Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

Az országgyűlés hépviselöházának 245. ülése 1929 január BÓ-án, szerdán. 133 a borszőlőnek van nagyobb keleté, akkor áttérhetnek arra. Ebben a tekintetben nem lehet eléggé hatalmas és széles terjedelmű propagandát kifejtenie a földmívelésiigyi minisztériumnak, mert megvallhatóuk, hogy még nagyon sok tenni való van azon a téren, hogy kellőképpen felvilágosítsuk szőlőtermelő gazdáinkat. Mert ők a szőlőt talán meg tudják művelni, el tudják ültetni, megkapálni, megkacsolni, megpermetezni tudják, de a szőlőkereskedelmi értékesítést, a piacok felkeresését és elérését, már egy kisember nem tudja a maga erejéből megcsinálni és itt jönnek azután ezek az intézkedések, amelyekben már igen tiszteletreméltó és eredményes tevékenységét láttuk a m. kir. kormánynak speeiell a piacok felkeresése, felkutatása tekintetében. En a magam részéről szintén meg kívánok emlékezni a minisztériumnak ebbeli intézkedéseiről, hiszen módomban volt látni az eredményt, midőn legutóbb kint jártam Hamburgban. (Usetty Béla közbeszól.) T. képviselőtársam tanúsíthatja az én tapasztalataimat és igazolhatja, hogy az ottani magyar borházban bevezetett kiváló típusú borok igen szép kelendőségnek örvendenek. Meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek a borházaknak nemcsak propaganda jelentőségük és eredményűit van, hanem a mellett kivaló gazdasági eredményeket is fognak felmutatni és a magyar kiiáiyi földmíveiésügyi minisztérium ebben az irányban befektetett tőkéjét az én szerény megítélésem és tapasztalataim szerint igen szépen fogják anyagilag is kamatoztatni. Egy állami vállalkozásnak nem az a célja, hogy hasznot hajtson, hanem mindig elsősoiban erkölcsi célokat kell kutatnia, azt mégis megállapítom, hogy a magyar borházak erkölcsi célúkat máris elérték és el fogják érni még tökéletesebben, mert meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak annyi bort fognak ott meginni a magyar termésű borokból, amennyit az a borház elad, hanem ezzel kapcsolatban, a bevezetett kitűnő márkák megízlelése és megítélése után, Magyarországról közvetlen rendeléseket is fognak eszközölni. T. Ház! Ezzel már rövidesen érintettem a típus-borok kérdését is. Végtelen nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ne lehessen a borértékesítés körül kalózkodni, ne lehessen idegen tollakkal ékeskedni, vagy hogy másképpen, képletesen fejezzem ki magam: ne lehessen idegen lobogó alatt árut csempészni, hanem, ha ráírják arra a borvignettára, hogy ilyen vagy olyan vidéki típus-bor, akkor annak olyannak is kell lennie. Én nem tudom eléggé helyeselni ennek a novellának azokat az intézkedéseit, amelyek az ilyen típus-borokkal való visszaélést szigorúan büntetik. Hiszen természetes, hogy külföldön, ha valaki megszeretett egy bort, — de belföldön is így van — azt kívánja megrendelni, akárhová megy, és ha nem. azt kapja, természetes, hogy elsősorban azokról fog rossz véleményt alkotni, akik azt a bort előállították. Azt fogja mondani, hogy romlott a bor és le fog mondani esetleg egy kiváló márkájú és minőségű magyar bor élvezetéről és használatáról. A magam részéről a típus-borok definícióját látva a törvényben, azt helyesnek tartom, mert hiszen eddig vita lehetett a felől, hogy mi tulajdonképpen- az a típus-bor, micsoda kellékekkel, ismérvekkel kell annak rendelkeznie, hogy olyan márkájú és típusú-bor elnevezése alatt forgalomba jöhessen. Ez csak tisztázni fogja