Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

Az országgyűlés képviselőházának Û is foglalkozott és bár a törvény szelleméből egészen világosan kitetszőleg ezek a rendelke­zések nemcsak a borra, hanem a mustra is vo­natkoznak, mégis, miután az expressis verbis nem nyert kifejezést az 1924 : IX. tc.-ben, szük­ségessé vált az, hogy ezeket a rendelkezéseket ebben a novellában a mustra is kiterjesszék, mégpedig olyképpen, hogy míg a kénezett bor literje legfeljebb 200 milligramm összes, illető­leg 20 milligramm szabad kénessavat, addig a kénezett must literje legfeljebb 200 milligramm összes, illetőleg 60 milligramm szabad kénes­savat tartalmazhat. Ez a 60 milligramm sza­bad kénessav nem olyan mennyiség, amely a bor ízét, alkatát vagy egész természetét meg­változtathatná. Megengedi továbbá a javaslat a ferro­cyankáliummal való derítést megfelelő ellen­Őrzés mellett. Ez a kitűnő derítőszer a kör­nyező államokban úgyszólván már mindenütt alkalmazásban van, ami által borainknak erős versenyt okoznak. Ezzel a szerrel a borokat sokkal hamarább lehet deríteni és palack­éretté tenni, ezért szükségessé vált éppen bo­raink versenyképességének és a kivitelnek előmozdítása céljából, hogy a kormányzat ná­lunk is engedje meg a ferrocyankáliummal való derítést. Miután azonban itt mérges anyagról van szó, ez a derítés csak megfelelő hatósági ellenőrzés mellett történhetik. Megengedi továbbá a kormányzat, hogy vegytiszta szénsavas ammóniumnak a must­hoz vagy borhoz váló hozzáadásával az élesztő működését elő lehessen mozdítani. Ez nitrogén­tartalmú anyag, amely az élesztők működé­sét % vitalitását fokozza, mert a gyakorlat és a kísérletek beigazolták, hogy a magas cukor­tartalmú mustok erjedése sokszor nem kellő fokban és kellő mértékben megy végbe, ami­nek magyarázata az* hogy az élesztő táplálása nem kielégítő. Az élesztő táplálását előmoz­dítani, az élesztők vitalitását fokozni: erre van hivatva a szénsavas ammónium, ezért a kormányzat ebben a javaslatban megengedi, hogy a musthoz vagy a borhoz az élesztő mű­ködésének előmozdítása céljából vegytiszta szénsavas ammónium hozzáadassék. A javaslat 4. §-a egy fontos kérdéssel fog­lalkozik: a sűrített musttal való javítás kér­désével. A sűrített musttal való javítást meg­könnyíti a javaslat, amennyiben 12 térfogat­százalék szesztartalomig csak bejelentést ír elő és csak ezen a szesztartalmon túl kívánja az előzetes engedélyezést. A gyakorlati élet tapasztalatai azonban kötelességévé tették a kormányzatnak azt, hogy ebben a tekintetben is bizonyos korlátozásokat állítson fel, ezért kimondja a javaslat, hogy az így megjavított mustból származó bor teljesen erjedt állapot­ban legfeljebb 3 térfogat-százalék szesztarta­lommal emelkedhessek, de 12 térfogatszázalék szesztartalmat meg ne haladjon. Szabályozza továbbá a javaslat az ecet­savban kifejezett illósavtartalom mértékét, amennyiben olyan ecetesedéinek indult bort, amelynek i'll »savtartalma ecetsavban kife­jezve az eddigi 1*8 gramm helyett literenként fehérbornál 1*4 grammot, siller és vörös bor­nál 1*6 grammot, aszúbornál pedig 2-0 gram­mot meghalad, közfogyasztás céljára forga­lomba hozni tilalmaz. Egyik legfontosabb szakasza a javaslatnak a 6. §, amely a földmívelésügyi minisztert fel­hatalmazza arra, hogy rendeletben állapítsa meg azokat a fokozottabb védelemre szoruló kiváló hazai borfajtákat, amelyek származását a hatósági ellenőrzés során származási bizo­4. ütése 1929 január 29-én, kedden. 