Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-245
Az országgyűlés képviselőházának 245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. 127 nagyrésze kipusztult, aminek következtében most a szőlők felújításra szorulnak. A gazdasági miniszter úr maga is, aki Almádiban nyaralt, szomorúan látta, hogyan pusztulnak a balatoni szőlők. Ennek oka az, hogy akár jó, akár rossz karban van is a szőlő, egyforma a rezsi, az adó, ugyanolyan munka kell a megműveléséhez, ellenben a szőlő kevesebbet terem a leglelkiismeretesebb művelés mellett is, ha hiányzanak, betegek vagy elöregedtek a tőkék. Ezeket tehát pótolni kellene, ehhez azonban pénz kell, mégpedig hosszú lejáratú, olcsó kölcsön. Ha beszélünk kisipari, kereskedelmi és nem tudom milyen egyéb hitelekről, — megállapítom, hogy jogosult minden ilyen kérelem, nem is ezt akarom kifogásolni — de az ilyen hitelakciók mellett méltóztassék; CsonkaMagyarország egynyolcadrészét kitevő lakosság érdekeit is figyelembe venni, (Élénk helyeslés jobbfelől.) mert közel egymillió ember él ebben a csonka országban bortermelésből. (Ügy van! Ügy van!) Ilyen körülmények között jogosult az a kívánság, hogy a szőlőtermelők is hozzájuthassanak hosszú lejáratú állami hozzájárulásos vagy közreműködéses felújítási kölcsönhöz annál is inkább, mert bankkölcsönt kapni ma szőlőbirtokokra nem lehet. Megjegyzem, hogy itt ismét kizárólag a szőlőtalajon folyó szőlőtermelésre gondolok, mert, megmondom teljes őszinteséggel, hogyha a telepítési törvénnyel, józan felvilágosítással nem tudom megakadályozni azt, hogy olyan talajon, ahol lehet mást is termelni, bort ne termelj ének, akkor ilyen intézkedésekkel kell hátrányosabb helyzebe hozni az ilyen vidékeket, hogy a másik vidék, amely kizárólag csak szőlőt termelhet, előnyösebb helyzetbe kerüljön. Ebben a versenyben ugyanis elsősorban a nemesebb borvidékek fognak elpusztulni, mert ezek háttérbe szorulnak azok mögött, akik olcsóbb és jobb körülmények között, habár silányabb bort termelnek; értékesíteni fogják tudni a termésüket, amíg amazok nem fogják tudni értékesíteni a borukat a belső fogyasztó területen. Ezért kell előnyösebb helyzetet teremteni a kizárólagos szőlővidéknek. Itt nem beszélek a hegyi és lápi vidékekről. En azt mondom, hogy a kecsekeméti homok éppúgy nem alkalmas másra, mint a szőlőtermelésre. Ha van olyan vidéke ennek az országnak, amely védelemre szorul, akkor éppenezek a vidékek azok, amelyek azelőtt puszták és sivatagok vagy sivár hegyek voltak. Magyarországon a bortermelés olyan helyeken indult meg, ahol nagy területen lakók sem voltak. Ilyenek voltak a hegyvidékek és a futó homok talajok. Ezek azután az ő szorgalmukkal és munkájukkal kultúrát teremtettek és vagyont gyűjtöttek össze. Meg kell ezeket a vidékeket menteni, mert ma pusztulóban vannak, a lassú eladósodás útján járnak és én igazán nem tudom, hogy az ország legműveltebb néprétege fölött mikor fog megkondulni a harang. Védelemben kell tehát őket részesíteni és a védelemnek egyik módját abban látom, amit elmondtam. A bor olcsóbbá tételének egyik tényezője volna vámpolitikánk revíziója is. Nevezetesen mindazoknak a védőanyagoknak és eszközöknek a vámját, amelyeket a bortermelésnél felhasználnak és amelyeket külföldről hoznak be, megfelelő módón le kellene szállítani. Ily módon mégis olcsóbbá lehetne tenni a termelést, mert ismételten hangsiUyozom, hogy