Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
Àz országgyűlés képviselőházának 2Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Engem a miniszter úr nyilatkozata teljesen és tökéletesen megnyugtat, mert azt a .célt, amelyet ma január 30-án el akartam érni, tekintve a holnapi, január 31-iki terminust, ezzel a nyilatkozattal elértem. A miniszter úrnak határozott nyilatkozata folytán ugyanis most már ostobaságszámba menne, ha valamely vállalat arra spekulálna, hogy a kormány nem is szándékozik az 1923 : VIII. te. végrehajtási utasításának még hiányzó részét kiadni, mivel most már határozott nyilatkozatot olvashatnák majd a napilapokban a vállalatok. Ebből kifolyólag az utolsó 48 órában még azok is eszükre térhetnek, akik meggondolatlanul és rosszul spekuláltak ós ilyen kombinációval szándékoztak magukat az ellenőrzésnek minden fajtája alól kivonni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszteri választ tudomásul venni, igen, vagy nem 1 ? (Igen!) A 'Ház a választ tudomásul vette. Következik Csik József képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): „Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. Minthogy a különböző vallási és társadalmi egyesületek az általuk rendezett műkedvelői előadások után oly súlyos rendőri és vigalmi adót fizetnek, mely nemcsak a befolyt jövedelemmel nincs arányban, hanem sok esetben veszélyezteti ezen egyesületeknek bizonyos mértékben a műkedvelői előadásck bevételeire alapuló exisztenciáját is, hajlandó-e a miniszter úr intézkedni aziránt, hogy ezen nemes célokat szolgáló vallási és társadalmi egyesületek vigalmi és rendőri adója megfelelő mérteikben csökkentessék! Dr. Csik József s. k." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! Jelen interpellációmmal kapcsolatban legyen .szabad megjegyeznem, hogy bár az országgyűlés múlt ülésszaka alatt mi, képviselők mindent elkövettünk arra f nézve, hogy a házszabályokat megtartsuk és ez az elnökség több és kevesebb türelmével sikerült is, ebben a nemes törekvésünkben a miniszter urak nem igen iparkodtak bennünket utánozni, mert ha utánoztuk volna, akkor nem az lenne' a helyzet, hogy a negyven elhangzott interpellációra a képviselők még máig sem kaptak választ, noha a házszabályok előírják, hogy a miniszterek harminc napon belül az elhangzott interpellációra írásban vagy szóban válaszolni tartoznak. Meg vagyok győződve arról, hogy a jelen ülésszak alatt a t. miniszter urak jobb példát fognak mutatni nekünk képviselőknek a házszabályok megtartása tekintetében. (Esztergályos János: Nagyon téved a képviselő úr! — Mozgás és zaj.) Jelen interpellációm eklatáns argumentum arra nézve, hogy az adózásnak milyen mértékét nem szabad alkalmazni, ha azt akarjuk, hogy azt az objektumot, amely a jövedelem alapja, tönkre ne tegyük. Nevezetesen a társadalmi és hitbuzgalmi egyesületek vigalmi és rendőri megadóztatásáról van szó. Mi ezeknek az egyesületeknek a célja? Rendszerint a vallási, az emberbaráti és a nemzeti eszméknek kultiválása és fejlesztése a szerint, amilyen célból alakultak. Természetes, hogy az állam szempontjából is ez a cél csak helyeselhető, hiszen ha ezt a célt megvalósítják ezek az egyesületek, ezzel az állam erkölcsi értékét s az állampolgárok értelmi és erKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XVII. 5. