Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 161 ték azoknak a munkásoknak az ügyeit, akik esetleg arra voltak felhasználhatók, hosry a szociáldemokrata tábort gyöngítsék, akkor igenis tiltakoznom kell az ellen, hogy ezen egyenlőtlen elbánással sújtsák magát a szociáldemokratapárt táborába tartozó munkásokat. De érthetetlen egyébként is az államtitkár úr kijelentése. Az imént azt mondotta, hogy ő örömmel állapította meg, hogy az egyházi körmenetekben résztvesznek a magyar munkásság tagjai. Ha résztvesznek és nem tesznek semmi ártalmat az egyházi körmenetekben, akkor nem tudom belátni, miért nem engedi meg ön azoknak az esryházi körmenetekben békésen résztvevő magyar munkásoknak azt, hogy más alkalommal, más célból tartott körmenetekben is résztveeyenek. (Simon András : Egy kicsit jobb vezetők vannak olt!) A belügyi államtitkár úr azt mondotta, hogy az egyházi körmenetekben magyar munkások vesznek részt. Akkor ezekről a magyar munkásokról feltételezhető, hogy békéseD, csendben s a törvény és a rend szellemében fognak eljárni akkor is, amikor a munkanélküliségről akarnak tanúságot tenni és amikor a nyomorukat akarják ott megmutatni, hogy lássák a minisztériumok, illetőleg a kormány tagjai. Egyébként az államtitkár úr azt mondotta, hogy ő emlékszik arra az időre, hogy mi történt 1918 ban. Én is emlékszem. De emlékszem^államtitkár úr. arra is, hogy mi történt 1919-ben és 1920-ban (Ügy van! a szélsőbaloldalon — Propper Sándor : És 18 előtt mi történt!), emlékszem arra is, és ha a kettőt össze kell hasonlítani, akkor méltóztassék tudomásul venni, hogy nagyobb rombolást, nagyobb pusztítást, több gyilkosságot követtek el 1919-ben és 1920-ban, mint amennyit 1918-ban követtek el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. - Zajos ellenmondások jobbfelől es a középen.) S emlékeztetem a t. államtitkár urat arra, hogy a háború alatt kormányasszisztenciával, kormánybuzdításra és a kormány pénzelése alapján nagy tömegeket mozdítottak meg, amelyek az utcára kimentek és «Vesszen, vesszen kutya Szerbia» énekkel végigénekeltek az utcákon. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Azelőtt meg lecsukták őket! — Jánossy Gábor : Mire jó ez ? — Propper Sándor : Kérdezze meg az államtitkárát; az majd megmondja, hogy miért szajkózza a 18-at, kérdezze meg tőle! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Reisinger Ferenc képviselő urat kérem, ne méltóztassék folytonosan közbeszólni. (Propper Sándor : Majd jön idő, amikor nem kérnek engedélyt, várjanak csak ! — Felkiáltások jobbfelől.- Nem félünk ! — Propper Sándor: 18-ban szaladtak!) Kérem Propper képviselő urat. méltóztassék csendben maradni ! (Propper Sándor: 18-ban elszöktek és elbújtak !) Propper képviselő urat rendreutasítom ! Györki Imre: Ezeket azért mondtam el, hogy emlékezetébe idézzem a belügyi államtitkár úrnak azokat az eseményeket, amelyek az ő emlékezetéből, úgy látszik, teljesen ki mosódtak. Ez tehát a megvilágítás ; ha a belügyi államtitkár úr szükségesnek tartotta ide bedobni a 18-as eseményeket, akkor én válaszképpen kötelességemnek tartom figyelmeztetni az államtitkár urat arra, mi történt ebben az országban 1919-ben és 1920-ban. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök : Miután az államtitkár úr nem kíván szólni, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az államtitkár úrnak a belügyminiszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (PropKÉPV1SELÖHÁZI NAPLÓ. XVII. per Sándor: Beck Lajos tudomásul vette ! OsztrákMagvar Bank ! — Zaj.) Elnök: Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. (Beck Lajos : Utcai tüntetéseknek nincs helye ! — Propper Sándor : 18-ban volt ! 18-ban helyeselte ! — Zaj.) Csendet kérek! Gubicza Ferenc jegyző (olvassa) : «Interpelláció a kereskedelmi miniszter úrhoz a közmunkák sürgős kiadásáról. Hajlandó-e gondoskodni a miniszter úr a közmunkák sürgős kiadásáról ! Hajlandó-e a miniszter úr a kereskedelmi tárca terhére eső beruházásokat mielőbb kiadni 1 Budapest. 1929. január 28. Malasits Géza s. k„ képviselő.» Elnök : Malasits Géza képviselő urat illeti a szó ! Malasits Géza : T. Képviselőház ! Normális időben ezzel az interpellációval nem kellett volna a Házat foglalkoztatnom, várhattam volna a költségvetési vitáig és akkor tehettem volna szóvá azt, amit ma a mai viszonyok és a mai nagy munkanélküliség hatása alatt interpellációban vagyok kénytelen szóvá tenni. Peyer Károly képviselőtársam már megrendítő adatokat mondott el a munkanélküliségről, de adatok nélkül is mindenki világosan látja, bogy nemcsak Budapesten, hanem méginkább a vidéken olyan nagyarányú a munkanélküliség, hogy ez már feltétlenül igényli a kormány legerélyesebb közbelépését. Kitűnő, elsőrangú szakmunkások hónapok óta vannak munka nélkül és semmi kilátásuk sincs arra, hogy munkát kapjanak. .A magánvállalkozás úgyszólván téliesen pang, amit bizonyít az a körülmény is, hogy a pénzintézetek folyószámla-betétei emelkednek. Bár a vállalkozáshoz szükséges pénz rendelkezésre állana, azonban azt senki sem veszi igénybe, és az ország igen előkelő pénzügyi szaklapjai szomorúsággal írnak arról, hogy sem a börzén, sem a pénzintézeteknél semmiféle élet nem tapasztalható, legalább is normális élet nem. Nem kell a pénz senkinek sem, mindenki menekülni akar papírjaitól és a vállalkozástól, úgy látszik, valami egészen abnormis dologra várnak. Amikor tehát a magánvállalkozás úgyszólván teljesen pang, amikor a meglevő vállalatok csak erősen redukált munkáslétszámmal foglalkoztatják üzemeiket, elvárható volna, hogy a kereskedelemügyi kormány azokat a rendeléseket, amelyeket neki módjában áll kiadni, minél előbb és minél sürgősebben kiadja, hogy így némikép kis munkaalkalmakat teremtsen. 1924 óta mintegy 800 millió pengőt szavazott meg a nemzetgyűlés és a képviselőház beruházásokra. Ennek a 800 millió pengőnek túlnyomó része azonban nem invesztíció, hanem szubvenció; invesztícióra vajmi kevés jutott ebből és különösen keveset láttunk a kereskedelmi tárca körében az invesztícióból. Érdeklődéssel olvastam a kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozatát, amelyet ez évi január hó 26-án egy fővárosi napilapban tett közzé. Azt gondoltam, hogy abban nagyarányú beruházási programmot fogok találni. Abban a véleményben voltam, hogy azokra az egészen sürgős és aktuális kérdésekre fog a miniszter úr választ adni, amelyekre az ország és főképpen a munkanélküliségben szenvedő munkásság választ vár tőle. E helyett kaptunk nagyon szép és nagyon okosan átgondolt cikket az elektromos centrálékról, kaptunk cikket valami energiagazdálkodásról, azonkívül az autótaxiról, azonban azokról a sürgős beruházásokról, amelyek régen esedékesek lennének, alig hallunk valamit. 23