Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

*28 Az országgyűlés képviselőházának követni ezen a téren, ha erélyes kézzel belenyúlunk a. fogyasztás területere, mert ott a nyerészkedést határozottan korlátok közé kell szorítani. Ha a kormányzat, de maga a bortermelő vidék is olyan helyekre összpontosítaná lerakatát, ahol fogyasztói vannak, sokkal köcnyebben _ értékesíthetné termékét, mintha otthon várja a jobb jövőt, vagy adja a bor liter jót 16, vagy nem tudom hány fillérért. A mi vidékünkön, ahol az időjárás, meg a filloxera már 40 éwel^ ezelőtt megbénította a szőlőtermelést, nem éppen úgy áll a dolog, mint az én kedves szomszédképviselőm mondja, hogy a magyar ember nem szereti a bort. (Jánossy Gábor: Dehogy mondom! Magam is megiszom a bort! — Derültség.) Itt csak az a kérdés, hogy mennyiért juthat hozzá. Amíg a bortermelő közönség 40 fillérért szívesen odaadná a borát, addig a fogyasztó nem kapja meg másfél pengőn alul. Itt vannak a hibák. Én azt az ipartörvényt olyan szigorúsággal alkalmaznám, hogy sem azok a kereskedőik, akik borral kereskednek, sem a kocsmárosok túlságos kapzsiságába ne eshessenek. Határozottan utána néznék ennek a dolognak. Nem az a fő egy országban, hogy egy városban 15 kocsmáros hogyan lesz úr, haraem az a kérdés, hogy a termelő és a fogyasztó hogyan jut egymáshoz közelebb. Ha most azt mondjuk, hogy a bortermő vidékekről vegyük le az adót, akkor viszont az államkincstárnak az érdeke, hogy azt másokra vessük ki. Mármost hogy jön az a nem bortermelő, hanem búzatermelő vidék ahhoz, hogy ezt az adót esetleg az ő vállára rakják? Meg kell osztani a terheket a törvényhozásnak és a kormányzatnak becsületesen, a mellett a túlságos kapzsiságot ki kell irtani minden vonalon. Ma hiába keressük a hibákat. A külföldről minden vonalon nyomnak bennünket. (Ügy van! a jobboldalon.) Hozzájárul még az a túlságos kapzsiság is, amely megrontja termékeink eladását, akár a búzáét, akár a borét, akármiféle termékét és ócsároltatja, veszélyezteti a mi jó hírnevünket. Idebent tehát, ahol a magyar kormány szabadon rendelkezik az ő népével, az ő polgárságával, itt kell erőszakkal fellépni a túlságos kapzsiság ellen, hogy az a nép találja meg egymást^ ebben az országban, ne legyen elzárva egymástol 10—15 vagy egy pár ezer ember kapzsiságából egy nyolcmilliós nemzet. Egyik vidékünkön bort termelünk, másik vidékünkön búzát termelünk. Jusson annak a jó magyar búzának lisztjéből becsületesen a túlsó részre, s ugyancsak a bortermő vidék bora jusson a bort nemtermelő vidékre becsületes úton azért az árért, amelyet az megér. Elismerem, hogy a kormánynak vannak itt létesítményei, értve a lerakatok megengedését, de ha ezt a bortermő vidék nem veszi igénybe, a bor megint csak a kereskedő útján jut a fogyasztókhoz, ami megint csak a bortermő gazdák rovására Írandó. Tessék annyi kurázsit venni a törvény alapján, hogv a lerakatokat ott csinálják meg, ahol a fogyasztók vannak. Hiába raktározza le a bortermelő a borát Kecskeméten, Kápolnán vagy bárhol, ahol bortermelő vidék van, mert ki veszi azt mef? onnét? Jön tehát egy ember, aki elszállítja azt más vidékre ahol dupla haszonnal eladja. T. Ház! Egy kérésem van a kormányhoz. Általánosságban nagyon sok rossz hírt állítunk ki magunkról. Ott van például a búzatermelés. Azt mondják, hogy százféle búzát termel a magyar földmíves. Kevés igazság van benne, de az igazság az, hogy a különböző búzatermő vidékekről összekerült búzát is