Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-245

124 Az országgyűlés képviselőházának Természetes dolog, — a nélkül, hogy bántani akarnék valakit — fel kell hoznom azt, hogy a jó bor s általában a jó exportterménycikk előállításához nemcsak okos, ügyes, körültekintő és szakértő termelőgazdia_ kell, hanem lelkiismeretes kereskedő is. (Ügy van! jobbfelől.) A mi gondunk — termelőké^ gazdáké — a termelés, hogy minél jobbat és minél többet állítsunk elő a magyar földből. Ha a termelőember munkáját végezte, a kereskedő köteles, hogy felkutassa a piacot, megszerezze a piacot és becsületes munkásságával meg is tartsa azt. Sajnos, azonban az utóbbi időkben azt tapasztaltuk, hogy vadnak konjunkturális gondolkozástól áthatott egyes emberek, akik nem valók a kereskedőik közé. Nem idetartozik ugyan, de talán megemlíthetem, hogy én például azt hallottam egy burgonyaszállításról, hogy egy vagonban legalább tíz métermázsa föld, deszkadarabok meg minden egyéb más volt. Itt az a gondolatom t^ad. hogy nekünk talála nem is csak exportcikkeinket kellene márkáznunk, hanem kLj-t-bk üojiiKfct is, akik a kivitellel foglalkoznak. Valahogy védjegy alá kellene helyezni azokat is, hogy kiket eresztünk ki^ a magyar kereskedelem és a magyar termeivények kivitelélnek képviseletében külföldre. (Krisztián Imre: Nagyon helyes!) Én ezeket csak felemlítem, mé'yen t. Képviselőház. Konkrét indítványt tenni nem áll módomban, mert a házszabályok szerint a vita folyamán erre már nincs joga egy képviselőnek sem, ezért én a mélyen t. miniszter urat kérem, mint ennek az ügynek képviselőjét s mint akinek jóérzésében teljesen bizakodhatom, hogy a 25. §-nál szíveskedjék olyan kijelentést tenni, amely megnyugtatja azokat a nyojmorult kis mértékben elárusítókat, kocsmárosokat, hogy zaklatástól meg lesznek óva, hogy exisztenciájuk mem lesz tönkretéve. , Arra is kérem a miniszter urat, ne törődjék azzal, ha más frontról akármilyen éles lesz is a támadás. Az Omke-ben elhangzott beszéde után is felröffentek, de azt szokták mondani, akinek nem inge, ne vegye magára, a miniszter úrnak nem volt szándékában a becsületes magyar kereskedőket megsérteni, (Jánossy Gábor: Sőt azokat védte!) hanem inkább gyomlálni szeretett volna, hogy aki nem odavaló, takarodjék, ne okozzon kárt a nemzetnek. Arra kérem, ne adjon ezekre, ha talán röfögnek is. (Derültség.) Teljesítse kötelességét: a magyar földmívelésügyi miniszternek az a kötelessége, hogy a magyar termékek becsületét megvédje s az értékesítést lehetővé tegye. A miniszter úr iránt érzett bizalomból teljes bizalommal fogadom el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: A képviselő úr egy imparlamentáris kifejezést használt. Kérem képviselő urat, hogy az ilyenektől tartózkodjék! Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Héjj Imre! Héjj Imre: T. Képviselőház! A borkrízisnek a kérdése sokkal nagyobo^ jelentőségű, mint amilyen érdeklődéssel a közvélemény általában e kérdés iránt viseltetik. