet és minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy sürgessük ezt a reformot.. Máig nem született meg. Sok vitára adott alkalmat. Sajnos, most tovább nem beszélhetek, ellenben kérem a mélyen t. munkaügyi és népjóléti miniszter urat, méltóztassék nekem erre a kérdésre választ adni, és arra kérem külön, hogy méltóztassék kielégítő választ adni, olyat, amely a munkanélkülieket megnyugtatja atekintetben, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítás intézményének megvalósításával legalább a közeljövőben enyhül majd a nyomorúság, amely a munkanélküliek körében ma él. Elnök : A munkaügyi és népjóléti miniszter úr kíván válaszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Azok a dátumok, amelyeket t. képviselőtársam felolvasott, nemcsak azt mutatják, hogy milyen sok alkalommal méltóztattak arról az oldalról ezt a kérdést felvetni, hanem azt, hogy milyen sok alkalommal foglalkoztunk mi is a kérdés felvetése nyomán a problémával. (Reisinger Ferenc: Bár ne foglalkoztak volna, hanem csinálták volna meg !) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék meghallgatni a miniszter urat, ő sem zavarja a szónokokat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Közbeszólni joga van!) Közbeszólni senkinek sincs joga! (Rothenstein Mór: Még az elnöknek sem! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Rothenstein képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon, középen és a baloldalon.) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem olyan egyszerű ez a kérdés t. Ház. Nevezetesen kétségbe kell vonnom a t. képviselő úr fejtegetéseinek legutolsó részét, azt az állítást, hogy ennek a túloldalnak és nevezetesen a kormánynak rendelkezésre állanak a lehetőségek, kezünk ügyében vannak az eszközök, ellenben mivel valami megmagyarázhatatlan közöny rekeszt el minket a munkásnép nyomorától, egyszerűen nem akarjuk érzéketlenség miatt — ezt a kérdést megoldani. (Csontos Imre : Takaros kis vád ez !) Ez nem így van. Ha nekünk rendelkezésre állanának az eszközök, (Peidl Gyula : Sok feleslegre van költség ! Inkább erre lett volna !) méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy egy pillanatig sem késlekednénk és mindent elkövetnénk ennek a kétségkívül nagyon súlyos kérdésnek a megoldására. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A múlt esztendőben az 1928. évi XL. törvényt alkotta meg a Ház, amely az egész magyar életre új terheket ró, terheket rótt úgy a mun-