Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
132 Az országgyűlés képviselőházának Természetes, hogy amikor ma csak a sívó területek és más termelésre alkalmatlan területek betelepítése jöhet szóba, akkor ez kétségtelenül nagy áldozattal jár, de nagy nemzetgazdasági jelentőségű is. mert hiszen eddig termelésre és mezőgazdálkodásra alkalmatlan területeket von be a mezőgazdasági kultúrába. Mondom, nagy kár érné és elkedvetlenítené a gazdákat, ha alkalmas szőlőveszszők helyett tűzrevalót kapnálak. A magam részéről nagyon helyesnek tartom a miniszter úr előbb említett intézkedését és azo'kat a bizonyos szankciókat, amelyek ebben a tekintetben most már ölő erővel bírnak, azt hiszem, nem visszafejleszteni, hanem inkább még kiterjeszteni kellene. A szőlőtermelő gazdáknál nemcsak maguknak a mezőgazdáknak az érdekei jönnek számításba. Hiszen .ma elmondhatjuk, t. Képviselőház, hogy a szőlőtermelés Magyarországon az első nagyipax, amelynek keretében rengeteg ember talál munkát és kenyeret, mégpedig egyszerűbb emberek éppúgv, mint tanult, diplomás emberek. A kisexisztenciák kenyeret és önállóságot találnak itt és azok az egyszerű emberek, akik valami más foglalkozási ádban talán kiérdemesültek, kifáradtak, egészséges foglalkozáshoz, a földhöz térhetnek vissza, és a maguk kis szőlőtermelő területén és gyümölcsösében egészséges 'munlká/val. pótlékot szerezhetnek ahhoz a talán kis rentéhez, amelyet akár az iparban, akár a kereskedelemben, akár közalkalmazotti sorban maguknak, mint életjáradékot szereztek. En tanúja vagyok annak, — bár az én kerületem nem szőlőtermő vidék — hogy tavaszkor az én választóim, a nagy munkanélküliségben lévő tömegek útnak indulnak a Tisza mellől a Hegyalja felé, ahol munkát és kenyeret találnak. Hónapokig tartanak ott a tavaszi, majd a nyári munkálatok a szőlőkben, hiszen minden héten újabb meg újabb munkát ad a szőlő s ennek következtében nagy forgótőkét is igényel. Ezek a szegény emberek kora tavasszal, amikor a hó eltakarodik s a föld fagya kienged, elmennek oda és ott munkát keresnek és kenyeret találnak. Hetekig vannak oda s hetenként egyszer mennek haza, hogy hazavigyék családjuknak keresetüket. En tehát saját szememmel látom azt a nagy jelentőséget, amelyet a nem bortermelő vidéknek munkaalkalom tekintetében biztonságosan nyújt a szőlőtermelés. Méltóztassanak azután tekintettel lenni arra, hogy a szőlőtermelés nemcsak az egves embereknek ad munkát, hanem az inari vállalatoknak is, amelyek például rézgálicot, hordókat vagy nem tudom micsoda szereket és eszközöket állítanak elő, szóval mindazoknak az iparágaknak, — amelyeket hirtelenében nem is tudok mind elősorolni, de amelyek például a permetezőket,^ préseket, stb. készítik — kenyeret ad^ a szőlőtermelés az által, ha intenzíven munkálják a szőlőket. (Üay van! Ügy van!) Megérdemli tehát ez a foglalkozási és termelési ág, hogy erre az egész or«zág közvéleménye szeretettel gondoljon és felfigveljen, amikor ennek a termelési ágnak nagy panaszai jelentkeznek itt a nagy nyilvánosság és a Képviselőház előtt. En tehát a legnagyobb gondossággal kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen eltekintve azoktól az anyagi eredményektől és károktól, amelyek ezzel a kérdéssel és termelési ággal kapcsolatosak, ez lelki gyönyörűséget is okoz: mort kinek ne lett volna alkalma annak a kellemes érzésnek tudatában indulni ki a határba, hogy van egypár bokor vagy 45. ülése 1929 