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy mi, azok a képviselők, akik kizárólag borvidékeket képviselünk, egymásután felszólalunk ebben a kérdésben és ennél a törvényjavaslatnál, mert ritkán adódik nekünk alkalom arra, hogy ezzel a kérdéssel itt az ország és a közvélemény színe előtt foglalkozhassunk. Örömmel fogadom ezt a tör245. ülése 1929 január 30-án, szerdán. vény javaslatot, de osztom azt a nézetet, amelyet valószínűleg a miniszter úr maga is vall, hogy ezzel még ezt a kérdést dűlőre nem vittük és meg nem oldottuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Felfogásom az, hogy minden akadályt, amely úgy a termelés, mirvt az értékesítés útjában áll, el kell hárítani és mindenképpen elő kell segíteni azokat a törekvéseket, amelyek úgy az értékesítés, mint a termelés tekintetében szükségesnek mutatkoznak. Örömmel üdvözlöm a javaslatnak különösen azt a részét, amely a faj borok fokozottabb védelméről intézkedik és felhatalmazza a miniszter urat arra, hogy megállapítsa azokat a borfajtákat, amelyeknél hatósági ellenőrzés során származási bizonyítványokkal is kell igazolni, hogy honnan valók. Csak egyetlen ep-v példát akarok felhozni ebben a tekintetben éppen az én vidékemről: csopaki bor elnevezés alatt egy esztendő alatt Magyarországon sokkal több bort isznak, mint amennyi Csopak határában 50—100 esztendő alatt megterem. Csopak községének naivon kicsi a határa. Nem is találnék ebben különösebb hibát s a bortermelés és értékesítés szempontjából örömmel üdvözlöm, ha csakugyan annak a vidéknek a borát vinnék ilyen kedveltebb márka és elnevezés alatt a piacra. A hiba azonban az, hogy az ország bármely részéről, ahol sokkal silányabb bort termelnek, ott megveszik a bort és bárki forgalomba hozhatja csopaki bor elnevezés alatt, noha eddig is intézkedett a bortörvény arra vonatkozólag, hogy minden kereskedő tartozik megjelölni a bor származási helyét, azt tartozik a hordókon vagy egyéb edényeken feltüntetni. Amikor ezt szóvá tettem a minisztériumban, azt mondották, hogy ennek ellenőrzése olyan költséges, hogy szinte r keresztül vihet étlen és csak imitt-amott lehetséges próbaképpen ilyen ellenőrzést eszközölni. Ennek az anomáliának végét lehetne vetni akkor, ha a földmivelésügyi minisztérium ezzel az intézkedéssel bizonyos ellenőrzés alá helyezi a fajborok származási helyének igazolását. Fontos ez azért is, mert vannak egyes olyan vidékek, ahol sokkal olcsóbban és többet termelnek, sokkal kisebb rezsivel, viszont vannak vidékek, ahol fajborokat termelnek sokkal nagyobb költséggel, drágábban és természetesen kevesebbet tudnak termelni. Így azután ezek az utóbbiak hátrányosabb helyzetbe jutnak, mert természetszerűleg itt a borárak is valamivel magasabbak. A kereskedő szempontjából sokkal kényelmesebb és kedvezőbb megvenni az olcsóbb bort és megfelelő jó márka alatt forgalomba hozni, mint megvenni a fajbortermelő vidéken és kizárólag szőlőtalajon termelt borokat drága pénzen és nem olyan haszonnal túladni rajta, mint más borokon. Általában igen nagy súlyt helyeznék az ellenőrzésre éppen e törvény alapján foganatosítandó intézkedésekkel kapcsolatban is. A borkérdést, mint mondottam, ez a törvényjavaslat nem oldja meg. En, mióta ezzel a kérdéssel foglalkozom, négy pontban foglaltam röviden össze, hogy körülbelül melyek azok az intézkedések, amelyektől várnám, hogy megoldódik ez a kérdés vagy előbbre jut ennek a kérdésnek a megoldása. Az első pont az export elősegítése, a második a belfogyasztás emelése, a harmadik a termelési költségek csökkentése, a negyedik a többtermelés elősegítése. Itt azonban némi különbséget tennék. A kizárólagos szőlőtalajon segíteném elő a többtermelést, ellenben a nem kizárólagos szőlőtalajon redukálásnak volnék a híve.