Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

144 Az országgyűlés Mpviselöházánah vezetőségével szemben, amely nem engedi meg, hogy egy centtel felemeljék a villamosjegyek árát abban a Newyorkban, ahol 45 km-en keresztül van joga az embernek régi békebeli árakon utazni a mai megnövekedett Newyork mellett. Mikor az iránt érdeklődtünk, hogy miért mm engedik meg a felemelést, akkor a városi hatóság részéről azt az információt kaptuk, hogy azért nem engedik meg, mert ők ezt a földalatti vasutat megakarják váltani, abban az esetben pedig, ha ők a villamos jegyek árának felemeléséhez hozzájárulnak, a villamostársaság a megváltási összeget magasabban fogja megállapítani. Ez történik minden olyan államban, ahol a közönségnek az érdekeivel törődnek. Mi történt most nálunk ? Egy szép napon a közönségnek tudomására jut, hogy a Hév. felemelte a tarifát. Nem mintha a Hév.-nak rossz volna az anyagi helyzete, mert hogy csak néhány statisztikai adatra hívjam fel a Képviselőház figyelmét, 1913-ban, tehát békében a Hév 11,200.000 utast szállított egy évben, 1927-ben pedig 23,500.000 utast; tehát dupla annyi utast szállított most, mint amennyit szállított békében. Az emelkedés 108 százalék. Jelenleg a Hév. fele annyi járatot, — méltóztassanak megérteni, dupla számú utas mellett — tart fenn, mint amennyit fentartott békében. Ennek következménye természetesen az — és ezt külön ajánlom a felügyeleti hatóság figyelmébe, — hogy a reggeli és esti órákban úgy közlekednek a Hév. vonalain, hogy amint a mátyásföldi gyűlésen egyik iskolaigazgató mondotta, abban az esetben, ha ezekben a kupékban állatokat szállítanának ilyen összezsúfoltao, az állatvédő egyesület régen felemelte volna szavát ez ellen; minthogy azonban csak embereket szállítanak, ennélfogva a Hév. eljárásába a kereskedelemügyi minisztériumnak és a felügyeleti hatóságnak semmiféle beleszólása nincsen. (Tobler János: És milyen a menetrend?) Amipedig a menetrendet illeti pedig, amelyet t. képviselőtársam most említett meg, a helyzet az, hogy reggel a vonatok nem sűrűn közlekednek a fővárosba. (Tobler János: Fél négykor kell az embereknek felkelniök, hogy hat órakor szolgálatba mehessenek !) Mikor a Hév. látta, hogy egyszerre mindenki felzúdul a tarifa felemelése miatt, akkor azt mondotta : kérem, én leszállítást is eszközöltem; igaz, hogy bizonyos jegyek árát felemeltem, de másutt leszállítottam a jegyek árát. Az történt ugyanis egy kis ravaszsággal, hogy a Hév. az egyszeri utazásokra szóló jegyek^ árát leszállította, ami pedig a Hév.-nél jelentéktelen — tíz százalékot tesz ki —, mert hiszen az a munkás vagy kispolgár, aki kint lakik, minden nap két alkalommal egyszer ki- és egyszer bemegy, tehát hetijegyet vált. Az tehát, hogy leszállították a napijegyek árát, az egyszeri utazásra szóló jegyek árát, csak azt tévesztheti meg, aki ebben a kérdésben teljesen laikus. De minthogy majdnem mindenki hetijegyet vált, a közönségre nézve éppen az lenne a fontos, hogy a hetijegyek árát csökkentsék le vagy legalább is állítsák vissza a békebeli nívóra. Hogy mit jelent a Hév. vonalain a jegyek árának felemelése, azt megérthetjük akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy — méltóztassanak megdöbbenni — ebben a mai nehéz időben azok az emberek munkabérük 10—20%-át csak vasútra fizetik el. Hogy a villamosközlekedést meg tudják fizetni, heti bérüknek 10, sok esetben 20%-át kell a Hév.