összeka245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. várják a nagykereskedelemben és olyan árban viszik el a leggyengébbet, mint a legjobbat, így van ez a bornál is. Ha a gazdák a különféle bortermelő vidékeken meg a búzatermelő vidékeken összeállnak és a kormányzat keze erejével raktárakat állítanak fel s azokban tisztán helyezik el termeivényeiket, a búzát és a bort, akkor becsületesen meg lehet e kérdésnek legnagyobb nehézségeit oldani. Én e javaslatnál arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogyha már kivitelünk gyenge s ha már a kormány nem tud annyi erőt kifejteni a körülöttünk lévő hatalmakkal szemben, hogy terményeinket tisztességes haszonnal kivihessük, legalább idebenn a magunk fogyasztói minden téren közeljussanak egymáshoz, a közvetítő kereskedelmet uedig meg kell t zabolázni kíméletlenül, akárhogy is jajgat Sándor Pál vagy más. (Elénk derültség.) Nekünk, Magyarországnak érdeke ez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En a becsületes kereskedelmet tisztelem úgy, mint Sándor Pál. Itt még nem is zsidózok. (Derültség.) Szeretem a becsületes zsidót, de utálom azt, amelyik nem becsületes. Ez az egyenes út legyen mindenki előtt, s ha már valaki kereskedőnek született, legyen becsületes közvetítője ennek a szerencsétlen országnak. (Ügy van! Ügy van!) Karcagon a múlt héten folyt le ünnepség keretében a kereskedő székház felavatása. Elhívtak engem is, s nem tudtam, hogy ott fel kell szólalnom. (Zaj.) Felhozták ott a kormány viselkedését a kereskedelemmel szemben. Végig kellett ezt hallgatnom, de azt mondottam: Uraim, tekintsünk el attól, ami Budapesten történik s azt nézzük, ami itt van; áldásom erre a házra, legyen ez a ház, amelyet önök felavatnak egy templom, amelyből csak jó áradjon szét ennek a városnak népére. Szent kötelessége minden állampolgárnak, hogy minden úton, ahol jár, s mindenütt, ahova életviszonyai állították, becsületesen járjon. (Ügy van! Ügy van!) Az a kereskedelem meg lesz becsülve, amely tisztességes haszonnal éri be, és akármit oszt szét keresekdelmi tevékenységével, akár a külföldön, akár itt közvetlenül a belföldön, legyen mindig becsületes és igazságos. Akkor lesz áldás, megbecsülés, elismerés és haszon az ő mimkáján, ha becsületes és tisztességes közvetítő politikát követ. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Mit szóltak erre?) Mit szóltak rá? Engem nem bánthatnak, mert átkot is mondok rájuk, meg áldást is. (Derültség. — Egy hanga jobboldalon: De helyeselték!) Természetes, hát mit mondanának. Ez talán c«ak tréfának tűnik fel az uraknak. (Ellenmondások jobbfelől. — Jánossy Gábor: Igaza van!) Mindamellett annyit mondok csak, hogy amikor 40 fillérért kínálják a bortermelő vidékeken, vagy talán alább is a borokat, (Felkiáltások a jobboldalon: Huszonötért!) a fogyasztóterületeken pedig, megokolva azzal, hogy mennyi a fogyasztási adó, mennyi a szállítás, 1 pengő 50 filléren alul a maeyar alig ihat bort, (Jánossy Gábor: Azt sem érdemes meginni!) akkor azután mindig szigorú ellenőrzéssel kell kísérnie a kormányzatnak, vajion nem vizes-e az az 1 pengő 50 filléres bor. (Jánossy Gábor: Dehogy nem! Egész biztos!) Minek tehát ez a rettenetes aggódás, amikor egy tollvonással meg lehet csinálni a dolgot a kormánynak. .Azt kell mondania: Kocsmáros akarsz lenni, mert nem szeretsz dolgozni. Legyél kocsmáros, (Derültsé ) — beszéljünk igazán, — (Jánossy Gábor: Könnyű mesterség.. csak méreget!) rendjén van, de akkor megtorlóm,