Képviselőházi napló, 1927. XVII. kötet • 1928. december 20. - 1929. február 19.
Ülésnapok - 1927-243
94 Az országgyűlés képviselőházának nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az elnöki napirendi indítványt egész terjedelmében elfogadta. Egyben a t. Ház tudomására hozom, hogy a folyó évi január hó 15-én tett bejelentésnek megfelelően a jövő kedden a napirend letárgyalása után, illetőleg a napirend tárgyalására szánt id3 utoLsó félórájában megtörténik az összeférhetlenségi itélőbizottság tizenkét rendes és három póttagjának kisorsolása gr. Zichy János képviselő úr összeférhetlenségi ügyében. A házszabályok 133. §-ának c) pontja alapján a házszabályokhoz Kabók Lajos képviselő úr kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Kabók Lajos : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) f Bocsánatot kérek, hogy még néhány percig igénybe szeretném venni a t. tiáz türelmét, nevezetesen azért, mert úgy vélem, hogy napirendi javaslatomat teljesen a házszabályok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően tettem meg. A házszabályok 142. §-ának negyedik bekezdése a következőket tartalmazza erre vonatkozóan (olvassa): «Képviselő csak olyan ügy napirendre tűzése iránt tehet indítványt, amely házszabályszerűén elő van készítve, kivéve azt az esetet, ha a kormány valamelyik tagjának akár a Házban, akár a Házon kívül tett és a kormány programmját érintő nyilatkozata alapján a bizalmi kérdést kívánja felvetni, amely esetben az elhangzott nyilatkozat után három napon belül javasolhatja a kérdéses nyilatkozatnak — minden előkészítés nélkül — a következő ülés napirendjére való kitűzését». T. Ház ! A miniszter úr nyilatkozata, mint ahogy a Ház előtt, megemlítettem, megtörtént. Hogy az miként van értelmezve, az nem tartozik a házszabály rendelkezései közé. A miniszter úr tett olyan kijelentést amely a lapban megjelenteknek megfelel, mégpedig elismerte, hogy mondotta, hogy a népjóléti minisztérium komoly és mélyreható intézkedéseket tett és tesz ezután is. Nekem, mint egyik törvényhozónak jogom van ezt kormányprogrammnak tekinteni. A munkanélküliség problémája társadalmi probléma, a kormány egyik tagja nyilatkozott erről a társadalmi problémáról, kormányprogrammnak kell azt tekintenem, jogom, házszabályadta jogom van tehát kérni az elnök urat és a Házat arra, hogy egy ilyen ügyben tett miniszteri nyilatkozat tűzessék ki tárgyalásra, még akkor is, ha én talán magam egyedül vagyok itt pártomból. Semmiféle házszabály nem rendelkezik az irányban, hogy ha egy képviselő egy ilyen komoly kérdésben egyben a bizalmi kérdést is felveti, akkor teljes létszámmal, pártjának tagjaival együtt kell itt megjelennie. Ha egyedül vagyok is, akkor is jogszerű és házszabályszerű ez irányú javaslatom s éppen ezért nem tudom megérteni, hogy az igen t. elnök úr ezen házszabályadta jogomtól miért ütött el engem. A munkanélküliség kérdése valójában bennünket, munkásképviselőket közelebbről érint és érdekel. Valószínű, hogy a népjóléti miniszter úr előszobájában nem jelenik meg annyi nyomorgó munkanélküli, mint amennyi nyomorgó munkanélkülivel foglalkoznunk kell nekünk, s éppen ezért mi izgatottabban tárgyaljuk ezeket a kérdéseket, hiszen napról napra látjuií azt a mérhetetlen nyomort. És ezt azéri vagyok kénytelen megemlíteni, mert a miniszter úr tett olyan nyilatkozatot, hogy ha pirosló nyakkal nyilatkozik valaki erről a kérdésről, az nem jelenti feltétlenül a kérdés komolyságát. T. Ház ! Mindezeket azért voltam bátor megemlíteni, mert én úgy