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 153 kölcsi nívóját növelik. Az államnak tehát mindent el kellene követnie, hogy ezeknek az egyesületeknek exisztenciáját az adózás mértékével tönkre ne tegyék. , Ennek a célnak elérésére ezek a társadalmi és hitbuzgalmi egyesületek rendszerint tánc-* mulatságokat, műkedvelői előadásokat rendeznek, mert hiszen a célt nemcsak imádkozással, vagy hazafias felolvasásokkal, hanem egyéb kulturális és műkedvelői előadásokkal is el lehet érni. Annál is inkább rendeznek ilyeneket ezek az egyesületek, mert hiszen vagy nagyon cseikély vagy egyáltalán semmi tagdíjat nem szednek, úgyhogy exisztenciájuk alapját jóformán az ilyen előadásokból beszedett díjak alkotják. Mármost mi a helyzet? Erre számadatokkal felelek. Például az újpesti katholikus körnek november 24-ikén rendezett mulatságán a 146 pengő jövedelméből a reindőrdíjak 64 pengő 32 fillért tettek ki, a vigalmi adó pedig 16 pengő volt, így tehát 66 pengő maradt meg a befolyt összegből. Hogy mennyiben elégséges ez azokra a kiadásokra, amelyek az ilyen előadásokkal kapcsolatosak, arra majd később fogok rátérni. Egy másik példát is említek. Az Újpesti Munkásotthon Szövetkezetnek egyik mulatságáról van szó, ahol az engedély kér vény re bélyegilleték címén 8 pengő 80 filiert kellett befizetni, a rendőrségi felügyelet díja 36.48 pengő volt, a 10%-os vigalmi adó — amely tánc alkalmával 20%, — belekerül 35 pengőbe, a zenejogdíj 8 pengő, s a szerzői jogdíj 30 pengő volt, úgyhogy a mulatság rendezése alkalmával kifizettek összesen 118 pengő 28 fillért. Ha már most számításba vesszük azt, hogy ezek az egyesületek rendkívül csekély belépési díjat szabnak meg, már csak a mai nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel is, ebből következtethetünk arra, hogy ezek az egyesületek a műkedvelői előadások után nemhogy jövedelemre tennének szert, ami természetes volna exisztenciájuk fenntartása szempontjából, hanem nagyon sok esetben még rá is fizetnek. Ezt a rendszert, az adózásnak ilyen mérvét fenntartani nem lehet. Teljesen lehetetlen az adózásnak ilyen mértéke, és a pénzügyminiszter úrnak, vagy — amennyiben a belügyminiszter úrhoz tartoznék a kérdés — a belügyminiszter úrnak gondoskodnia kell arról, hogy az adózási skálát leszállítsák és legalább a megélhetés lehetőségét adják meg azoknak az egyesületeknek, amelyek kulturális, vallási, nemzeti vagy emberbaráti célból ilyen előadásokat rendeznek. Lehetetlen az a módszer is, amellyel ezeknek az adóknak kivetését kezelik. Ezeknek az adóknak kivetése bruttó jövedelem alapján, vagy pedig átalányozva történik. Az átalányozás azt jelenti, hogy aki jobban tud alkudni, annak többet engednek el. Hogy pedig a bruttó jövedelem mit jelent, arra leszek bátor egy statisztikát felolvasni egy a közelmúltban történt műkedvelői előadásról. Ezen az előadáson, amely az újpesti katholikus legényegyletben január 27-én folyt le, összesen bevettek 160 pengőt, s a ruhatárból 50 pengőt. A kiadások így oszlottak meg: rendőrségnek 35.52 pengő, a zeneszerzőknek 25 pengő — ezt a Zeneszerzők Egyesületének kell beszolgáltatni —, a vigalmi adó 20%-kal számítva 33 pengő, ruhakölcsönzés 36 pengő, nyomtatványok 22 pengő, portó 5.80 pengő, kulissza készítés 15 pengő, forgalmiadó 3.25 pengői, egyéb apróságok 10 pengő, kottakölcsönzés 10 pengő úgy, hogy a készikiadáiS összesen 195 pengő 52 fillér volt. Egy olyan előadáson tehát, ahol az összbevétel 165 pengő volt, — nem említve a fűtést, a vilá22
