Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
- Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 131 torn azt, hogy a magyar borkereskedelem megerősítve elnyerje azokat a feltételeket, amelyek a magyar bornak belföldön és külföldön való értékesítését biztosítják. Helyeslem azonban azt is, hogy a földmívelésügyi miniszter a bortermelőket támogatja a tekintetben, hogy a bortermelésben bizonyos tipizálást, egalizálást érhessenek el és e célból néhány borértékesítő szövetkezet fölállítását teszi lehetővé. Csak arra kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék itt is^ súlyt helyezni a szövekezeti eszme tisztaságára. Elsősorban a termelők a maguk tőkeerejét iparkodjanak felhasználni, (Forster Elek: Ne mindig hitelekkel!) és az állami támogatás a legszűkebb keretekre szorítkozzék, olyan keretekre, amelyek szükségesek, ahhoz, hogy a bortermelők önerejükre alapítva tevékenységüket, a szövetkezeti pincészetben az egalizálást és tipizálást végrehajthassák. Akkor remélhető, hogy ez az akció egészséges lesz és megszűnik a heves harc is, amely megindult a különböző vidékek között. Egyébként elismeréssel adózom a földmívelésügyi miniszter úr tevékenysége iránt a tekintetiben is, hogy külföldön a magyar bor érdekében propagandát fejt ki. Azok a borházak, amelyeket a külföldön állított fel, máris eredményeket értek el. Mert azt hiszem, hogy nemcsak a bor árának süllyedése az oka annak, hogy a magyar borexport az utóbbi hónapokban megindult, hanem ez a propaganda is. Tudomásom van arról, hogy Svájcban, Németországban, Ausztriában és Csehországban a borkereskedők és hotelosok komolyan érdeklődnek a magyar bor irá^t. Ebben a tekintetben érdemei vannak a földmívelésügyi kormánynak, hogy a borházak révén megmutatta azt, — megmutatta a Nemzetközi Hálókocsi Társaság kocsijaiban is — hogy Magyarországon értékes és jó bor van és hogy a magyar bort meg kell becsülni, mert a magyar bornak minden tekintetben megvannak azok. a kvalitásai, amelyek a világ legjobb borává avatják. Még a propagandára hívom fel a miniszter úr figyelmét. Sajnos, ma az egész világon oly éles verseny van minden tekintetben az export körül, hogy az összes államok igen nagy áldozatokat hoznak a jkülönhöző exportcikkek propagandája érdekében. A földmívelésügyi kormány nem fordíthat még elég nagy összeget a propagandára. r Nem szabad sajnálni azt a propagandaköltséget, amelyet a magyar bor érdekében külföldön be tudnánk ruházni. Ezt a felhívást ugyan a pénzügyminiszter úrhoz kellene intéznem, azt gondolom azonban, hogy a oénzügyminiszter úr is honorálni fogja a földmívelésügyi kormánynak azokat a törekvéseit, amelyek arra^ irányulnak, hogy a magyar szőlőtermelés és a magyar bortermelés érdekében minél nagyobb és mennél eredményesebb propagandát lehessen a külföldön kifejteni. Örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot azért mert egy lépést tesz előre abban a tekintetben, hogy egy fontos maayar terménynek, esry fontos termelésnek külföldi piacokat biztosítson és nem utolsó tekintet az sem, hogy ezzel százezer és százezer magyar kisember kenyerét is biztosítani iparkodik. (Ügy van! Ügy van!) A javaslatot elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc .iegvző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a maga szerény keretével azok előtt, akik nem ismerik a témát részleteiben és tüzetesen, nem is tünteti fel azt a nagy jelentőséget, amellyel ez a törvényjavaslat bír. Nem tudják, nem látják belőle a be nem avatottak, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmából a szőlőtermelőknek valósággal dobog a szívük, (Ügy van! Ügy van!) visszafojtott lélekzettel figyelik azokat a kijelentéseket, beszédeket és vizsgálják azokat a, kilátásokat, amelyek ennek a törvényjavaslatnak vitájával kapcsolatosak. Igaz, hogy a termelés mindenütt óriási terhekkel számol, legyen az akár a mezőgazdaságnak, akár az iparnak bármelyik ága. Ennek okaira azonban azt hiszem, teljesen fölösleges rámutatnom, hiszen egy megcsonkított gazdasági egység vagyunk, fogyasztóterületeinktől el vagyunk vágva (Ügy van! Ügy van!) és azok a konzekvenciák, amelyek ehhez fűződnek, mind-mind sokszorosan mutatkoznak éppen a szőlőtermeléssel, a szőlőgazdáknak a bortermelésével kapcsolatban. Immár közhelyekké váltak azok az elvi közgazdasági gondolatok, amelyek állandóan fel-felbukkannak keservesebbnél keservesebb szavakban, de mindig oda térnek vissza, hogy a helyzet úgy, ahogy van, nem maradhat. Álmagyar királyi kormány, közelebbről a földmívelésügyi minisztérium igen tiszteletreméltó tervekkel és intézkedésekkel állt elő, hogy azon a nehéz helyzeten, amelyben ma a földmívesek vannak, a rendelkezésére álló eszközökkel segíteni igyekezzék. Ezeket az intézkedéseket most nem akarom mind felsorolni, kétségtelen azonban, hogy még mindig vannak tennivalók. Mutatja ezt ez a novella is, amelylyel a szőlőtermelők helyzetén segíteni lehet. Mindjárt az elején kívánom kezdeni. Törvényhozási intézkedésünk van arra, ami ezzel a novellával is megerősítést nyer, hogy a szőlőültetést ne forszírozzák a gazdák. A szőlőültetést és szőlőtermelést mintegy bizonyos egészr séges keretek közé kívánjuk helyezni és" irányokat akarunk szabni, amelyek egészséges és rentábilis irányban vezetik a szőlőtermelés fennmaradását és fejlődését. Mert hiszen nem arra kell törekednünk, hogy minél nagyobb területeket ültessünk be alkalmatlan, rossztípusú és nem jövedelmező szőlőfajtákkai. haneni ( ellenkezőleg arra kell törekednünk, hogy minél intenzívebben megmunkált területeken, minél helyesebben, minél alkalmasabban kiválasztott fajtákat termeljenek, mert ennek következménye lesz az egészséges, jövedelmező szőlőművelés és borgazdaság is. Amidőn ezt a. kérdést boncolgatni kívánom, mindenekelőtt megállapítom annak az intézkedésnek helyességét, amely elsősorban a szőlőtermelésnek megfelelő keretek közé szorítására és megfelelő irányban való vezetésére törekszik. Másodsorban pedig helyeslem azt, ami éppen ennek az esztendőnek az elején jelent meg a hivatalos lapban, hogy a szőlővesszőkkel való kereskedés és a szőlővesszők forgalma tekiintétében bizonyos szahállyokat adott ki a földmívelésügyi miniszter úr. Méltóztassék arra gondolni, miféle veszedelmek járhatnak avval, ha a szőlővesszőket ide-oda viszik s így mindenféle veszedelmeket áthurcolhatnák. S méltóztassanak arra is gondolni, micsoda kár érhet egyeseket, ha nehéz munkával és költséggel szőlőt akarnak telepíteni, de alkalmatlan vesszőket kapnak s nemhogy ültetnivaló oltványok birtokába jutnának, hanem ellenkezőleg: tűzrevalót kapnak drága pénzükért. 19»
