Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

134 Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán, hogy mire a bor a fogyasztáshoz jut bizonyos utakon keresztül, az ára megsokszorozódik, a kimérők háromszor-négyszer annyiért kénytelenek adni a bort, mert különben saját vagyonkájukat fogják kimérni, annyi mindenféle teher nyomja a borkimérést. Én tehát ezen borpincék alakulásának elősegítését és még további kedvezményezését szeretném. Kern arra gondolok, hogy az állam maga létesítsen ilyen borpincéket, elvégre az államnak nem hivatása a kereskedelem, mindenesetre azonban elő kell segítenie, hogy ezek a borpincék idebenn minél tökéletesebbeik legyenek, minél nagyobb fejlettséget érjenek el, hogy azután megtaláljuk a külföldi borlerakatok, borházak és a belföldi borpincék között az utat, amelyen keresztül mindig szabályszerűen fognak kigördülni a boroshordók, amelyek ezidőszerint ott penészednek a termelő pincéjében. A magam részéről látok tipikus és konkrét eseteket, amelyek a borkivitelt nehezítik. így például vegyük fel, hogy egy borkereskedelmi vállalat bort akar kivinni a külföldre, s van neki alkalmas, külföldi fogyasztásra keresett és kedvelt bortípusa. Amíg a bort kiszállítja, arra nézve megalkudott, felkereste a vevőt, ez mind várakozási idővel jár, tehát a megvételtől az eladásig az ő tőkéjének kamatveszteségével jár és ezenkívül mindenki berendezkedve arra, hogy pincéi legyenek, vagy nincs elég tőkéje, hogy a bort megvásárolja az adófizetési kényszer előtt álló termelőtől, azután azt manipulálja, feldolgozza vagyis kivitelre alkalmassá tegye. Mindenesetre elő' kellene segíteni ezeknek a típusboroknak előkészítésére t vállalkozókat az ő munkájukban, hiszen kétségkívül áldozattal jár az ő számukra az, hogy minél alkalmasabbá tegyék a kistermelőtől megvásárolt bort a kivitelre. Én azt szeretném, ha a borraktárak, — legyen az akár szövetkezeti, akár magánvállalati, borraktár — lekötése ellenében megfelelő hitel biztosíttatnék ezeknek a borkereskedelmi vállalatoknak, hogy ezáltal tőkéhez jussanak, hiszen évekig benne van a megvásárolt bormennyiség a raktárban, amíg az piacképessé érik, míg belőle palackképes és piacképes áru válik. Ez időveszteséget jelent, ami kamatveszteséggel jár és ezt be kell hozni, vagy úgy, hogy a terni elő kap kevesebbet, vagy úgy, hogy az eladó kap többet a külföldi vevőtől, de ez utóbbi nehezebb, mert a külföldi vevő maga szabja meg az árat és ha nem kapja olcsón a bort, vesz másutt, Spanyolországiban, Franciaországban olcsóbban. Itt van egy észköz, amelyet bátor vagyok mély tisztelettel felvetni, tudniillik az, hogy ezeknek az exportüzleteknek lebonyolítása és elősegítése céljából a gazdasági és földmívelésügyi miniszter uraknak egyetértőleg gondoskodniuk kellene arról, hogy alkalmas zálognyujtás, tehát a borraktár lekötése esetén, vagy más alkalmas zálog nyújtásával megfelelő kölcsönök biztosíttassanak az arra igényt tartóknak. Előttem szólott Schandl Károly t. képviselőtársam megemlékezett arról, hogy külföldön hamisítják a magyar bort. Ez végtelenül szomorú, de másrészt vigasztaló is, mert azt jelenti, hogy nagyon kapós a magyar bor. Nekünk tehát lehet kivinnünk több bort, ha van abból a típusból, mert a speciális borokat, így a tokaji bort olyan áron veszik, az annyira kedvelt, hogy még hamisítani is érdemes. A magam, részéről nagyon helyeslem a