Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Âz országgyűlés képviselőházának 2csak annak fizet lakbért, akinek nincsen háza, vagy lakása. Ha ez a vállalat megtudja, hogy egy kormányosnak valahol lenn Kalocsa környékén van egy kis vityillója, nyomban beszünteti a lakbért azzal az indokolással, hogy az illetőnek van saját tulajdonát képező lakása. Ha megtudja, hogy egy alkalmazottjának felesége házmesteri szolgálatot vállalt el valahol és mint házfelügyelőnek az udvar valamelyik eldugott részén lakása van, ez a dúsgazdag osztrák vállalat nyomban beszünteti annak az altisztjének lakbérét azon a címen, hogy hiszen van neki lakása. Egész spiclirendszer fejlődött ki, az alkalmazottak egymást kontrollálják abban a tekintetben, hogy van-e valakinek valahol vityillója, van-e valamely ingyenlakása valahol s amint ilyesvalaminek a tudomására jönnek, szaladnak árulkodni az igazgatósághoz és az igazgatóság nyomban beszünteti az illető alkalmazottjának lakbérét. (Jánossy Gábor : Olyan, mintha rémregény volna ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, mit szólnának képviselőtársaim ilyesmihez. Jelen is van egy olyan képviselőtársam, akiről tudom biztosan, hogy konyháját és cselédszobáját egy rendőrházaspárnak adta ki azért, hogy a rendőrházaspár takarítson az ingyenlakás fejében. Nem tudom, mit szólana hozzá ez a képviselőtársam, ha a rendőrfőkapitány, amint megtudná, hogy ilyen módon helyezkedett el az a rendőr, nyomban beszüntetné számára a lakbér fizetését. El sem lehet képzelni, hogy az állam, mint munkaadó, ilyesvalamire vetemedjék (Ügy van ! Ügy van!), hogy ha megtudja azt, hogy egyik alkalmazottja ingyenlakáshoz jut, akkor beszüntesse számára a lakbér fizetését. És ezt a Dunagőzhajózási Társaság meg meri tenni. Meg meri tenni olyankor, amikor itt a közhatalom annyira egy kézben van, amikor egyesek szerint a diktatúrához hasonló a mai helyzet. (Rothenstein Mór : Miért egyesek ? — Györki Imre : Többesek!) Meg meri tenni a Dunagőzhajózási Társaság s így ujjat húz a közhatalommal, ujjat húz a polgári társadalommal és így kergeti bele saját alkalmazottait abba, hogy szélsőségek karjaiban keressenek maguknak támaszt és vigasztalást. Már maga az, hogy Bécsben egészen más szellem hatja át az igazgatóságot, mint amilyen szellem hatná át, ha ennek a társaságnak főintézete itt volna, éber figyelmet parancsolna a kormánynak ezzel a vállalattal szemben. Meg kell állapítanom, hogy rútul visszaél ez a vállalat azzal, hogy a királyi Kúria még nem döntött az ő nyugdíj valorizációs perében, ürügyül belekapaszkodik ebbe a helyzetbe és addig, amíg ez a per el nem dől, a ténylegesekről hallani sem akar. fgy elmúlhat két esztendő is, mert a királyi Kúriának éppen az itteni tárgyalások következményeképpen vagyonbecslést és jövedelmezőségmegállapítást is kell végrehajtania, Hogy miként fogja a Kúria hat ország területén ennek a vállalatnak vagyonát és jövedelmezőséget megállapítani, el sem tudom képzelni, azt azonban elképzelem, hogy ez huzamosabb ideig fog tartani és ezalatt az idő alatt ez a vállalat tényleges alkalmazottainak fizetését ridegen, hidegen, Önzőén és kapzsian nem akarja rendezni. És ha nézzük itt a Dunán mozgó hajókat és nézzük azt, hogy van itt még egy másik társaság is Budapesten, a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság, akkor viszont az ellenkező hangon kell beszélnem erről a másik társaságról és büszke vágyok rá, mint magyar ember, hogy ezúttal a magyar vállalatot kell dicsérnem, szemben az osztrák vállalattal, mert mint magyar vállalat, kötelességének tartotta, hogy rendezze a saját alkalmazottainak fizetését. Meg is tette ezt, segélyekben is részesítette őket, míg a Dunagőzhajóí. