Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 159 nevezni», hajlandó-e a be 1 ügy miniszter úr az illetékes hatóságot utasítani, hogy a munka nélkülieknek február hó első felében rendezendő szervezett utcai felvonulását engedélyezzék, illetve az erre vonatkozó bejelentést jóváhagyóan tudomásul vegyék? Budapest, 1929. január 28. Györki Imre s. k.» Elnök: T. Ház! Bejelentem, hogy a házszabályok 134. §-a alapján a választ a belügymi niszter úr helyett az államtitkár úr fo^ja megadni. (Helyeslés jobb felől.) Az interpelláló képviselő u r at illeti a szó! Györki Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Megszoktuk és az utolsó három év törte Léte igazolja, hogy ha ebben az országban, bár rendikívül drágán fenntartott adminisztrációnk van, valami pontos és megbízható adat kell a munkásmozgalmakra vonatkozólag, akkor ezt a pontos és megbízható adatot máskép, mint a szakszervezetek útján a kormány nem tudja megszerezni. Ennek tudható be az is, hogy csak azok az adatok állanak a Nemzetközi MunkaÜÍ>" T Í Hivatal rendelkezésére és csak azok az adatok állottak a Népszövetség megbízottja rendelkezésére is, aki itt volt, amelyeket a munkásmozgalmakra vonatkozólag maguktól a szakszervezetektől kaphatunk. Készben talán ez a körülmény, részben az a nemtörődömség, amellyel a kormány kezeli a munkáskérdéseket, amikor a munkáskérdést egyszerűen leminősíti rendőri kérdéssé, és a kereskedelemügyi miniszter úrnak ebben a kérdésben semmi beavatkozási joga nincs, vagy ha van is joga, nem avatkozik be, késztett engem arra, hogy szóvátegyem azt a kérdést, amely interpellációmban bennfoglaltatik. Nevezetesen arról van szó, hogy előzetes engedélyt kérjek ezúttal a belügyminiszter úrtól arra vonatkozólag, hogy február első napjaiban tegye lehetővé azt, hogy a főváros területén és az ország egyéb városaiban és falvaiban a munkanélküli munkások tüntető felvonulást rendezhessenek, amelynek célja a békés felvonulás, és tulajdonképpen az, hogy seregszemlét tartsanak és megmutassák a kormánynak és a hatóságoknak, hogy igenis milyen nagy probléma a munkanélküliség, amelylyel a kormánynak kötelessége lenne foglalkozni. (Kabók Lajos: Legalább meglátják, milyen sokan vannak!) Ismerem azt a rendeletet, amelyre alapítja a belügyminiszter úr azt a hatalmát, hogy nem ad ilyen felvonuláshoz, vagy körmenettartásához engedélyt. (Peidl Gyula: Pardon, csak a munkásoknak nem! — Propper Sándor: A fokosos munkásoknak ad!) Ez az engedély a kivételes hatalmon alapszik, a kivételes hatalom pedig azon a címen van meg, amint méltóztatik tudni, hogy 1914-től 1918 október végéig világháború volt. 1918 októberétől egészen mostanáig azonban több. mint 10 esztendő telt el, és ez a 10 esztendő ennek a nemzeti újjáépítő kormánynak nem volt elégséges arra, hogy olyan konszolidációt teremtsen ebben az országban, amelynek alapján erre a kivételes hatalomra épített hatalmát és jogát megszüntesse és a normális állapotokat végre helyreállítsa. Normális állapotnak azt kell tekintenem, t. Képviselőház, ha megengedik kivétel nélkül mindenkinek, minden állampolgárnak, bár milyen fajhoz, felekezethez, vagy társadalmi egyesülethez tartozik is, hogy felvonulást rendezzen, mindaddig, amíg a felvonulás nem ütközik olyan jogszabályokba, amelyek akár a büntetőtörvénykönyvünkkel, akár pedig a kihágási törvénykönyvünkkel jönnek összeütközésbe. Ha azonban azt Iájuk, hogy a t. belügyminisztérium ezt a kérdést megint egyoldalúan és osztályszempontok szerint ítéli meg, ha azt kell ebben az országban látnunk, hogy amíg az egyik oldalon vallási és egyházi körmeneteket, egyházi felvonulásokat engedélyeznek ... (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes! Természetes! — Héjj Imre: Ezt nem lehet összehasonlítani! — Propper Sándor: A Sasoknak is szabad!) