Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

160 Az országgyűlés képviselőházának sorban politikum és a politikai kérdésnek eldöntése a Ház elé tartozik, nem pedig a rendőrségi burokba, a rendőrségi szobákba. (Jánossy Gábor: Ha politikum, ne vigyék az utcára! — Farkas István: De odaviszi a kormány!) Azt kérem tehát a kormánytól, hogy tegyen lehetővé egy egyszerűbb ekés tüntetést, egy seregszemlét a munkanélküli munkások részére, hegy e seregszemlével dokumentálják, hogy milyen nagy számmal élnek Budapesten és az ország más városaiban a munkanélküliek és lássa a kormány, milyen nagy az a nyomor, amely ebben az országban a kormány helytelen gazdasági -politikája folytán úrrá lett. Kérem a belügyminiszter urat, hogy interpellációmra megfelelően válaszolni és intézkedni sziveskediék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszteri államtitkár úr kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Sztranyavszky Sándor államtitkár: T. Képviselőház! Nem azt a választ fogom adni Györki Imre képviselőtársam interpellációjára, amit ő gondolt. (Propper Sándor: Mingyárt gondoltuk!) Nem térek ki a válaszadás elől, hanem határozott választ - kivánok adni. Válaszom pedig a következő: Élénken emlékszünk még vissza arra az időre, amikor 1918 októberében és az utána következő időkben Budapest uccáit tüntetésekre használták fel. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Élénken emlékszünk vissza azokra az időkre, amelyek ezeknek a tüntetéseknek nyomán következtek be. (Várnai Dániel: Az azt megelőző időkre is tessék visszaemlékezni! — Farkas István: Továbbra is visszaemlékezünk, nemcsak 1918-ra! — Propper Sándor: Ki éljenezte a háborút? — Farkas István: A munkapárt panamáira és korrupciójára is emlékszünk!) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék meghallgatni az államtitkár urat. Sztranyavszky Sándor államtitkár: Nem vagyunk hajlandók még* egyszer megadni a lehetőséget arra, hogy Budapest utcái ilyen célra rendelkezésre álljanak. (Peidl Gyula: Ez deklarálása az osztályuralomnak! — Farkas István; Ez osztályuralom, ez önkény! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Farkas István; Az utca a mienk is! Majd kimegyünk az utcára!) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Malasits Géza A diákok randalírozhatnak az utcán, senki sem bántja őket! — Farkas István: Hát az egyetemi diákoknak szabad ablakokat beverni?) Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, mert különben kénytelen leszek másodszor is rendreutasítani. (Jánossy Gábor: Az egészségesnek is árt, ha mérgelődik! — Propper Sándor: Majd leszállnak még a lóról! Azt hiszik, hogy nagyon keményen ülnek a nyeregben!) Csendet kérek. Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rothenstein Mór: Még mindig forog a kerék!) Csendet kérek. Sztranyavszky Sándor államtitkár: Méltóztatott hivatkozni arra, hogy az egyházi körmenetek megtartását lehetővé tették. (Farkas István: Az egyetemi diákok ablakbeverése is engedéllyel, belügyminiszteri engedéllyel történik!) Méltóztatott arra is hivatkozni, hogy önök ezt szívesen látják. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a képviselő urak is szívesen látják, annál is inkább, mert az egyházi körmenetek közönségét legnagyobbrészben a 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. magyar munkásosztály adja. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Ezt maga sem hiszi el! — Rothenstein Mór: Csak erélyesen!) Hivatkozással arra, amit az utolsó tüntetésekkel kapcsolatosan mondottam az előbb, Györki Imre képviselőtársam interpellációjára válaszként kijelentem, hogy a belügyi kormány nem fog a főkapitány úrnak utasítást adni arra, hogy a munkanélküliek tüntető felvonulását lehetővé tegye. Sem február első felében, sem addig, amíg a belügyminiszter úr és én ezen a helyen ülünk, Budapest utcáit politikai tüntetésekre felhasználni soha nem engedjük. (Hosszantartó taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Csak az egyetemi diákoknak szabad? — Propper Sándor: Reméljük, hogy nem sokáig ülnek a helyükön! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Györki Imre: T. Képviselőház! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot. (Propper Sándor: Fognak repülni, mint a sasmadár! — Rothenstein Mór: Három nap mellőzésével^ megbukott!) Rothenstein Mór képviselő urat kérem, méltóztassék saját pártjának a szónokát meghallgatni! (Derültség a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Közönséges hetvenkedés ! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre : T. Képviselőház ! A belügyminiszter úr képviselőjének válaszára elsősorban nekem is csak az lehet a válaszom, amit itt Reisinger t. képviselőtársam megelőzve elmondott, hogy hallottunk és láttunk ebben az országban már erősebb nyilatkozatot is, mint amilyen nyilatkozat a belügyi csendőrbiztos úr ajkáról most elhangzott. (Taps a szélsőbaloldaloti. — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Pandúr ! ~ Kabók Lajos : Csendőrfőnök ! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre: T.^ Képviselőház ! Nem akarok a háború utolsó hónapjainak az eseményeire visszamenni, amikor az államtitkár úr pártja és tábora volt az (Farkas István : Nagyon gyáva legény volt akkor az államtitkár úr !), amelyik a nemzetiségi képviselőkkel szemben is olyan kitételeket alkalmazott annak idején, amelyeknek következménye volt az, hogy idejutottunk. (Farkas István : 1918-ban nagyon gyáva volt az államtitkár úr ! — Propper Sándor : Meglógott a többivel együtt ! — Felkiáltások jobbfelől : A külföldnek beszél ! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre : De le kell szögeznem, hogy az államtitkár úrnak most tett nyilatkozata nem más, mint rideg bejelentése annak az osztályuralomnak, amely ma ebben az országban van. (Reisinger Ferenc : Pöffeszkedő, gőgös bejelentés! — Znj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Györki Imre : Ha azt látnám és azt láttam volna, hogy a belügyi kormányzat teljesen egyformán alkalmazza a jogokat a társadalom minden rétegére nézve, sőt a munkásoknak más-más csoportjára vonatkozólag is, akkor nem jöttem volna ide ezzel az interpellációval. (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) De mivel azt láttam és azt tapasztaltam, hogy mióta a belügyminiszter úr és a belügyi államtitkár úr dirigál feon a belügyminisztériumban, ezen idő alatt máskép intéz-