az az egyik legfőbb oka annak, hogy az export nem sikerül úgy, ahogy kellene és nem bírunk a versenyben résztvenni, hogy igen drágán termelünk. (Egy hang a jobboldalon: A trágyafuvar 10 'percenttel drágább!) Sokat harcolnak és bizonyos eredményt már el is értek a bortermelők az adót illetőleg olyan vidékeken, ahol kétségtelenül bebizonyítható és ahol maguk azok az illetékes tényezők, amelyek maguk is szőlőbirtokosok, és maguk is résztvesznek ennek megállapításában, láthatják, hogy a rezsi sokkal nagyobb összeget tesz, ki, mint amennyit adó szempontjából levonásba lehet hozni. Itt is lényegesen lehetne segíteni, ha csak egynéhány percenttel felemelnék azt a százalékot, amelyet adó szempontjából rezsi címén levonásba lehetne hozni. Sok mindent lehetne még elmondani, mélyen t. Képviselőház, erről a kérdésről, nem akarom azonban már hosszabban igénybe venni szíves türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Én csak arra akarom felhívni úgy a Képviselőháznak, mint a közvéleménynek figyelmét, hogy nem közömbös az, hogy az az egymilliónyi népescég, amely itt kultúrában, vagyonban és jólétben élt, most a pusztulás szélén áll, úgyhogy valóban segíteni kell rajta. Itt az utolsó óra. A földmívelésügyi miniszter úr ezzel a törvényjavaslattal vagy a ti pusbor-akció jávai, amelyet most megindít, és a szövetkezeti értékesítéssel, szolgálja ezt a célt. Nem rajta múlik egyedül a siker és meg vagyok róla győződve, hogy ő mindent el fog követni, hogy az illetékes minisztériumok elé kerüljenek ezek a kérdések. Én magam a legjobban tudom azt, hogy soha nem találtam elzárkozottságra ennél a kormánynál a szőlősgazdák érdekeit illetően. Én a magam részéről sok példát tudnék felhozni erre és különösen a miniszterelnök úr volt az, aki igenis a szőlőbirtokosok mellé állt. Erre csak egy példát hozok fel. Az egyik jelentés, amely külföldről jött, éppen Svájcra vonatkozólag úgy hangzott, hogy Svájcban lehetetlenség a magyar bort árusítani. Különböző okokat hoztak fel ennek bizonyítására. A miniszterelnök úr kint járt, visszajött és megállapította, hogy nem így van, mert lehet ott magyar bort árusítani. Az ő érdeme az, hogy megindult a svájci export. Mindent el kell követni tehát a magunk részéről és én hiszem, hogy mindent el is követnek illetékes helyen, úgyhogy nekünk okunk van arra, hogy bizalommal legyünk a kormányzat iránt ezekben a kérdésekben. Én ezt a törvényjavaslatot csak arra akartam felhasználni, hogy ezek iránt a kérdések iránt felrázzam a közvéleményt és kérjem a kormányzatot, hogy siessen a szőlő- és bortermelők, megmentésére, amíg nem késő. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Nem mint bortermelő vidéknek: képviselője szólalok fel, hanem mint egy fogyasztó területről való képviselő. Sajnálom, hogy itt is mint másutt, minden termelési ágra óriási súlyok nehezedinek, amíg bármiféle termeik a termelőtől a fogyasztóig jut. Egyetértek Héjj Imre képviselőtársammal^ abban, hogv óriási károkat tesznek egyes érdekeknek túlságos is.tápolásáival. A legjobb orvosságnak azt tartanám, ha a kormány a túlságos kapzsiságot mindenütt határozottan ellenőriztetné és semmiféle terményünknél nem engedné meg a túlságba vitt nyerészkedést. Tisztában vagyunk azzal, hogy a külföldre nehezen szállíthatunk valamit, nehezen szállíthatjuk bármiféle terményünket, de a külföldön lehet becsületes politikát