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: A gyilkos Sasoknak is szabad felvonulni! — Kabók Lajos: Fegyverrel vonulnak fel a SasokP Györki Imre: Nincs köztünk, t. képvise^társaim, semmiféle véleményeltérés etekintetben, mert én is nagyon helyesnek tartom, hogy ezeket engedélyezik, csak éppen azt kifogásolom, azt hibáztatom és reklamálom, hogy amikor ezeknek részére a felvonulást lehetővé teszik, ugyanakkor a munkások részére ezt az engedélyt nem adják meg. (Jánossy Gábor: Hiszen az szertartás, vallásgyakorlás! — Farkas István: De más alakulatoknak is szabad!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: Ez is hitvallás! — Peyer Károly: Politikai felvonulások is voltak!) Csendet kérek. Györki Imre: Nemcsak vallási körmeneteket és felvonulásokat engedélyezett a kormány, hanem aki nyitott szemmel néz körül a városban, láthatja azt, hoev a fascista terroristák is felvonulhatnak^ akik bizonvos^ védelemben részesülnek az államhatalom részéről. (Jánossy Gábor: Melyek azok? Nem ismerünk ilyeneket!) Kérdezze meg t. képviselőtársam a belügyi áUamtitikár úrtól, az majd felvilágosítja é® kijózanítja önt naivitásából. íJánossy Gábor: Semmi naivitás, kérem! Terroristák Kun Béta alatt voltak!) Vannak most is. Elnök: Csendet kérek. (Malasits Géza: Van bőven belőlük! Csak fekete inget viselneik!) Kérem Györki képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét. (Farkas István: Ezeknek egy része ott is terrorista volt, mo°t is az!) Farkas képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Peyer Károly: A kormány dédelgetett emberei!) Csendet kérek. Tessék folytatni. — Györki Imre: Mondom, bizonyos terroralakulatok ma is véisrig tudnf v men^i csoportosan, felvonul ásszerűen, erősen felfegyverkezve a főváros uccáin. (Peyer Károly: A rendőr szalutál nekikP Azonkívül azt latnuk, ho'ffy 'ehetővé teszi ez a nemzeti ujiáénítést hirdető kormány azt is. hogy fáklyásmecetet rendezzenek, ha az a kormánynak kedvező cél érdekében történik. __ Ha tehát a korma nv lehetővé tud "'a tenni ennek a három alakulatnak ezt. akkor igenis köve+elem, bo<p*y a munkások részére is tegye lehetővé a felvonulást. (Kabók Laios: Joerufk van hozzá!) Tegye lehetővé azt a felvonulást, amelynek cél^a egy békés felvomuMs és amely a nyugalomról, a rendről és csendről a maga részéről a legteljesebb gondosságot és fegyelmezettséget tanúsítja. Azért hozom ide ezt a kérdést, mert nem akarom, hogy azzal üssék el a kérdést, amivel az igen t. beHie-yminiszter úr előreláthatólag a kérdést el fogja ütni, hogy: »tessék engedélyt kérni és majd ennek alapján ezt a kérd/est el fogjuk intézni, felül fogjuk birálni és amennyiben az arra illetékes elsőfokú hatóság megtagadná, tessék jogorvoslattal élni és a jogorvoslatok lehetőségét kimeríteni.« Ennek a kérdésnek elitéziése nem tartozik tisztán a jogorvoslati útra. Ez idetartozik, mert ez első-