-nek befizetniök, ami annál is inkább súlyos, mert a Hév. ezeket a szerencsétlen embereket csak Budapest határáig szállítja be, mert Budapest határától nekik már egy másik jegyet kell 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. ismét venniök és azzal kell elmenniök munkahelyeikre. Nos, t. Képviselőház, ez a kérdés nemcsak gazdasági kérdés, hanem egészségügyi kérdés is. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos : Lakáskérdés is ! — Ügy van ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mit akarunk ? Azt, hogy a helyiérdekű vasút árainak, viteldíjainak felemelése következtében az legyen a helyzet, hogy a Kossuth Lajos-utcában olcsóbban lakhatik ma egy négytagú család, mint kinn Budafokon vagy Mátyásföldön? Olcsóbban lakhatik

t azért, mert egy négytagú család^ utazási költsége évenként 600 pengőt tesz ki. És ez mind nevándorol egy magántársaság zsebeibe, a nélkül, hogy a kereskedelemügyi minisztérium valamit tenne azért, hogy ezek a felemelések ne történhessenek meg. Említettem, hogy békében esztendők múlva sem tudtak a magántársaságok egy krajcárral való felemelést kiharcolni, most pedig játszva kiharcolták azt, hogy a jegyek ára 50%-kal emeltessék. Most méltóztassék megengedni, hogy egészen őszintén megmondjam, mit Iátok én és mit lát Budapest egész környéke és Budapest közlekedési bizottsága is ennek a kérdésnek hátterében. A háttérben nemcsak az van, hogy a helyiérdekű vasutak többet akarnak keresni, hanem a háttérben tárgyalások folynak, amely tárgyalásokon el akarják adni a helyiérdekű vasút részvényeit vagy az államnak vagy a fővárosnak. Drágán. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy akár az állam, akár pedig a főváros az értéküknek megfelelő árat adjon a részvényekért, ha meg akarja venni a részvényeket. De az ellen igenis a legsúlyosabb kifogásom van, hogy drága áron, 100 vagy 150%kal nagyobb értékben akarják vagy az államnak, vagy a fővárosnak nyakába sózni a résznényeket. Én tehát remélem, hogy ebben a kérdésben úgy az állam, mint a főváros megfelelő ellenállást fog tanúsítani. De amikor ezt a reményemet fejezem ki, itt egyszersmind kérdezem a kereskedelemügyi miniszter urat, mi volt az oka annak, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr minden harc nélkül — bár tudta, hogy itt 250000 ember életérdekéről és egész hatalmas terület fejlődési lehetőségéről van szó — olyan játszi könnyedséggel az elé a meglepetés elé állította Budapest székesfőváros és a környék lakosságát, hogy egy reggel arra ébredtünk, hogy a helyiérdekű vasutak nyilatkozata és új díjszabása értelmében 50%-kal felemelték a tarifákat. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : T. Képviselőház ! Én csak a kérdés utolsó részére kívánok felelni, ez tartozik rám, amikor azt kérdezte a képviselő úr, hogy a kereskedelemügyi miniszter miért ment bele olyan játszi könnyedséggel a tarifa felemelésébe. A többi, amit elmondott, harc a közönség és a társulat között. Ebbe a kérdésbe itt beavatkozni nem akarok (Fábián Béla : Miért ?) és ha egyéni véleményemet fejezem ki (Peidl Gyula : Létesítsünk embervédelmi egyesületet !), akkor azt kell mondanom, hogy minél többet harcol ki a közönség a társulattól, annál jobban fogok örvendeni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami most már azt a bizonyos játszi könnyedséget illeti, nem tudom, hogy ez olyan nagyon könnyed volt-e ? Az igaz, hogy én Bódy vezérigazgatóval személyesen nem birkóztam, márcsak azért sem, mert lévén ő nehézsúlyú, én pedig könnyűsúlyú (Fábián Béla : A vállalat nehézsúlyú !) a személyes birkózásnak valószínűleg igen súlyos eredménye lett volna reámnézve. (Peidl Gyula : Minden gazdag vállalat nehéz-