Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. örökös aggodalomtól szabadulnának me*»" akkor. Ha a víz magassága állandóan egyforma lenne. Bár nem vagyok szakértő ezen a téren, mégis azt hiszem, hogy ennek a víznivellálásnak alapfeltétele a Sió-csatornának megfelelő kiépítése, illetőleg rendbehozatala lenne. (Er/y hanfj a jobboldalon: Benne van a javaslatban!) Igen, benne van, de benne van az is, hogy a Sió-osatorna kezdeténél, tehát Siófoknál az a bizonyos zsilip, amely a nivellálást biztosítaná, esak a jövő zenéje. Lehet, hogy talán egy újabbnak, megfelelőbbnek és modernebbnek kiépítése van csak tervbevéve. Az kétségtelen, hogy a levezetést a Sió mostani állapotában megtenni nem lehet. Hiszen csak emlékezzünk vissza, mikor arról volt szó, hogy a Balaton partján lakók könyörögtek a lecsapolásért, a Sió melletti községek kiabáltak, hogy a világért se, mert elönt és beiszapol bennünket és óriási károkat csinál. Ha a nivellálást el akarjuk érni, akkor elsősorban szükséges a Sió levezető csatornának teljes kiépítése és mennél sürgősebben és egyöntetűbben való végrehajtása. Igaz, hogy a földmívelésügyi kormány erre 6,400.000 pengőt irányoz elő, de ez a 6,400.000 pengő, azt hiszem, 15 év alatt lesz esedékes. Ugyanez az aggályom, mint Klein t. barátomé. Ha 15 év alatt fogjuk ezt a levezető csatornát kiépíteni, akkor a végén kezdhetjük újra elölről, ahol elkezdtük. Itt van az aggály is, hogy addig is a Balaton nivellálását teljes egészében \ó<xvo lehet-e hajtani, igen vagy nem? Azt hiszem, hogy nem, mert ha a Sió-csatorna nem fog egész hosszában egyöntetűen működni, pártszakadások stb. révén ismét nehézségek fognak előállni. Arra kérem éppen ez indokokból kifolyóan a mélyen t. miniszter urat, hogy a 2. § 3. bekezdése szerint, amennyiben joga van hozzá, hogy a költségek elosztásán a szükséghez képest változtasson, a Sió-csatornát lehetőleg mennél rövidebb idő alatt kiépíteni és rendbehozatni szíveskedjék. (Éri Márton: Minden érdekelt azt kívánja!) Azért hangoztatom én is, éppen a közóhajnak teszek eleget. Ezek voltak, t. Képviselőház, amiket előadni óhajtottam, és nagyon kérem a mélyen t. földmívelésügyi kormányzatot és a földművelésügyi^ miniszter urat. bogy különösen a Dráva kártételeit illetően a legsürgősebb intézkedéseket megtenni szíveskedjék. ^ Magát a törvényjavaslatot örömmel és készséggel elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Csík József! Csik József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz a pártombeli képviselő urak közül többen hozzászóltak^ mégis szükséges azonban az, ho »y én is hozzászóljak. Részben, hogy bizonyos szempontokra hívjam fel a mélyen t. miniszter úr figyelmét, részben pedig azért, hogy hangsúlyt adjak azoknak az argnmenl unióknak, amelyeket a pártombeli képviselők a javaslattal kapcsolatosan az ő felfogásukat illetően hangoztattak. Ami a törvényjavaslatot általánosságban illeti, azt hiszem, az egész Ház meggyőződésé vei és felfogásával találkozik. Ez a törvényjavaslat egyike a legaktuálisabb javaslatoknak és csak örülhetünk, hogy a földmívelésügyi kormányzat belátta annak szükségességét, hogy ezzel a javaslattal a Ház elé kell jönnie. Tudjuk, hogy az a törvény, amely ha jól emlékszem, 1908-ban készült, már nem aktuális, mert az a maga programmját az e^ész KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. ülése 1928 november Í5-én, es üt őrlőkön. 93 Magyarországra vonatkozóan állította fel. A trianoni béke olyan helyzetet teremtett, amely szükségessé teszi egy új törvény létrehozását. Ez a törvényjavaslat rendkívül fontos* főleg a termés szempontjából. Több képviselőtársam rámutatott arra, de hiszen a gyakorlati élet éppen a közelmúltban is nem egy példát hozott fel, hogy a vízáradasok milyen óriási méretű károkat okoznak az ország termelésében^. Meg vagyok győződve róla, hogyha ez a törvény életbe lép, ha talán minden tekintetben nem is, de e tekintetben jobb helyzetet fog teremteni és az ország termelésében a befektetett költségeknek tízszeresét, sőt százszorosát fogja kamatozni. Rendkívül fontos azután ez a törvényjavaslat közlekedési szempontból is. Főleg a háború alatt volt alkalmunk tapasztalni azt, hogy a vízi közlekedésnek milyen óriási jelentősége van. Ha nem lettek volna víziútjaink, akkor a háború alatt nagy gazdasági krízis és a nagy gazdasági krízis folytán óriási drágulás állhatott volna elő, minden maximálás dacára. Hiszen tudjuk, hogy egyél» közlekedési eszközöket, nevezetesen a vonatokat a katonaság, a hadvezetőség foglalta le a maga számára és jóformán a víziutak voltak az egyetlen eszközök, amelyekkel az ország gazdasági igényeit a szállítás szempontjából ki lehetett elégíteni. Csak közbevetőleg legyen szabad megemlítenem, hogy a Dunával kapcsolatosan nagy tervei voltak még a háború előtt Németországnak. Németország annak idején a Dunát össze akarta kapcsolni a Majnával, volt egy terv, amely a Brémával akarta összekötni és így akarta a Fekete-tengerig az utat megteremteni. Ausztriában már 1879-ben felmerült egy terv. amely a Dunának mint vízierőnek és vízi közlekedési eszköznek intenzívebb kihasználását célozta és felmerült egy terv, amely a Dunát a Moldvával és az Elba-csatornával kötötte volna össze. Nálunk, valamennyien tudjuk, Hieronymi minisztersége alatt merültek fel hasonló tervek, nevezetesen egy, a Dunát a Tiszával összekötő csatornának és egy, a Dunát a Szávával összekötő csatornának terve. Ezeket csak azért vagyok bátor említeni, hogy rámutassak arra a fontos szempontra, amely a víziutakhoz fűződik a közlekedés és a gazdasági élet kifejlődése szempontjából. Sajnos, ezek a tervek a trianoni békeszerződés folytán és általában a békeszerződések folvtán dugába dőltek, pedig meg vagyunk győződve arról, hogy az emberi haladás szempontjaiból százszorta többet használ! volna, ha ezeket a tervekel kiépíthették volna az egyes államok, mint a trianoni békeszerződés. Mert az &Z eszme, amely a Dunakonföderáeió szempontjából vetődött fel, élettelen törekvés és az a törekvés, amely ezen eszmével kapcsolatosan akarja ezt a programniot némileg valóra váltani, az is élettelen törekvés és felfogásom szerint nem fog sikerre vezetni, mert hiányoznak hozzá nemcsak a gazdasági, de főleg a lélektani feltótelek. Ismétlem tehát, hogy ez a törvényjavaslat rendkívül fontos szempontokat érint és mindazoknak, akik az ország gazdasági fejlődését, a közlekedés, azután a termelés szempontjait figyelembe veszik, csak örülhetnek annak, hogy ez a törvényjavaslat ide, a Ház asztalára került. Nasv általánosságban ezeket vagyok bátor a törvényjavaslatra vonatkozólag megjegyezni, azonban általános megjegyzéseimen, kívül le14