Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.

Ülésnapok - 1927-244

. À& országgyűlés képviselőházának 244. ülése Í929 január 29-én, kedden. 109 hogy nincs értelme a javaslatnak, mert szociális célt nem szolgál, túl keveset juttat. Hát, azzal a nézettel, hogy keveset juttat, sajnos, én is egyetértek; de bizonyos korlátok között kellett maradnunk éppen az államháztartás helyzete szempontjából. Azok a számok azonban, amelyeket Malasits Géza igen t. képviselőtársam felolvasott, tévedésen alapulnak, azok túl kicsinyek. Az a tévedés történt tudniillik, hogy a 12 évet kiszolgált honvédeknél is az alacsonyabb zsoldkiméret után megállapítható végkielégítést vette számításba. Már pedig ki van zárva, hogy egy honvéd, vagy egy tisztes, aki 12 évig szolgál, ilyen alacsony fizetési osztályban legyen, mert hiszen egy-két év után mindegyik magasabb fizetési osztályba jut. Hogy csak egy markáns számot mondjak és ezzel rámutassak ennek a dolognak a tulajdonképpeni hatására: a helyzet úgy áll, hogy a közhonvéd 12 év kiszolgálása után 2138 pengő és 40 fillér végkielégítést fog kapni; ez tehát mégis egy olyan összeg, amellyel az életben elhelyezkedni tud. Több oldalról felhangzott az a megjegyzés, hogyha már nem tudunk segíteni a végellátás terén, akkor legalább terjesszük ki ezekre a honvédekre is az 1873 : II. tc.-nek, az igazolványos altisztek elhelyezkedéséről szóló törvénycikknek határozmányait. (Jánossy Gábor: Ez üdvös lenne!) Bátorkodom bejelenteni, hogy ez a törvényjavaslat az én minisztériumomban már hónapokkal ezelőtt elkészült s jelenleg a többi minisztériumban tárgyalják, s amikor a tárgyalások eredménnyel bevégződtek, bátor leszek ezt is a t. Ház elé hozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudniillik magunk is teljesen ugyanazon az állásponton voltunk, hogy ezeket a becsülettel kiszolgált honvédeket nemcsak ilyen módon kell kielégíteni, (Ügy van! jobb felől.) hanem az elhelyezkedésüket is biztosítani kell. (Ügy van! jobbfelől.) Itt csak arra akarok rámutatni, hogy abban a javaslatban az is benne van, hogy úgy a csendőrség, mint a rendőrség elsősorban a 12 éven át megbízhatónak bizonyult, fegyelmezett honvédek felvételével eszközölje a maga kiegészítését. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon") Friedrich István igen t. barátom és képviselőtársam nagyon érdekes kérdéseket vetett fel, amelyek tulajdonképpen nincsenek egészen szorosan összefüggésben ezzel a javaslattal, ezekre azonban mégis kiterjeszkedni óhajtok, azért, mert nem szeretném, ha a legközelebbi költsége vetési vitáig ezek a kérdések felelet nélkül maradnának. Méltóztassék meggyőződve lenni róla, hogy amit a békeszerződés keretei között meg lehet csinálni, az mind megtörténik. Elsősorban vonatkozik ez az összes olyan kérdések tanulmányozására, amelyeket praxisban végrehajtani éppen a békeszerződés miatt nem tudunk. r Hiszen ez is egy része annak a nagy munkának, amelyet a mai tisztikar teljesít, hogy foglalkozik és kell foglalkoznia elméletben mindazzal, amit a praxisban éppen a szerződés miatt végrehajtani nem lehet. Természetes, hogy minden legújabb, legmodernebb fegyverrel, védekezési eszközzel, gázzal, méreggel elméletileg tisztában vagyunk, tisztában is kell lennünk, mert kötelességünk az, amit az igen t. képviselő úr egészen helyesen jegyzett meg, hogy annak idején, ha annak szüksége felmerül, a lakosságot megtudjuk védeni. Nem elégszünk meg azzal, hogy itthon tanulmányozzuk a kérdéseket, megmondhatom azt is, hogy az e^ész világ ide | vonatkozó tudósaival összeköttetésben állunk, ' hogy minden adatot megszerzünk, megkapunk, és feldolgozunk, megemésztünk. Többet, sajnos, a mai viszonyok között nem tudunk tenni. Ami a nyelvtanulmányokra vonatkozik, régen el van már rendelve, hogy minden tisztnek kell tudnia legalább egy, minket körülvevő népnek nyelvét és azonkívül minden tisztnek, aki törzstiszt akar lenni, kell tudnia egy külföldi nemzet nyelvét. De méltóztatott említeni a tisztikaszinóban folyó nyelvtanfolyamokat is. Ezeken a nyelvtanfolyamokon kívül és a Ludovikán tanított nyelvek oktatásán kívül évente küldünk ki tiszteket a különböző nagy nemzetek országaiba, kizárólag abbóii a célból, hogy az illető nyelvet tökéletesen elsajátítsák. (Helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Mi látjuk elsősorban, hogy erre mennyire szükség van, mert hiszen éppen azok a nagy kérdések, és sok minden más katonai kérdés, amelyeket az igen t. képviselő úr felvetett, magyar nyelven irodalommal nem bírnak, mert nem bírhatnak az adott körülmények között, vagy ha bírnak, nagyon kicsi ez az irodalom és csak egyes kérdésekre terjed ki. Ha mi figyelemmel a&arjuk kísérni a dolgokat és lépést akarunk tartani a külfölddel ebben a tekintetben is, mindig kell, hogy legyen elég olyan tisztünk, aki azokat a külföldi nyelveket tökéletesen bírja. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) E tekintetben a haladás nagyon megnyugtató és nagyon örvendetes, Én azt hiszem, hogy ennyi nagyjában elég magához a javaslathoz. Szavaimat azzal fejezném be, hogy méltóztassék ezt a kicsiny, Trianon által ránkdiktált, toborzott hadsereget: a honvédséget azzal a szemmel nézni, hogy ez a sűrített kivonata a magyar nemzet katonai szelleméneik. Ennek célja, rendeltetése a mi meggyőződésünk szerint ma az, hogy a magyar katonai szellemet, amely ezer év óta őseinkről reánk származott, fenntartsa, fejlessze, növelje, hogy mintegy katonai magvát képezze ennek a nemzetnek, amely nemzet a maga összességében tulajdonképpen mindig katona volt. Nagyon könnyű egy ilyen meglévő, elsőrendű kivonatból, elixírből szükség esetén annyit átadni az egész nemzetnek, hogy az egész nemzet úgy álljon itt minden trianoni szerződés ellenére is, hogy mindenki százszor meggondolja, mielőtt hozzányúl. Kérem a javaslat elfogadását! (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr szólni nem kíván, szólásjoga pedig másnak nincs, így a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.^ Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a véderő- és a pénzügyi bizottságok szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen?) A Ház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következnék a Malasits Géza képviselő úr határozati javaslata felett való szavazás, amelyben utasítani kéri a kormányt, hogy a világháború idején elkövetett deliktumokért elítélt katonai szolgálatban állott magyar állampolgároknak általános amnesztia adassék. Minthogy azonban ez a határozati javaslat nem felel meg a házszabályok 138. §-ának 3. bekezdésében előírt ama rendelkezésnek, hogy minden határozati javaslatnak a napirenden lévő ügygyei szoros tárgyi összefüggésben kell lennie, ennélfogva a képviselő úrnak ezt a határozati