Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
92 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én y csütörtökön. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Éhn Kálmán! Éhn Kálmán: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm és azt a bizottsági szövegezés értelmében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Hogy ennek ellenére felszólalok, arra két dolog, két objektum késztet. Az egyik a Dráva kérdése, (Halljuk! Halljuk!) a másik a Balaton és a Sió kérdése. Itt isi lehetne azt mondani, amit egyik előttem szólott t. képviselőtársam említett, hogy talán hazabeszélek. (Egy hang jobb felől: Éljen a haza!) Hát, tényleg úgy van, mert hiszen az én kerületem a végeken, a Dráva mellett fekszik és éppen ebből kifolyólag akarom felhívni a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét egy olyan kérdésre, amelyet eddig nagyon, de nagyon mostohán kezeltek. A Dráva-folyó a Mura betorkolásától kezdve nyolc kilométer hosszú vonalon, s a Dráva ezen a vonalon és ebben a hosszúságban a határ is, — teljesen biztosítva van azáltal, hogy ott megy a Déli Vasút vonala, amely azt a védőmunkálatot kifogástalanul és legelsőrangú módon teljesíti. A nyolc kilométer után a határ a Dráva közepétől a gyékényesi, illetőleg a Zágráb—fiúméi vonalon levő vasúti híd miatt megtörik és a Dráva közepétől a hídfő irányában egyenes vonalban átszeli a száraz részt. Igaz, hogy ennek a földterületnek egyik része már a régebbi időben is Horvátországhoz tartozott, most azonban a hídfő és annak biztosítása szempontjából ezt a hídfőterületet tetemesen megnagyobbították és a Dráva közepén levő nyolc kilométeres rész után cirka félkilométernyi olyan terület jön, amely szabadon van s amellyel sem a magyar kormány, sem a horvát kormány soha nem, foglalkozott. Ez az a bizonyos kétes és sértett terület, amelyet szabadon hord el ezidőszerint is a Dráva, ismerve annak rakoncátlan folyását és azt, hogy medrét gyakran változtatja. Ma már szabadon hordja el a Dráva ezt a területet, amely terület pedig Zákány község kisgazdáinak tulajdona. Én e miatt évek óta már tobbizben megtettem a szükséges lépéseket, sajnos, minden eredmény nélkül, részben a fedezet hiánya, részben pedig az érdekelt felek kontrakavirozása miatt. Ez furcsa vád, de tényleg megfelel az állapotnak, amennyiben ezen a területen egy már kiaknázott kavicsbánya van, amelynek tulajdonosa mindig attól tartott, hogyha itt elrendelik a védekezési munkálatot, annak egy bizonyos terhe öt fogja érni. A teljesen kiaknázott kavicsterülettel a tulajdonos nem törődött, azt mondván, vigye el a Dráva, ha akarja. Ámde most már nemcsak a kiaknázott kavicsbányaterületről van szó, hanem a kisgazdák szántóföldiét is kikezdte a Dráva. Ezen a hídfőhöz rézsút haladó voua Ion is óriási hordásai és partszakadásai vannak már a Drávának, ehhez azonban a magyar földmívelésügyi kormányzat, azt hiszem, csak a jugoszlávokkal való közös megegyezéssel nyúlhat hozzá. Ö tehát teljesen ártatlan ebben az óriási veszteségben, amely tényleg mairyar földet, magyar gazdák tulajdonát éri, úgyhogy ma már a köztudatban van, hogvha így halad tovább a hordás és a partszakadás, lassanként a Dráva vasúti hídja is veszedelembe fog jutni. Hiszen az a híd a mienk volt. a miénknek tartom ezidőszerint is és habár a hídfő most mint jugoszláv terület szerepel, ez nem fogörökké így maradni, vissza fog kerülni a mi jogos tulajdonunkba és így szükséges volna, hogy ezt a hídfőt megerősítsék és további romlását megakadályozzák. Éppen ezért mély tisztelettel kérem a földmívelésügyi kormányzatot, hogy a Dráva közepétől az úgynevezett hídfőhöz vezető egyenes irány és a Déli Vasút által fenntartott partszakasz között levő mintegy t'élkilométernyi területet biztosítani méltóztassék; ne sajnálja rá az áldozatot, hiszen ez nem kerülne olyan nagy összegbe s ezzel egy község kisgazdáinak, földmíveseinek érdekeit istápolná. Ha azt nézi az ember, hogy milyen munkaiatokat végeztek a háború előtti években, fáj az ember lelke, mikor azt látja, hogy ezek a művek a Dráva mellett a túlsó horvát parton, azt lehet mondani, teljesen megsemmisültek. Akkor a helyzet az volt, hogy a Dráva a horvát partokat szaggatta és így a magyar kormány jóságból elsősorban is a horvát területet, a Drávának a horvát oldalát szabályozta. Most az a csodálatos dolog állott elő, hogy megfordult a Dráva sodra és nem a horvát területet, a horvát partot szaggatja, hanem éppen a magyar partot. Voltam bátor rámutatni, hogy a mi oldalunk fogy, a Dráva-partunk állandóan fogy, kevesbedik, ellenben a túlsó részen lévő horvát terület állandóan növekszik, amennyiben a Dráva ott rakja le az iszapot. Ezek volnának a sürgős dolgok, amelyek ezen a téren teljesítendők lennének. Ismételten a földmívelésügyi kormányzat figyelmébe ajánlom, hogy ezt a kérdést valahogyan kivizsgálni | és megoldani szíveskedjék. Arra kérem a miniszter urat, hogy ne a kanizsai folyamőrséget • bízza meg ennek a vizsgálatnak a lefolytatásával, hanem ne sajnáljon innen leküldeni egy szakközeget, aki teljesen indiferens és minden befolyástól mentesen az ottani hatóság útbaigazítása és felvilágosítása útján erről a jelentést meg fogja tenni. (Helyeslés.) Felszólalásom második pontja a Balaton *és vele kapcsolatosan a Sió kérdése. Ha úgy visszagondolunk a 30—40—50 év előtti állapotokra, akkor látjuk azt, hogy a Balatonnak a somogyi oldala teljesen kopár terület volt, náddal felburjánozva, ahol az életet csak egypár marha- és bivalycsorda jelképezte'. Ma már gyönyörködik az ember abban a fejlődésben, amely ott megindult. Azt hiszem azonban, hogyha idegen látja a mi Balatonunkat, amelyre mi olyan büszkék vagyunk, — és méltán — mégis csak feltűnik neki az, hogy a Balaton partja nem olyan, mint amilyennek kinéznie kellene; értem ezt elsősorban egészségügyi szempontból. Klein Antal t. képviselőtársam a holt Dunaággal kapcsolatban már rámutatott annak a veszélyére, hogy az ilyen mocsaras helyek milyen károsak a közegészségügyre. Sajnos, a somogyi oldalán is nagyon sok mocsaras része van a Balatonnak e ez a különböző évszakok vagy évek szerint is váltakozik, hol magasabb, hol alacsonyabb. Ennek az az oka, hogy a Balatonnak a vízszintje változó. Emlékezzünk csak vissza néhány év előttre, amikor már szinte kétségbe voltak esve a parti birtokosok és villatulajdonosok s attól féltek, hogy, kiönti őket a Balaton. Viszont jöttek olyan idők, amikor a víz annyira leapadt, hogy majdnem kilométerekre kellett a Balatonba bemenni, amíg derékg érő vízbe jutott a fürdőző. Ennek oka csak az lehet, hogy a Balaton vízszintje nincs biztosítva. Ennek a biztosításnak kiszámíthatatlan üdvös következményei lennének és a partlakók és villatulajdonosok