Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

110 Az országgyűlés képviselőházának javaslatát szavazás alánem -bocsátom. (Helyes* lés a jobboldalon.)[ Most pedig- áttérünk a törvényjavaslat részletes tárgyalására. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni! Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—4. §-ait, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Most pedig napirend szerint következik a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról szóló törvényjavaslat (írom. 664) tárgyalása. Mindenekelőtt bejelentem a t. Háznak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a házszabályok 142. §-a alapján dr. Zombory Bertalan miniszteri osztálytanácsos urat jelölte ki a netalán szükséges felvilágosítások megadása céljából miniszteri megbízottnak. Jelentem továbbá a t. Háznak, hogy Kiss István képviselő úr a házszabályok 150. §-ának 2. bekezdésében előírt időig, vagyis az általános vita megkezdéséig a törvényjavaslat 25. §-ához indítvány^ nyújtott be. Az említett szakasz tárgyalása során a képviselő úrnak módjában áll ezt az indítványt előterjeszteni, az indítványt pedig a szakasz vitájának bezárása után bocsátom majd szavazás alá. Most pedig megkezdjük a törvényjavaslat általános tárgyalását. Az előadó urat illeti a szó! Marschall Ferenc előadó: T. Ház! Méltóztatnak tudni, hogy a háborúelőtti Magyarországon a borkérdés nem tartozott azok közé a problémák közé, amelyek az ország egész közgadaságát foglalkoztatták és érintették. Egy nagy és aránylag biztos fogyasztási piac birtokában és a mainál lényegesen olcsóbb termelési költségek mellett a bor termelése és értékesítése az itt-ott jelentkező átmeneti katasztrófákat leszámítva sem a szőlősgazdatársadalomnak, sem pedig a kormányzati tényezőknek nem jelentett és nem okozott különösebb nehézségeket. A trianoni határok hozták magukkal, hogy a bor termelése és a bor értékesítése rendkívül súlyos problémává nőtte ki magát, amelylyel immár évek óta küzködüink és foglalkozunk, és amely termelési, közgazdasági, pénzügyi és szociális vonatkozásban egyaránt egyik tengelykérdése lett a háború utáni Magyarországnak. A trianoni határok okozta szörnyűséges pusztítások mellett is — mint bölcsen méltóztatnak tudni — régi szőlőterületeink majdnem csonkítatlanul megmaradtak. A megmaradt 380.000 katasztrális holdon azonban sokszorosan megszaporodtak a gondjaink, amelyeket tetéz az a körülmény, hogy a végsőkig kiélezett világversenyben olyan erőfeszítéseket kell ma tennünk, amelyekre meggyőződésem szerint a szőlősgazdatársadalom előbbutóbb aligha fog rendelkezni elegendő fizikai és elegendő anyagi erővel. Ilyen körülmények között a magyar kormányzatnak elsőrendű feladata ezt a problémát felkarolni és ennek során keresni a módokat és az eszközöket, hogy bajba és válságba jutott szőlősgazdatársadalmunk helyzetén segítsen. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ez országos érdek!) T. Ház! Sokan — a mezőgazdaságon kívüli tényezők — azon az állásponton vannak, hogy: «ha a szőlőgazdaság nem reuzál, tessék kivágni 244, ülése 1929 január 29-én, kedden. . a szőlőket!» és azt is hangsúlyozzák, hogy: «itt tulajdonképpen egy karitatív akcióról van szó, amire ma a nemzetnek és az országnak nincs pénze.» Hát, t. Ház, itt nem karitatív akcióról van szó, mert az a szőlőgazdaság, amely ilyen megrokkant állapotában is ma elsőrendű adótényező (Jánossy Gábor: Ügy van!) és amely ma, a munkáskezek ezreit foglalkoztatva, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) egy elsőrendű szociális tényező is, (Úgy van! Ügy van jobbfelől) szociális, pénzügyi, közgazdasági és termelési szempontból egyaránt megérdemli, hogy iránta az állam és a kormányzat gondoskodása minél erőteljesebben nyilvánuljon meg. (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) E kérdés felett nem lehet egy egyszerű kézlegyintéssel napirendre térni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ismételten hangsúlyozom. — számszerű adatok is állnak rendelkezésemre — hogy olyan sok ezer meg ezer munkáskezet foglalkoztat ez, a gazdasági ág, hogy itt szociális katasztrófát idéznénk elő azzal, ha ezt a végtelenül fontos termelési ágat már ól-holnapra teljes pusztulásra ítélnénk. (Jánossy Gábor: Ügy van! Hiszen a katasztrófa jelei már úgyis mutatkoznak!) Az 1924 : IX. törvénycikk, amely a bor előállítása,, kezelése, forgalmának szabályozása és a borhamisítás tilalmazása tekintetében hozott nagyon üdvös és nagyon hasznos intézkedéseket, az első intézményes lépése volt a kormányzatnak borgazdaságunk megmentése felé. Az azóta eltelt négy esztendő tapasztalatai, a tudomány haladása, bizonyos nemzetközi kötelezettségek, de főleg a teljesen megváltozott kereskedelmi és forgalmi helyzet elkerülhetetlenül szükségessé tették ennek az imént említett 1924 : IX. törvénycikknek, az úgynevezett bortörvényünknek módosítását, illetőleg kiegészítését. Ennek a parancsoló szükségnek tett eleget a földmívelésügyi kormányzat akkor, amikor a most tárgyalás alatt álló javaslatban annak a gondolatnak korszerű kiépítését folytatja, amely az 1924. évi bortörvény meghozatalát indokolttá tette. ' . Tulajdonképpen tehát egy novellával állunk szemben, amely nem céloz mást, mint azt, hogy az élettel Összhangzásba hozza az 1924. évi IX. törvénycikk rendelkezéseit. Mert meg kell vallanunk, hogy a négy év alatt az élet bizony végigszántott ezen a törvényen, (Ügy van! jobbfelől.) ennek nagyon sok , rendelkezése, nagvon sok intézkedése toldozásra-foldozásra szorul, amit rendeletileg nem tud megcsinálni a földmívelésügyi kormányzat; azért természetesen szükség volt arra, hogy egy összefüggő, átgondolt javaslattal jöjjön a Ház elé és ezt a javaslatot van szerencsém most a t. Ház figyelmébe ajánlani. Természetesen — amint most az utóbbi időben többször láttuk ezt — ez is keret-törvény, amit talán sokan kifogásolnak, (Jánossy Gábor: Hát, bizony lehet!) mégnyugtatom azonban a t. Házat abban a tekintetben, hogy minden lényeges és fontos kérdés tulajdonképpen már ebben a törvényjavaslatban nyer szabályozást, a rendeleti szabályozás terére csak azok a kérdések fognak maradni és utaltatni, amelyek olyan minuciózus és detail intézkedéseket kívánnak, amelyek tulajdonképpen nem törvényjavaslatban, hanem rendeletben foglalhatnak helyet. Mélyen t. Képviselőház! Áttérve ennek a javaslatnak részleteire, ennek szakaszaiból legyen szabad csak a fontosabbakat kiemelnem. Elsősorban is vagyok bátor rámutatni arra, hogy ez a javaslat újból szabályozza a kénezés kérdését. Ezzel a kérdéssel már a bortörvény