látom, hogy velem szemben méltánytalanság történt. Mert ha bizalmat243. ülése 1929 január 25*én, pénteken. lanság nem is vetődik fel ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de amennyiben a kérdést felvetem, s a miniszter úr a kérdésről nyilatkozik, akkor legalább megtudjuk, melyek azok az intézkedések, amelyeket meg akar tenni a kormány ezen fontos társadalmi probléma enyhítése vagy megszüntetése érdekében, s akkor legalább azok is, akik idekényszerültek az utcára, a Képviselőház kapuja elé és itt voltak kénytelenek nyomorúságuknak kifejezést adni, megtudnák ezt és talán velem együtt megnyugodnának, és így el volna kerülve egy újabb olyan eset, mint amilyen tegnap történt. Éppen ezért mély tisztelettel azt kérem a Képviselőháztól és a Képviselőház elnökétől, méltóztassék belátni, hogy én nem házszabályellenesen, hanem házszabályszerűen terjesztettem elő napirendi javaslatomat. Elnök : A képviselő úr felszólalására mindenekelőtt megjegyzem, hogy valósággal nem értem a képviselő úrnak feltevését, hogy talán- azért utasítottam volna vissza indítványát, mert azt nem többedm igával, hanem egyedül tette. (Kabók Lajos : Ezt a miniszter úr mondta !) Én ezzel nem érveltem. Ami pedig a képviselő úr egyéb érvelését illeti, erre nézve nyilatkozatomat megtettem, azt fenntartom és azt bővíteni, azon változtatni nincs módomban. (Helyeslés a jobboldalon. Györki Imre szólásra jelentkezik.) Milyen címen kivan szólni a képviselő úr? Györki Imre : À 143. §. c) pontja alapján, vagyis a házszabályok valamely rendelkezésének a fennforgó esetre való alkalmazása ügyében. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Györki Imre : T. Ház ! Ha vissza méltóztatnak gondolni arra az időre, amikor a házszabályokat tárgyaltuk, részben a bizottságban, részben pedig itt a Ház ülésein, akkor méltóztathatnak emlékezni, hogy az előadó úr, Örffy Imre 1 képviselőtársam mint egy nagy engedményt jelentette be a bizottságnak és plénumnak a Kabók t. képviselőtársam által most érintett házszabályrendelkezést, amely alkalmas a bizalmi kérdés felvetésére. Ezt olyan paragrafusnak és olyan új rendelkezésnek tüntette fel, mint amely bizonyos mértékig enyhíti azt a szigort, amely a házszabályok egyéb vonatkozásaiban a képviselők szólásszabadságát illetően megvan. Ha visszaemlékezünk az ő érvelésére, akkor emlékezhetünk arra, hogy ő hangoztatta, hogy a bizalmi kérdés felvetésének és annak lehetősége, hogy a miniszternek a Házon kívül tett nyilatkozata a Házban napirendi vita kapcsán szóvátehető legyen, azért adatik meg, mert ez a külföldi parlamentek házszabályainak hasonló rendelkezéseiben ugyancsak megvan s ezt a hasonló rendelkezést kívánták itt is átültetni a házszabályokba és bevinni a magyar parlamentáris életbe. Amikor tehát ezzel magyarázták meg ezt s a szigorított rendelkezésekkel szemben enyhébb rendelkezést kívántak a házszabályokba bevenni, akkor természetszerűen nem lehetett és nem lehet más intenció e rendelkezés beiktatásánál, mint az, hogy módot és lehetőséget kell adni a képviselőknek arra, hogy a kormány tagjainak a Házon kívül tett nyilatkozatát itt a parlamentben szóyátehessék. Hogy e tekintetben visszaélés ne történhessék, azért rendelkeznek a házszabályok úgy, hogy csak a nyilatkozat elhangzásától számított három napon belül lehet a kérdést itt szóvá tenni. Nem állhat elő tehát az az eset, hogy bármely képviselő visszaéljen a házszabályokadta jogával, mert hiszen a visszaélés ellen ott van a házszabályoknak ugyancsak szigorított rendelkezése.
