Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

ISO Az országgyűlés képviselőházának merné!?) Tudatosan használtam ezt a kifejezést, mert oly hatalmak befolyását kell, hogy letörje ez a törvényjavaslat, amely hatalmakkal meg­birkózni az igen t. miniszter úr egymagában majd nem is fog bírni, de viszont ott leszünk akkor mögötte mindannyian (Ügy van! Ugyvan! a jobboldalon.) és segitünk majd neki, ha ezek az óriási nagy hatalmak felvonulnak, hogy a kormánnyal újra elhalasztassák ennek a törvény­javaslatnak tető alá hozását. Az igen t. miniszter úr meg lehet róla győződve, hogy politikai párt­különbség nélkül ott leszünk mögötte zárt sorok­ban és olyan védelmet vagy olyan támogatást kap majd részünkről, amelyet mint miniszter nem is értékelhet eléggé. Legutóbb a magánalkalmazottak egész tömege tartott nagygyűlést a régi képviselőházban. A nagygyűlésen jelen voltak az összes minisz­tériumok kiküldöttei; a kereskedelemügyi minisz­tériumból is ott volt — ha jól tudom — dr. Hallá Aurél miniszteri osztálytanácsos. Kell. hogy a miniszter urak jelentést kaptak légyen arról, milyen férfias magatartást tanúsítottak az ott jelen volt elkeseredett tömegek és kell, hogy jelen­tést kaptak légyen arról, mennyire fékezték indu­lataikat és mennyire igyekeztek úrrá lenni elke­seredésükön. Egy ilyen magatartású nagygyűlés következménye azonban nem lehet az, hogy a nagygyűlés határozata irattárba kerül, hanem csak az lehet következménye — amit tudomásom sze­rint a népjóléti miniszter úrnak a kereskedelem­ügyi miniszter úrhoz intézett 5.630. számú átirata is tartalmaz —, hogy az illetékes tényezők is elis­merjék, igenis elérkezett az ideje annak, hogy a nagy elkeseredés, a nagyfokú elégedetlenség lesze­relése végett is mielőbb a törvényhozás elé kell juttatni a magánalkalmazottak jogviszonyait sza­bályozó törvényjavaslatot. Elnök {csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már beszédét befejezni. : Szilágyi Lajos : Mély tisztelettel kérem az egész kormányt s élén a miniszterelnök urat, mél­tóztassék ezt a kérdést úgy kezelni, mint száz­ezer magánalkalmazottat a legközvetlenebb közel­ről érintő kérdést, amelynek elintézése halasztást semmi tekintetben nem szenvedhet. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter úr ki­van szólni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisz­ter : T. Képviselőház ! Bár a képviselő úr a mi­niszterelnök úrhoz intézte interpellációját, két pontra nézve mégis bátor vagyok most rögtön nyilatkozni. Az egyik a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat kérdése. Ez a minisz­tériumban folytonosan munka alatt áll s azt hi­szem, néhány héten belül legalább is a miniszter­tanács elé tudom hozni, de remélem, a Ház elé is. (Általános helyeslés.) Az elhalasztódás mindig akkor mutatkozik, amikor a javaslat megvan egyoldalúan az egyik minisztérium részéről ; mi­kor azután a interminiszteriális tárgyalások meg­indulnak, természetesen különböző szempontok érvényesülnek és azoknak kiegyenlítése bizonyos időt vesz igénybe. Abban azonban egyek vagyunk, hogy ezt a magántisztviselők jogviszonyát sza­bályozó törvényjavaslatot végre-valahára tényleg a törvényhozás elé kell hozni, (Helyeslés.) Ami a Duna Gőzhajózási Társaság kérdését illeti, nem akarok mindazokra a vádakra reflek­tálni, amiket a képviselő úr felhozott, mert el­végre azok olyan pontok, amelyekre én közvetle­nül hiteles feleletet adni nem tudnék. Egy pont­ban azonban azt láttam, hogy a képviselő úr határozottan téves információból indult el. Azt kívánja, hogy a társaság magyarországi alkalma­zottainak megélhetési lehetőségét