a helyzetet és meg fogja könynyíteni a forgalmat. Nagyban , és egészben a magyar borfogyasztók vásárlóképessége és borhasználata adta meg az eddigi évekig a magyar bortermelés határát. Nem lehetett tovább terjeszkedni, mint ameddig a magyar belföldi fogyasztás ereje ment. Nagyon helyes, hogy most kapuikat akarunk nyitni a bor kivitelével, hogy lehetőleg a külföldet is bevonjuk a magyar bor élvezetébe. Én szintén látom a belföldi fogyasztásnak olyan nehézségeit, amelyeken megfelelő intézkedésekkel segíteni lehetne, igaz ugyan, hogy konkurrál egyrészt a sör, másrészt konkurrálnak a különböző forgalmi és fogyasztási adók, harmadsorban konkurrálüak a szállítási költségek; mindezek oly nehézségek, melyek a boritalfogyasztást igen kérdésessé teszik azokra nézve, akik szívesen fogyasztanak bort. Hiszen a bor tulajdonképpen roppant egészséges ital, sőt — mint t. képviselőtársam mondotta — bizonyos esetekben orvosság. Méltóztassék figyelembe venni ennek a nagy közegészségügyi vonatkozásait is. Hiszen annyit beszédnek, írnak, gyűléseznek, propagálnak, az alkoholizmus ellen. Pedig micsoda nagy jelentősége van annak, ha nem azt az ide>gromboló -szeszt isszáik, — hiszen az is mezőgazdasági érdek, én egyiknek az érde'két sem akarom sérteni — de kétségtelen, hogy sokkal egészségesebb, ha tiszta bort ihatnak. (Gaál Mihály: Kis mértékben!) T. képviselőtársam, ha orvos is, de ha betegének bort rendel, ezáltal nemcsak orvosi kötelességének tesz eleget adott esetben, hanem mir den esetben Magyarország elárvult bortermelőinek érdekét is erősíti. Meg vagyok győződve róla, hogy ezt meg is teszi akkor, amikor erre alkalma van. A külföldi piac bekapcsolásával kapcsolatosan megfelelő intézkedéseket kell tenni. El tudom képzelni azt, hogy a külföld ha megszokott egy borfajtát, azt szeretné állandóan kapni, mert azt már megismerte. Hogy azonban ezt itthon Magyarországon előállíthassuk, ahhoz nem elég egy két embernek e>gyöntetű termelése, borkezelése, manipulálása 5—10 holdon, hanem ehhez nagyobb erő összehozása szükséges, mert így megfelelően tudják azt a bort tisztítani, kezelni, átalakítani, módosítani, hogy megfeleljen a külföldi vevő ízlésének. Ezt nagyon helyeslem, s ezen a téren az első lépést a m. kir. földmíveiésügyi minisztérium talán akkor tette meg, amikor négy ilyen bortípust előállító pincét létesített szövetkezeti alapon, s támogatja azokat. A magam részéről el tudóin, képzelni a szövetkezeteket mindenütt, ahol kellő szakismeret és kellő tőke van. A törvénynek ez az intézkedése egy lépéssel tovább megy, mint az eddigi rendelkezések. A szövetkezeti elgondolás mindenesetre a kisemberek termését is alkalmassá fogja tenni arra, hogy típusborokat tudjanak előállítani, így nem kényszerülnének arra, hogy úgy adják el borukat, ahogy a vevők akarják. (Zaj.) Hiszen már közmondásossá vált, hogy egy köszönésért adnak egy hordó bort a vidéken, mert nem tudnak vele mit csinálni. (Jánossy Gábor: Merre van az a vidék? — Derültség.) Nem beszélek most a választások idejéről, t. Képviselőház. Mindenesetre a bor árait összhangba kell hozni a termelésű költségekkel, s ha mi oly borokat tudun'k előállítani, melyeket a külföld szeret, akkor bizonyára nagyobb lehetőségekkel megyünk az értékesítés elé. Azt csak nem helyeselheti senki, hogy a szódavíz drágább legyen, mint a bor. (Ügy van! Úau van!) Ez lehetetlen állapot. Mi lehet ennek az oka? A termelői borárra gondolok, hiszen mindnyájan tapasztaljuk,