Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

loi Az országgyűlés képviselőházának gítást és azt a munkát, amelyet azok a fiatalemberek több héten át belefektettek ennek az előadásnak rendezésébe — a kiadás 195 pengő 52 fillér. Ezekhez az adatokhoz még csak azt yagyok bátor megjegyezni, hogy az előadás fényesen sikerült, mert hiszen a publikum zsúfolásig telítette meg az előadás termét. Ez csak egy eset, mélyen t. Ház, azt hiszem azonban, hogy az egész országban az összes társadalmi egyesületeknél így van ez (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), hogy az ilyen előadásoknál, amelyek, ismétlem, azt a célt szolgálnák, hogy az ő exisztenciájukat megalapozzák, többet fizetnek adók és egyéb illetékek címén, mint amennyi a bevett összeg. Sokszor úgy történik az adókivetés, olyan alapon törtéinik az ellenőrzés, hogy a ruhatári számot nézik meg és abból következtetnek arra, hogy mennyi összeg folyt be és ennek alapján vetik ki az adót. Pedi^ tudjuk, hogy az ilyen előadásoknál annyi ingyen jegyet adnak a szereplők valamennyi hozzátartozójának, hogy egyáltalában nem fedd a valóságot a ruhatári szám a jegyek eladását illetőleg. T. Ház! Rendkívül furcsának látszik a rendőrségi illetéknek ilyen magas alapon, való megállapítása. Annak a tűzoltónak, aki résztvesz a műkedvelői előadáson, Üjpesten pl. a díja 1 pengő 60 fillér, a rendőrségnek 30—70 pengőt kell egy közönséges kisebb előadásnál kiadni, már pedig a rendőrségre nincs is ezeknek a legtöbbjénél semmi szükség, hiszen hitbuzgalmi előadásokon mit csinál a rendőrség? Legfeljebb a hangulatot rontja. Ezt kénytelen vagyok megmondani, bármilyen tisztelője vagyok a rendőrségnek. A tűzoltóra nagyobb szükség van, mert szerencsétlenség esetén az ő közreműködése mentheti meg a közönség életét. A rendőrségre ilyen jámbor egyesületi előadásoknál nincs szükség és mégis kénytelen az az egyesület 70—80 pengőt fizetni a rendőrség részvételéért, míg a tűzoltó, akinek a jelenlétére szükség van, mindössze 1 pengő 60 fillérbe kerül. T. Ház! Mindenki b' láthatja ebből a néhány adatból, milyen lehetetlen helyzet uralkodik e társadalmi egyesületek által lend zett műkedvelői előadásokra kivetett adóknál. Meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminiszter úr, vagy a belügyminiszter úr, amennyiben ennek a kérdésnek eldöntése őt illetné — mert úgy értesültem az elő^b, hogy rossz helyre adreszszáltam interpellációmat, miután a belügyminiszter úr illetékes arra, hogy ezen a kérdésen segítsen, — szóval az illetékes tényezők mindent el fognak követni, hogy ez az anomália, ez az abnormis helyzet megszün'ék és az adózásnak ilyen lehetetlen mértéke csökkentessék. Mélyen t. Ház! A lóversenytér vígalmi adóját leszállították. A kormányzat szükségesnek tartotta, hogy azt 33%-ról 20%-ra szállítsa le, pedig a lóversenyek inkább kedveznek az emberek szenvedélyének és inkább olyan irányba terelik az emberek jellemét, amely az államra, a nemzeti szellemre és a vallásra káros hatással van. Ha tehát ott ezt meg tudta tenni az illetékes miniszter úr és a kormányzat, akkor tegye meg itt is. Mes: vagyok arról győződve, hogy a pénzügyminiszter úr és a belügyminiszter úr is mindent elkövet e jcgos kérelem teljesítése tekintetében és hogy ez egyesületek farsangi publikumának arcára legalább egy rózsát fog varázsolni a jelen alkalommal. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Az igen t. képviselő úr hozzám címezte interpellációját, holott a szóban forgó vigalmi adó nem az én ügykörömbe tartozik, hanem a belügyminiszter úr ügykörébe. Ennek folytán tisztelettel kérem, hogy ezt az interpellációt a belügyminiszter úrnak méltóztassék válaszadás végett kiadni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház az interpellációt a távollevő belügyminiszter úrnak adja ki. Következik Peyer Károly képviselő úr interpellációja. Kérem annak szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa); «Interpelláció az összkormányhoz a munkásosztály gazdasági helyzetéről. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a munkásosztály jelenleg milyen súlyos helyzetben él? Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány a munkásosztály általános elszegényedésének meggátlására?». Elnök: Az, interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Mindenekelőtt méltóztassanak megengedni, hogy az egyes lapokban megjelent téves közlésekre nézve nyilatkozzam, amelyek arra vezetik vissza az általunk bejegyzett interpellációkat; mintha az elnök úr valamely intézkedésével szemben kívántunk volna ez alkalommal tüntetni. Nem ez a szándék vezetett bennünket ezeknek az interpellációknak előterjesztésével kapcsolatosan, bár meg kívánom jegyezni, hogy az elnök úr házszabálymagyarázatát semmi esetre sem tartjuk helytállónak. Interpellációnk előterjesztésénél tisztán az a szempont vezetett bennünket, hogy a Képviselőház figyelmét felhívjuk arra az egészen abnormis állapotra (Zaj. — Elnök csenget.), amelyben jelenleg Magyarország dolgozó népe él. Fel kell hívnunk a figyelmet erre azért is, mert hiszen az elmúlt héten a munkanélküli munkások egy tisztán spontán tüntetése erre a kérdésre már ráterelte a közvélemény figyelmét. Már ezt megelőzőleg a munkanélküli munkások népgyűlést tartottak, amelyen határozati javaslatot fogadtak el. Ezenkívül a szakmai munkások közül a famunkások, a bőrmunkások és más szakmabeli munkások is gyűlést tartottak. Az ezeken a gyűléseken elfogadott határozati javaslatokat felterjesztették az illetékes miniszter urakhoz vagy a kormányhoz. Mindezekre a határozati javaslatokra a mai napig válasz nem érkezett. Nem tudom megérteni: olyan közömbösnek tekintik-e ezt az ügyet, hogy még azt sem tartják szükségesnek, hogy ezeknek a határozati javaslatoknak benyújtóit legalább megbeszélésre hívnák össze és érdeklődnének náluk közelebbi részletek iránt vagy informálódnának, miképpen lehetne ezen a teljesen abnormis állapoton segíteni. Hiszen a kereskedelemügyi minisztérium részéről valami nagyon sok jót úgy sem vártunk eddig sem. A kereskedelemügyi^ minisztérium úgy tesz, mintha ez az egész kérdés nem hozzá tartoznék, egyáltalában nem foglalkozik vele és maholnap az ipari ügyek intézésével és vezetésével, nem tudom miért, de úgy látszik, nem kíváin törődni. (Györki Imre: Csak azzal törődik, hogy Baross Gábor kapjon taxikat. — Zaj.) Eendezetlen tehát ez^ a kérdés és helyesnek is tartjuk azt, ha a munkásság ügyei, általában a szociális vonatkozású ügyek, egy helyen központosíttatnak és ebben a tekintetben csak például állíthatjuk