legalább is 245. ütése 1929 január BO-án, szerdán. ausztriai, németországi — és így tovább — alkal­mazottainak életszínvonalára emelje és azon tartsa. Nálam vannak az összehasonlító táblázatok a Magyarországban és az Ausztriában fizetett já­randóságokról. Magyarországon egy kisegítő szolga, hídőr stb. kap 210'15 schillinget — minden schillingre van átszámítva az osztrákokkal való összehasonlítás végett —, Ausztriában kap 183'60 schillinget. A magyarországi tehát 9%-kal többet kap. Egy F. osztályú irodatiszt kap nálunk 212*86 shillinget, Ausztriában kap 194*62 schillinget ; a magyarországi tehát 9%-kal többet kap. Egy I. osztályú G. 1. segédtiszt Magyarországon 10%-kal kap többet, mint Ausztriában ; egy fel­ügyelő Magyarországon 17%-kai, egy G. 5. fő­felügyelő Magyarországon 15%-kai és egy köz­ponti első osztályú felügyelő 12%-kal kap többet Magyarországon, mint Ausztriában. Ügy látszik tehát, hogy vagy a képviselő úr téves informá­ciót kapott, vagy engem informált volna tévesen a Dunagőzhajózási, amit én teljesen kizártnak tartok. Ebből az látszik, hogy Ausztriában nem jobbak a fizetések, sőt rosszabbak, mint minálunk. Németországban és Cseh-Szlovákiában tényleg többet kapnak az illetők, az index-szám arányá­ban azonban állítólag ugyanaz a szám jön ki. A kollektív szerződésre vonaikozólag is más az az információ, amit én a Dunagőzhajózásitól kaptam, mint amit Szilágyi igen t. képviselő úr kapott. 1923-ban kötötték meg a kollektív szerző­dést, mely úgy szól, hogy felmondásig érvényes s ez a kollektív szerződés ma is fennáll. Ennek volt egy kiegészítője 1927-ben, amikor is bizonyos béremelések történtek. Ezzel szemben az alkalma­zottak azt nyilatkoztatták ki, hogy amennyiben lényeges drágulás a megélhetési viszonyokban nem következik be, ők semmiféle bérmozgalmat nem indítanak meg és eziránti kötelezettségüket 1928 végéig vállalták. Igaz az, hogy volt vitatkozás a társulat és az alkalmazottak között- Az alkalmazottak azt mond­ták: van drágulás; a Dunagőzhajózási pedig kü­lönböző indexekre hivatkozva azt mondotta: nincs drágulás. Ha itt nézeltérés van, akkor a kollektív szerződésben nem lévén intézkedés arra, hogy vitás esetekben ki dönt, ezt a kérdést a bíróság­nak kell eldöntenie. Odáig azonban nem juthatott el a dolog, mert ez a jegyzőkönyvi megállapodás 1928. évvel véget ért, és tovább fenn nem áll. Fennáll a kollektiv szerződés, amely azonban ebben a bérkérdésben nem intézkedik, úgyhogy most már tulajdonképpen nincs is vitatkozás a kollektív szerződés alapján, hanem lehet bér­differencia munkaadó és munkavevő között. A legnagyobb megdöbbenéssel hallottam azon­ban azt, amit a lakbérről tetszett mondani, hogy t. i. ők a lakbért beszüntetik abban az esetben, ha az illetőnek nem a társulattól adott, tehát úgynevezett természeti lakása van, hanem ha egyáltalán van valami lakása. (Szilágyi Lajos : Eta például valamit örökölt !) Ha ez igaz — én nem tudom, úgy van-e —, ez természetesen csak elítélendő és noha ki kell jelentenem, hogy köz­vetlen jogom a belenyúlásra nincs, én mégis min­dent el fogok követni, hogy ezt a kérdést meg­vizsgáltassam és azután abban az értelemben hozzam dűlőre, hogy ilyen módon a lakbért ne szüntessék be. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Minthogy a miniszter úr választ nem adott és a miniszterelnök úr, akihez az interpelláló képviselő úr interpellációját intézte, nincs jelen, az interpelláció ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. Szilágyi Lajos : Félreértett szavaim valódi értelmének helyreigazítására szót kérek. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom