Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. 91 kat hoztam el onnan, de hoztam egy kedves, derűs epizódot is, amely élénk fényt vet népünknek az áldott földhöz való ragaszkodására és szeretetére. Azt hiszem, nem felesleges megemlékezni erről az ösztönös szeretetről, a magyar gazdának arról a hűségéről, amellyel az apáitól öröklött röghöz ragaszkodik és ebben látja minden vágyát, minden reménységét, ehhez ragaszkodik, ezt nemcsak megszerezni, kitoldani kívánja, hanem intenzíven megmunkálni is és hűségesen ragaszkodni akar ahhoz a földhöz, ahol bölcsője r ingott. Mondom tehát, a szavaztatási eljárás során bejártam a községeket. Előre kell bocsátanom, hogy a falvakban bizonyos bizalmatlansággal viseltetnek az úgynevezett pesti urak munkája iránt, mert hiszen az ügynököknek ez a mozgékony gárdája, akiket általaiban pesti uraknak hív a vidéki nép, nagyon sokszor összetéveszti a rendelő íven a varrógépet a szecskavágó géppel, esetleg cséplőgéppel. Természetes tehát, hogy bizalmatlansággal viseltetik a nép irántuk. «Az urak akarják a mi pénzünkön» — volt itt is, ott is az ellenvetés. Hiába magyaráztuk, hogy mi az ő vérükből való vér vagyunk, az érdekeiket munkálni jöttünk ide, azért ott volt a lelkük mélyén a falánk. IIa valamelyik községbe bementeni, azonnal észlelhető volt a községháza udvarán az a kis csoport, amelyik ellenkező véleményen volt, amelyik tiltakozott minden csatornázási munkálat ellen. Ismerve a mi népünk lelki világát, az volt az első feladatom, hogy ennek az ellenzéki csoportnak, amely bizalmatlanul vonult félre, vezérét emeljem ki és felvilágosító szóval bássak a lelkére és a meggyőződésére. Az egyik helyen szintén elmagyaráztam, hogy mit jelent az, ha ott posványos vizek között fut le az egyik legfőbb vasúti vonal ós hogyha az ánglius kinéz az ablakon, csodálkozva látja, hogy a magyar székesfőváros közvetlen szomszédságában milyen lehetetlen, ter- • méketlen, posványos és egészségtelen vidéket tűr meg a nemzet. Magyaráztam, hogy ez akadályozza meg, hogy utakat, vasutakat lehessen építeni és a végére hagytam a nagy ágyát. Azt kérdeztem tőle: «Kedves urambátyám, vájjon mennyi hold földje van magának?» Azt mondotta, hogy: «32 katasztrális hold.» «És mi i földnek az ára itt?» — kérdeztem tovább. <Hát, kérem alássan, nem igen gondolkoztam róla.» Igen szép jellemvonás; az ő földje nem eladó, nem igen gondolkozott róla. «De bizony nem igen adnám oda 300—350 pengő forintért» — mondja a gazda. Most következett a nagy ágyú. «Lássa kedves barátom», — mondottam — «ha itt most lecsapoljuk ezeket a vadvizeket és jó út vezet a tiszta, fehér tanyaház alá, akkor nem 350 pengő forint lesz egy hold föld ára, hanem 500 meg 600.» Gyönyörű volt a hatás; bólintgatott az én kedves barátom. Láttam, gondoltam, hogy megnyertem az eszmének. Feladtam tehát a kérdést: «Megszavazza-e hát a csatornát?» «Tekintetes aram, most nem szavazom már meg», — volt a válasz. Kérdeztem: «Miért?» «Hát, egyszerűen azért, uram, mert nem eladni akarok én földet, hanem venni.» (Derültség. — Felkiáltások a jobboldalon: Igaza volt!) T. Képviselőház! Ebben a kis epizódban, ebben az utóbbi pár szóból álló mondatban benne van a magyar nép jellemvilága, benne van a földhöz való óriási ragaszkodása, nagy szeretete, nagy szerelme. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Boldog az a kormány, amely ilyen népnek a segítségére siethet. S én belátom ... (Propper Sándor: Nem akar a kormány boldog lenni, mert nem siet segítségére! — Simon András: Az a jó, hogy Propper állapítja ezt meg!) Én belátom, hogy a magyar kormánynak ezerfelé ágazik a tekintete és gondoskodása, azonban soha sem szabad megfeledkeznünk arról az izomról, amelyik a magyar földmunkás népének barnára sült ka íjában erősödik és amelyet a dologidőben — soha se felejtsük el — 16—18 órai megfeszített munka tesz acélossá. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az izom az alapja mindennek, nemcsak a kenyérnek, hanem az iparnak, a kereskedelemnek, a testi és szellemi jólétnek is. Segítségére kell sietni ennek a népnek és megmenteni attól a gyilkos lehetőségtől, hogy egy véletlen tönkreteszi egész esztendejének megfeszíteti munkáját. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Természetes, hogy a legnagyobb örömmel és lelki gyönyörűséggel üdvözlöm ezt a javaslatot, amely a Duna, Tisza, Dráva és mellékfolyói, valamint a gyönyörűséges magyar tenger szabályozási és rendezési munkáit teszi lehetővé. Ne felejtsük el azonban a belvizeket, figyelmünk egy pillanatra se terelődjék el a vad vizek pusztításaitól. Mert nemcsak a DunaTisza közén, hanem bitorlók keze alá nem került szegény, csonka hazánknak igen tekintélyes részén vannak ilyen földek, amelyek ezektől a vizektől szenvednek, hiszen ennek a l'übl területnek nagysága négymillió katasztrális holdra tehető. Amikor tehát ezt a javaslatol örömmel üdvözlöm, felhívom a földmívclésiigyi miniszter úr figyelmét erre a kérdésre. Na* gyón jól tudom, hogy a miniszter úr évekre menő áldásos programmot ad ebben a törvényjavaslatban, de amikor annak a kiváló műszaki gárdának, amely a fennhatósága alatt áll. — és amelynek létszámát igazságtalanul és indokolatlanul leapasztották, amelynek létszámát azonban szerény véleményem szerint ilyen hatalmas feladatnál fogva ismét ki kell egészíteni és ki kell fejleszteni — a legnagyobb el ismeréssel adózom, ugyanakkor nem baligathatom el annak szükségességét és fontosságál. bogy ilyen nagy munka mellett sem szabad figyelmünket egy percre sem elfordítani a belvízdúlta területektől. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem mondok újat, hogy azzal, hogy a vadvizeket levezetjük, a belvizeket lecsapoljuk, még nem oldottuk meg véglegesen a kérdést. A lényeg ugyanis az, bogy nemcsak le kell vezetni a vizet, hanem uralkodni is kell azon öntöző csatornák létesítése által és öntöző csatornák létesítése által hatványozottan termékenyebbé kell tenni azt az áldott magyar földet. Ez a szempont vezetett engem felszólalá somban. Meg vagyok róla győződve, hogy országos érdekeket érintettem annak ellenére, bogy tisztán az én szűkebb pátriám. Pest vármegye követelményeiből ós igényjogosultságá ból indultam ki; azért ezek a kérdések mégis országos jellegűek. Meg vagyok róla sryőződve, hogy ez a kérdés közel fekszik a földmívelésügyi miniszter úr szívéhez, és hogy a pénzügyi keretek határai közt e nagy feladatok mellett sem fordítja el jóindulatát ettől a kérdéstől. Mivel látom az ő termékeny koncepcióját és európai látókörét és mivel ebben a törvényjavaslatban óriási nagy haladást látok a létesítmények felé, ismételten örömmel üdvözlöm és örömmel szavazom meg ezt a törven\ javaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobboldala)!. — A szónokot többen üdvözlik.)