Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 143 kat^ is felhasználnak saját érdekeik előmozdítására, a közszállításból megfelelő alkalommal kizárassanak. (Élénk helyeslés.) Kérném válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr élni kíván a viszonválasz jogával. Vanczák János: Igen t. Képviselőház! El voltam készülve arra, hogy a népjóléti miniszter urat ebben a kérdésben, illetőleg ebben az esetben félre fogják vezetni. {Ellenmondások a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Arra nem lehet elkészülve lenni, hogy a minisztert félre^ vezetik!) De el voltam készülve rá, mert el kellett készülve lennem arra, hogy félre fogják vezetni a miniszter urat. Ha a helyzet az volna, — amint a miniszter urat informálták — hogy a vállalkozónak van egy kikötött vállalkozási összege, ém hogy ehhez a kikötött vállalkozási összeghez korábban jusson hozzá, a célból cselekedte volna ezt a csalást amelyet itt elkövetett, akkor nem állott volna elő az a helyzet, hogy a munkásoktól kelljen neki visszakérni azt. amit az államépítészeti hivatal a munkásoknak már kifizetett Mert hiszen arról van szó. hogy ha úsy állna a helyzet, ahogy a miniszter urat informálták, akkor úgy történik a dolog, hogy a vállalkozó a hét végén benyújtja a maga bérlistáját az államépítészeti hivatalhoz kézhez kanía azt az összeget, amelyet a bérlisztába beállított, s az államépítészeti hiv'atal felücvelete és ellenőrzése nélkül fizeti ki a munkásoknak azt az összeget, amelyben Ő a munkásokkal meeree-yezett. Ez esetben tehát nem áHott volna elő az a helyzet, hogy a munkásoktól kellíen visszaszedni a pénzt, amit ők megkaptak. Ellenben itt a helyzet az volt. hosry ő a munkásokkal alacsonyabb munkabérben esryezett meg. s azután kevesebb órát dole-oztak a munkások, mint amennyit a vállalkozó a bérlisztába beállított. Az államépítészeti hivatal tisztviselőjének ellenőrzése mellett a vállalkozó az általa bemutatott m unka bérlista alapján fizette ki a munkásokat, és amikor ezek a munkások azt a magasabb munkabért, amelyet a vállalkozó számukra beállított, megkapták, tehát az már a zsebükben volt, akkor jött a vállalkozó, vagy az ő megbízottja és a különbözetet visszaszedte a munkásoktól. Az immoralitás tehát abban van. hogy a munkások által már zsebretett hetibér-keresetből ő levonta azt, amivel csalt. Mindesry nekem az, hogy végeredményben károsodott-e az állam, vagy nem károsodott, de az illető mégis csalt, és bevonta a maga immoralitásába (Bárdos Ferenc : Akkor inkább az állam zsebében maradt volna az a pénz!), immorális eljárásába a munkásokat. Azután a másik esetben ^edig, ha a munka abban a pillanatban, amikor felülvizsgálják a kereseti kimutatás beadásánál, momentán jó is, kétségtelen és mi mesteremberek tudjuk azt, hogy negyed vagy fél esztendő múlva mutatkoznak azok a hiányok és azok a pusztulások, amelyekre csak azután jövünk reá, bogy itt fizetett reá az állam vagy az a közület arra, hogy ilyen vállalkozó kezébe adta ki a munkát. Annak megállapításával, hogy a népjóléti miniszter urat ilyenformán félrevezették a jelentéssel, egyébként a választ tudomásul veszem, miután a népjóléti miniszter úr kijelentette, hogy ilyen vállalkozóknak a jövőben közmunkát nem fognak adni. (Helyeslés.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólni, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter : T. Ház! A t. képviselő úr válaszomat tudomásul veszi s ennek következtében nem is kellene nekem viszonválaszt adnom. Van azonban egy momentum az ő válaszában, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. Engem nem vezetett félre senki sem! Az én tisztviselőim, akik megvizsgálták ezt a kérdést, a színigazságot tárták elém. s különben igen 1

1. képviselőtársam is elismeri, hogy tulajdonképpen a vállalkozó és az alkalmazott munkások között levő immoralitás az, amit ő kifogásol. Az államkincstárnak nincs kára. De említettem, hogy a magam részéről a legnagyobb mértékben kifogásolom a béruzsorának ezt az alattomos és — bocsánatot kérek a szóért — alávaló fajtáját. (Ügy van! Ügy van!) Ez azonban már a magánjogra tartozik s nekem nincs aktorátusi jogom a főműn ka vállaló és az ő munkásai közt levő viszonyba beleszólni. Az államkincstár érdekeit megvédtem, ennek következtében a dolog többi része magánjogi útra tartozik. Én természetesen arra törekszem, hogy az ilyen erkölcstelen eljárást megbélyegezzem és az ilyenekről ismeretes főtényezőket a közszáUításokból, amenynyire lehet, kizárjam. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Ürbanics Kálmán jegyző (olvassa) : «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a helyiérdekű vasutak felemelték a villamosjegyek árát? Igaz-e, hogy nagy üzlet húzódik meg a háttérben ?» (Derültség a jobboldalon.) Elnök : Az interoelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla : T. Képviselőház ! A helyiérdekű vasutak felemelték a tar fát. Felemelték a tarifát, miután esztendőkön keresztül Ígérték, hogy leszállítják. A székesfőváros közlekedésügyi bizottsága egy úgynevezett környéki albizottságot küldött ki, amelynek az volt a feladata, hogy a székesfőváros környéki közlekedését, ahol munkások, tisztviselők, magántisztviselők és nyugalomba vonult emberek laknak, olcsóbbá tegye. Valahányszor ezen az albizottsági ülésen a Hév. embereinek jelenlétében szóba került az, hogy a tarifákat szállítsák le, minden egyes alkalommal azt az ígéretet kaptuk, hogy a helyiérdekű vasutak le fogják szállítani a tarifákat. S erre az történt, t. Képviselőház, hogy nemcsak hogy nem szállították le a tarifákat, hanem egy széö napon minden előzetes előkészítés nélkül, a nélkül, hogy a főváros közlekedésügyi bizottsága bármit tudott volna erről, megjelent egy értesítés, amelynek értelmében 50—60%-kal, sőt voltak olyan helyek is, ahol 70%-kal felemelték a tarifát. Hogy ez most milyen könnyedséggel történt és hogy mit jelentett a múltban valamely tarifa felemelése, erre vonatkozólag csak fel akarom hívni a Ház idősebb tagjainak figyelmét arra, hogy amikor a régi közúti vasút hat krajcárról hét krajcárra akarta felemelni a villamosjegyek árát, akkor nem emelhette fel, mert az összes fővárosi pártok esztendőkön keresztül harcot folytattak a felemelés ellen, és végül is győzött a közönség érdeke azzal a társasággal szemben, amely a főváros közönségének a villamosjegyeket drágábban akarta eladni. De hogy mit jelent más államokban a villamos iegyek tarifáinak felemelése, arról elsősorban azok a t. képviselőtársaim tudnak tanúságot tenni, akik kint voltak a múlt esztendőben Amerikában, ott láttuk a földalatti vasút kocsijaiban bent a plakátokat, amelyeken a közönséget arra kérték, hogy védjék meg a villamostársaságot a város