Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

Ili Az országgyűlés képviselőházának közi borászati hivatal kövessen el mindent arranézve, hogy a bornak ilyen hamisítása egyes országokban megszüntettessék. Nagy akadálya exportunknak ezenkívül az is, hogy nincsenek kellőkép megalapozott és a borkivitelre nézve kedvező kereskedelmi szerződéseink. B tekintetben a kereskedelmi szerződések megkötésénél a földmívelésügyi kormányzatnak is befolyást kellene adni, hiszen itt jóformán az egész feladatot neki kell vállalnia, neki kell gondoskodnia arról, hogy a kereskedelmi szerződések révén ezt a többletet lecsapolhassuk és a külföldön értékesíthesse a magyar termelés a felesleges bormennyiséget. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat — bár tudom, micsoda akadályokkal kell megküzdenie, — hasson oda, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésénél erre tekintettel legyenek, mert hiszen bortermelésünk a legnagyobb válságba jut, ha nem tudunk megszabadulni attól a feleslegtől, amelyet az Isten ad nekünk, amellyel megáld bennünket jó termés esetén. Ezek volnának az okai annak, hogy a magyar bor ma olyan nehezen tud a külföldre kijutni és ott nem képes felvenni a harcot a rivális borokkal. Természetesen nekünk mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ebből a nehéz helyzetből kiszabaduljunk és meetaláljuk a magyar bor részére a külföldre vezető utat. Elsősorban a magyar tarifapolitikán kell változtatni, megszüntetni azt a lehetetlen helyzetet, hogy a tőlünk távolabb fekvő állam Németországba vagy Svájcba olcsóbban exportálhassa a bort, mint a közelebb fekvő Magyarország. Ezt a lehetetlen állapotot meg kell szüntetni és arra kell törekedni, hogy üdvös kereskedelmi szerződéseket kössünk, amelyeknél a borkivitelre nagy súlyt helyezünk és ennek folytán lehetővé tesszük a borfelesleg lecsapolását és értékesítését a külföldön. Bendkívül fontos az is, hogy szakszerűbbé tegyük a bortermelést, mert hiszen, aki jobban ért a szőlőműveléshez és a borkezeléshez, az olcsóbban tud termelni, mint aki keveset ért hozzá. Minél több szőlészeti szakiskolát kell létesíteni és szakelőadásokat tartani, hogy a népet rávezessük az eredményesebb szőlőgazdaság művelésére. Én is olyan vidékről való vagyok, ahol szőlőgazdaságot művelnek és látom, hogy azok a kisgazdák, kisexisztenciak, akik a szőlővel foglalkoznak, mint termelési és jövedelmezőségi ággal, olyan maradian művelik szőlőjüket, hogy amikor nekik a szőlőtőkék jóformán semmit sem teremnek, azoknak a szőlősgazdáknak, akik megfelelő gazdasági eszközöket használnak, mégis van közepes termésük. Nagyon fontos a szőlőkultúra előmozdítása és minden lehetőt el kell követnünk, főleg a kisexisztenciáknál, hogy e tekintetben haladjanak, a maradi művelési módot hagyják el és iparkodjanak alkalmazkodni azokhoz a módszerekhez, amelyek sokkal kiadósabbak a jövedelmezőség szempontjából, mint a régiek. Még egy kérdéssel akarok foglalkozni, a borfogyasztási adónak minél előbbi eltörlésével, mert azt lehetetlennek és a belső fogyasztás szempontjából is megszüntetendőnek tartom. Napról-napra jönnek hozzám csongrádiak, akik azt mondják, hogy az idén az új bor literjét 16 fillérért is árusították Csongrádon. (Forster Elek: Mennyiért? Tizenhat fillérért ? Még 9 fillérért is ? — Marschall Ferenc előadó : Tíz fillérért !) Ha lehet 9—10 fillérért kapni egy liter bort, tehát egy hektolitert 9—10 pengőért (Malasits Géza : És egy liter ecet a kartell jóvoltából 40 fillér !) mint az itteni képviselőtársaim említik, micsoda abszurdum az, ha arányosítom ehhez az árhoz a bor fogyasztási adóját, amely közel 20 fillér. Több