január 30-án, szerdán. egy lugas szőlője, ahol a maga nehéz munkája után a természetben pihenést és üdülést talál. En visszaemlékszem öregszüleim elbeszéléseire, akik elmondották, hogy a Hegyalján — amely külön istenáldása ennek az országnak a maga nagyszerű talajával, 'érlelő melegével, napjával, amely aszúvá érleli az aranyos szőlőfürtöket és megteremti az isteni boi*t, a tokajhegyaljai nektárt, az aszút — a két ország adott egymásnak találkát: Erdélyország és Magyarország. Nem is ment jónevű úricsalád számba a két országban az, amelyiknek nem volt szőlője a Hegyalján. (Ügy van!) Szüretek alkalmával nemc«ak a munkások kaptak kenyeret ezeken a vidékeken, hanem az egész vidék bortermelői a maguk termékeit ott értékesíthették; mint például Balaton vidékén is a híres bortermelő helyeken valósával összejövetelek voltak. Nem volt politikai kérdés, amelyet nem ott beszéltek volna meg az országos nevű emberek, akik ott találkoztak a szüret alkalmával. A szőlőtermelés tehát összehozza az embereket és alkalmat ad országos gondolatok kifejtésére, továbbá kitűnő alkalmat szolgáltat az ilyen összejövetel és találkozás (M"skó Zoltán: Borban van az igazság!) a termékek értékesítése szempontjából is. A bortermelés előmozdítására tehát úgy a lelki, mint az anyagi szükségletek kielégítésére alkalmas. (Meskó Zoltán: A szegény embernek orvosság!) Nemcsak a szegénynek, a gazdag embernek is orvosság, t. képviselőtársam. Idézhetném itt Jánossy Gábor szeretet képviselőtársamnak a parlamentben elmondott beszédét és idézetét, amelyben részben Csokonaira, részben a saját tapasztalataira hivatkozva, a bor gyógyító hatalmáról tett itt meggyőző tanúbizonyságot. (Meskó Zoltán: Nekem mondjál — Jánossy Gábor: De az tiszta bor volt ám!) Tiszta bort kell önteni a pohárba, ebben teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, ezt a kijelentését én is aláírom. (Reisinger Ferenc: Ez az, amit maguk sohasem öntenek a pohárba!) A bortermelés előmozdításának számtalan eszközét ismerte már eddig is a m. kir. kormány, közelebbről a földmívelésügyi minisztérium. Mindenesetre egy nagy elvet kell felállítani a bortermelés előmozdításával kapcsolatban: olyan bort kell termelni, amely a keresletnek megfelel. Elvégre a termés a szőlővel kapcsolatban nemcsak lelki gyönyörűség, hanem kell hogy gazdaságunkat is alátámassza. Hiszen minden termelésnek célja, hogy gazdasági eszközöket teremtsen a társadalom fennállására, és a szükségletek kielégítésére. így vagyunk tehát a bortermeléssel is. Nekünk ki kell válsztanunk azokat a módozatokat, amelyekkel biztosítani tudjuk az ország bortermelői számára nemcsak a szakavatottsásrot és «zak^zerű^é^et, hanem a megfelelő «zőlőfaíták kiválasztását is, ho«-y evt nec«ak ötlet Q 7erűleg csináljanak a gazdák, ki-ki a maga ízlé°e szerint valamit és azután nyakukon maradion úgy a °ző!ő, mint a bor. Azok- akik c e emegehor termelésére törekednek, megfelelő e^eme^efajtákat válasszanak ki. keressenek olyan fppta> k»t, amelvek a hosszahh úti szállítást i« kibírjál^ t^hát olvan szőlőfajtákat termeljenek, amelyek kellő keménységű, keményhúsú és keményro^tú bogyókat teremnek. Igaz. hogy ezt nem kell röftöB az ültetésnél kezdeni, mert hiszen a. szőlőket át lehet oltam a esp me gefajtába, hiszen a szőlőtermelőknek móHjukban van imizrvdni a fogyasztók ifénvpihez. Ha énpen azt látják, hog-y a m'ro« muskotály a legiohb, akkor átolthatják szőlőjüket piros muskotályra: ha