t. képviselőtársam által a. Nemzetközi Borászati Hivatallal kapcsolatosan felvetett ideát. (Jánossy Gábor: Olyan, mint a nemzetközi sóhivatal!) Egy kis differencia van köztük t. képviselőtársam, mert azt hiszem, a t. képviselőtársamnak a sóhivatali termékekből adnának a borhivatali termékek helyett, megtudná a differenciát. (Jánossy Gábor: En a genfi Népszövetséget tekintem sóhivatalnak!) Azt én is annak tekintem. (Jánossy Gábor: Bár ugyan ez sértés lehet a sóhivatalra!) Az a körülmény tehát, hogy érdemes hamisítani a magyar bort, nekem azt a gondolatot adja, hogy védekezzem ellene — mert ez visszaélés — és megfelelő nemzetközi módszerekkel garanciákat keressek a magyar bor védelmére. Sajnos, a mi törvényhozásunk ehhez elégtelen, mer hiszen a magyar impérium nem büntetheti őket, bizonyos retorziónális elgondolásokat azonban a magam részéről is szükségesnek tartok. Ez mindenesetre csak nemzetközi egyezmények útján lehetséges. En nagyon helyeslem Schandl Károly t. képviselőtársamnak ezt a felvetett gondolatát és azt hiszem, hogy talán már foglalkozik is ilyenfélével a kormány. Szükségesnek tartanám azonban, hogy a nagyobb károsodások elkerülése céljából minél előbb megfelelő intézkedések és lépések történjenek az egyezmények megkötése érdekében. Igen érdekes intézkedést látok abban, hogy magát a bor fogalmát és a «bor»-szót is megfelelő^ védelem alá kívánja helyezni ez a törvényjavaslat. Csinálnak ugyanis gyümölcsből bornak nevezett italokat, erjesztett, vagy nem erjesztett italokat, üdítő italokat, úgyhogy e tekintetben is most már pontos definicióval fogunk rendelkezni és nem lehet mindenre rámondani azt, hogy bor, aminthogy nem lehet mindenre rámondani, hogy ásványvíz, miután minden olyan terméket, amelynek egyszer márkája, meghatározott fogalmi köre van, megfelelő védelemben kell részesíteni. Nagyon helyes , felismerésnek tartom, hogy a kormány most már a szőlőtermelők szempontjából ezt a védelmi vonalat is megszállotta, úgyhogy nem lehet akármit eladni bor címen. Ami egyszer bor, az legyen bor, ahogy Jánossy t. képviselőtársam mondotta, legyen tiszta bor a pohárban. A gyümölcsléről azonban nem akarok csak ebben a bizonyos rosszaló irányban megemlékezni, mert én a gyümölcstermelést éppen olyan fontos nemzetgazdasági, közgazdasági és mezőgazdasági ágnak tartom, mint a szőlőtermelést. Saját tapasztalatomból mondhatom el, hogy amikor külföldön jártam, igen sokféle formában láttam előállítva ezeket a gyümölcsnedveket, természetesen mindenütt megfelelő szépen adjusztálva és vignettázva. Külföldön mindenütt a legkülönbözőbb gyümölcsnedvek és üdítő italok állottak az utazó és egészségét ápoló közönség rendelkezésére. En ezt talán egy másik ügyágazatba tartozó dolognak tekintem, de kétségtelenül ez is érintve van itt, úgyhogy azt gondolom, hogy ebben a törvényjavaslatban ezt a kérdést is fel kellene ölelni. Azt hiszem, hogyha Magyarországon nem is vezették még be ezt olyan általánosan, mint ahogy az külföldön be van már vezetve, de legalább a külföldi fogyasztás kielégítése irányában fogunk majd megfelelő kezdeményező lépéseket tenni a kivitel elősegítésével. T. Képviselőház! Azt mondottam az előbb, hogy tiszta bort a pohárba! Ezt nem győzzük eléggé mondani, mert ez is nagy védelme a magyar szőlőkereskedelemnek és a magyar bor becsületének. A törvényjavaslat több pontjában megállapítja azokat a kihágási ténykörülmé-