fogyasztási adót kell fizetni tehát egy liter bor után, mint amennyi a bor ára. Ez abszurdum és lehetetlen helyzet- Ezen az álla244. ülése 1929 január 29-én, kedden. póton változtatni kell, mert — ismétlem — ez nemcsak a belföldi fogyasztást nehezíti meg, amely a bortermelők mostani helyzetében amikor az export ilyen kicsiny, az egyedüli vigasztalás, hanem szinte lehetetlenné is teszi a bortermelést. A magam részéről nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a borfogyasztási adó csökkentessék és ne tűrje, hogy 9 filléres borárak mellett a fogyasztási adó 20 fillér legyen. Ezeket voltam bátor a javaslattal kapcsolatban elmondani. Még csak egy momentumra legyen szabad felhívnom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Amint az előbb említettem, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál a magyar munkásosztálynak egy nagy rétege, a szőlőmunkások vannak érdekelve. Van egy nagy rétege a munkásoknak, akik szőlőmuD kával keresik meg egész évi kenyerüket. Nem mondom, hogy mindenhol így van ez, mert hiszen vannak az országnak vidékei, ahol az a szőlőmunkás nem csupán ebből keresi meg a maga kenyerét, hanem földmíveléssel is foglalkozhatik és csak mint mellékkeresetet űzi a szőlőművelést, de viszont vannak az országnak olyan területei, utalok a Tokaj-Hegyalj ára — ahol direkt szőlőműveléssel kell megkeresnie a munkásnak egész évi kenyerét. Ezek a munkások ma nehéz helyzetben vannak, mert hiszen 9—10 filléres, vagy 20—30 filléres borárak mellett is képtelenség olyan napszámot adni annak a munkásnak, amelyből tisztességes kenyeret tudna magának szerezni. Én rendszerint a munkásoknak fogom pártját, amikor részükön látom az igazságot, de be kell látni ma a szőlőtulajdonosok nehéz helyzetét is, hogy ilyen alacsony borárak mellett képtelenek megfelelő napszámot adni annak a munkásnak. Egy nagy munkásréteg nehéz helyzetéről van tehát szó, akik a falúszéli viskókban nyomorognak és szenvednek és aggódva lesik a következő napot, mert nem tudják, hogy jut-e azon a napon kenyér az asztalra. Ez a probléma kapcsolódik bele a borkérdés problémájába. Ez van olyan nagy probléma, mint a bor értékesítésének kérdése, mert az országnak egy számottevő, nagyon értékes munkásosztályáról van szó, amelynek hóna alá kell nyúlni és amelyet meg kell menteni a magyar nemzet számára. Amikor korog a gyomor, amikor nincs kenyér az asztalon, amikor nem jut cipőre és ruhára, akkor az emberek félrevetnek minden konszolidációt és akkor képesek olyan gondolatokat megforgatni agyukban, amelyek ennek az országnak a konszolidációjára nem jó hatással lennének. A nyomor és a nyomor folytán szült kétségbeesést kergeti az embereket olyan irányzatokba, amelyekből ennek az országnak és ennek a nemzeti társadalomnak nagy kára lenne. Nagy érdek fűződik teháfahhoz, hogy a borkérdés problémájának megoldására minden erő összefogjon, mert hiszen nemcsak a szőlőtulajdonosok nagy érdekeiről, hanem a munkásság egy nagy rétegének érdekéről is van szó. Meg vagyok arról győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter urat ez a tudat nagymértékben áthatja és a maga részéről mindent el fog követni, hogy e két nagyjelentőségű osztályon, a szőlőtulajdonosok és a szőlőmunkások osztályán a maga tehetségének megfelelően segítsen és mindent el fog követni arra, hogy ezek olyan helyzetbe kerüljenek, hogy a maguk életét emberi módon tudják élni, viszont a szőlőtulajdonosok megtalálják a maguk számítását legalább a befektetett tőkének nagyon gyenge kis kamatjában. Ebben a szellemben üdvözlöm a törvényjavaslatot és azt a legnagyobb szeretettel és megértéssel elfogadom. (Helyeslés half elől.)