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 149 zási Társaság konokul, makacsul és fittyet hányva minden kérelemnek, megtagadta ezt. T. Képviselőház ! A Dunagőzhajózási Társaságnak van a maga alkalmazottaival egy kollektív szerződése. Ezt a kollektív szerződést utólag módosították és függeléket fűztek hozzá. E függelék értelmében, ha itt Magyarországon a drágaság növekszik, akkor a Dunagőzhajózási Társaság igazgatósága emelni köteles a fizetéseket. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. (Felkiáltások a báloldalon : Meghosszabbítjuk !) Szilágyi Lajos : Tisztelettel kérem beszédemnek még tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni f (Felkiáltások a jobb és baloldalon; Megadjuk!) A Ház hozzájárult. Szilágyi Lajos : T. Képviselőház ! Ezt a kötelezettséget a Dunagőzhajózási Társaság nem teljesítette. Tagadásba vette, hogy itt drágulás állt be és ezt meg meri tenni a kormánnyal szemben, meg meri tenni a fővárossal szemben, meg meri tenni az egész polgári társadalommal szemben akkor, amikor az elmúlt esztendőkben kormányankéten, fővárosi ankéten, egyéb tanácskozáson minden jóérzésű ember összedugta a fejét, hogy ellensúlyozni próbálja a drágaságot. Szóval drágaság volt, a drágulás ténye bekövetkezett, mert ha nem következett volna be, akkor nem lett volna min tanácskozni. (Jánossy Gábor : Érzi mindenki !) Ennek ellenére a Dunagőzhajózási Társaság szerint drágulás nem állott be, megtagadta ennek konstatálását és a kollektív szerződésben elvállalt ama kötelezettségének, hogy a drágulás beköszöntésével köteles emelni a járandóságokat, egészen egyszerűen nem tett eleget. Én ma a Dunagőzhajózási Társaságot — most már nem először — azért említettem, hogy egyrészt innen a törvényhozás ülésterméből a magam igénytelen felszólalásával is megbélyegezzem, másrészt ugyanilyen irányban kormánynyilatkozatot várjak, de viszont kérjek is kormánysegítséget a védtelen alkalmazottak javára. Felhoztam ezt a kérdést, mint konkrét példát arra, hogy a miniszterelnök úr debreceni beszédében beígért fizetésegyeztető hivatalra sürgősen szükség van. (Ügy van! a baloldalon.) A miniszterelnök úr helyesen konstatálta debreceni beszédében, hogy ezt létesíteni kell. Nem tudom, miért késik akkor a bejelentett szándék végrehajtása. És konkrét példának hozom fel ennek a társaságnak szívtelen és minden szociális érzék hiányát mutató magatartását abban az irányban is, hogy nem lehet tovább késlekednie az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrnak abban a tekintetben, hogy a magántisztviselők jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot idehozza már a törvényhozás színe elé. Legutóbb, amikor ezek a hajósok és velük együtt még igen sok magánalkalmazott megalakították a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségét, akkor az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól egy olyan levelet , kaptak, amelyben a kereskedelemügyi miniszter úr már avizálta, hogy rövid időn belül napirendre fog kerülni a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozása és többek közt ezeket írta. (Olvassa:) «Arra törekszem, hogy a szabályozás a magánalkalmazottak jogos érdekeinek kielégítésére alkalmas legyen. Ebben a munkában a magam részéről is kérem a szövetség támogatását.» A miniszter úrnak ez a levele élénk örömet keltett. Örömet keltett, hogy végre akadt egy kereskedelemügyi miniszter, aki évtizedes halogatás után idehozza, ide meri hozni a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatot. (Felkiáltások jobb felől: Miért ne