111 nyítvánnyal kell igazolni. Ez elkerülhetetlen szükségesség volt, hogy az egyes speciális ér­tékkel bíró márkázott borfajtáinkkal űzött visszaélések megakadályozhatók legyenek. Hangzatos címek alatt napról-napra kapunk borokat, amelyek bizonyos márkázott borvidé­keink címkéivel ellátva nemcsak ennek a bor­vidéknek hírnevét, hanem egész hazai borgaz­daságunk hírnevét is rontják. Az ipari élet­ben nemcsak az egész vonalon látjuk a véd­jegynek és a márkának védelmét s csak egy olyan nagy nemzeti kincsünknél, mint a bor, van megengedve különböző hangzatos címek alatt mindenféle, Összetételükben teljesen bi­zonytalan és teljesen megállapíthatatlan folya­dékokat hozzanak forgalomba. Méltóztatnak tudni, hogy badacsonyi, azután somlói, egri és ilyenféle címkék alatt micsoda borok jutnak a fogyasztó asztalára. Kétségbeejtően azt kellene talán megállapítani, hogy annak az illető bor­vidéknek a nívója szállott alá, amelyről szó sincs, hanem itt azoknak az egyéneknek a lelki­ismeretlensége játszik közre, akik ilyen nagy nemzeti közkincset, amilyen borgazdaságunk elég könnyelműen feláldoznak. Egy további rendelkezése ennek a javaslat­nak, hogy a házasított borok származási hely szerinti megjelöléísét újból szabályozza, ameny­nyiben kimondja, hogy más borvidékről, illetve termőhelyről származó borral, vagy musttal történt házasítás esetén a házasított bor vagy must azon borvidékre, illetve termőhelyre való utalással is forgalomba hozható, ahonnan a házasított bornak legalább 65%-a származik, és ha ezen borvidék, illetve termőhely borainak jellegét megtartotta. Itt is a gyakorlati élet tette szükségessé, hogy ez a rendelkezés a ja­vaslatba felvétessék, s azt hiszem, hogy ez megfelelő eredménnyel is fog járni. További rendelkezése a javaslatnak, hogy felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy a tokaj hegyalj ai bornak minőségi kellé­keit rendeleti úton szabályozza. Erre is már régen szükség volt nemzeti közkincset képező borunkkal, a tokaj hegyalj ai borral szemben, amellyel szintén nagymérvű visszaélések foly­nak; nemcsak az országon belül, de sajnos az országon kívül is mindenfelé olyan italokat hoznak forgalomba, amelyek soha nem látták a tokaji hegyvidéket és ennek az évszázados nem­zeti értéknek a jelentőségét aláássák. Megállapítja a javaslat a típusbor fogalmi meghatározását, felhatalmazza a földmívelés­ügyi minisztert, hogy a típusbor .- elnevezés használatára, a típus-borok előállítására, for­galombahozatalára és ellenőrzésére^ vonatkozó részletes szabályokat rendelettel állapíthassa meg. A típus-bornak fogalmi meghatározását és ennek a fogalomnak a mi szőlősgazdasá­gunkba való bevitelét igen gyakorlati szem­pontok tették szükségessé. Evek óta hangzik az a panasz, hogy borkrízisünknek, a borértékesí­tésnek tulajdonképpeni leglényegesebb pontja, hogy típusbort nem tudunk előállítani. Na­gyon sok jó borunk van, de ezekből megfelelő mennyiséggel nem rendelkezünk. Amikor a földmívelésügyi kormányzat nagy áldozattal külföldön borházakat állít fel és amikor ta­pasztaljuk azt, hogy ott bizonyos márkák, bi­zonyos típusok, bizonyos borvidékről származó borok belemennek a kötudatba, s amikor ennek a folytatása kellene hogy jöjjön, akkor nincs módunkban megfelelő mennyiségeket kiszállí­tani; olyan dolognak csinálunk tehát pro­pagandát, amely van, de nincs. Ez tehát régi kérelme a szőlősgazda­társadalomnak és mindazoknak, akik Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom