Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. 87 ínég nem hagyható». Szórói-szóra ezt mondja az 1908:XLIX. te. indokolása. Mélyen t. miniszter úr! Ennek a törvénynek az indokolása azt mondja, hogy Tolna község mai állapotában továbbra meg nem hagyható. Nagynevű elődje ezt megállapította s mint örökséget hagyta a mindenkori utódokra. Én tehát azért appelláltam és hívtam tetemre a miniszter urat, — amint mondottam, nem Mayer János i földniívelésügyi miniszter urat, hanem az ő személyében az állam képviselőjét — mert elődjei már megállapították s törvény is intézkedik arról, hogy ez az állapot megszüntessék, mert ez tovább fenn nem tartható. Én ebben a kérdésben, ennek a kérdésnek megoldásában nem vagyok szakember. Tudomásom van róla, hogy több terv fekszik a földniívelésügyi minisztériumban. Magából az előbb felolvasott törvényindokolásból is megállapítható, hogy több terv van erre vonatkozólag a földniívelésügyi minisztériumban. Minthogy én nem vindikálom magamnak azt, hogy megállapítsam, melyik az a terv, amely itt keresztülvihető, s amely az ország jelenlegi pénzügyi viszonyai mellett egyáltalában szóba jöhet, mégis kötelességszerűleg felhívom erre a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét és kérve kérem, hogy ezt a lehetetlen állapotot szüntesse meg; szüntesse meg akként, amint az ő bölcs belátása indokolttá teszi és a jelenlegi pénzügyi helyzet megengedi. Számolnom kell és számolni akarok természetesen a nehéz pénzügyi helyzettel, de azért mégis meg akarom állapítani azt is, hogy: Bis dat, qui cito dat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sürgős szükség van itt jelen, sürgősen kell segíteni. A két terv közül, amelyekről tudomásom van, az egyik: fent Dombóvárinál a Duna-ág felső torkolatánál egy úgynevezett hajózható szekrény zsilipnek elhelyezése és a holt Duna-ág hajózbatóvá tétele. Azt hiszem, ennek nagyon nehéz a keresztülvitele, s amint hallottam annak idején, maga Darányi, akkori földniívelésügyi miniszter úr annak keresztülvitelét az akkori pénzügyi helyzetben is — amely pedig sokkal jobb volt, mint a mai — majdnem lehetetlennek tartotta. De ez volna feltétlenül a legradikálisabb és a legmegfelelőbb megoldás, vagyis a Duna-ág felső torkolatánál egy szekrényzsilip bevezetése s a holt Duna-ág hajózhatóvá tétele és kikotrása. A másik megoldás, a másik terv, amely — azt hiszem — ennél sokkal egyszerűbb és semmiképpen nem költséges, az, hogy egy csőzsilipet létesítenének a Duna-ág felső torkolatánál, felső ágánál, Uomborinál, amellyel az állandó elposhadt vizet felfrissítenék és ezzel ott ismét közegészségügyi szempontból tűrhető állapotokat teremtenének. Ezeket a kérdéseket voltam bátor a földniívelésügyi miniszter dr szíves figyelmébe ajánlani. Meg vagyok győződve jóakaratáról, jóindulatáról, valamint arról, hogy amint a pénzügyi helyzet lehetővé teszi, ezeket meg is fogja tenni. Itt ráakarok térni egy másik ezzel / csaknem kapcsolatos kérdésre. A földniívelésügyi miniszter úr még az idén tavasszal, az idei költségvetés tárgyalása alkalmával Dencz Ákos t. barátomnak és képviselőtársamnak azon határozati javaslatát, amely a Siónak az üzemterv szerinti szabályozását kívánta,^ elfogadta. A legnagyobb elismeréssel adózom máris a földniívelésügyi miniszter úrnak, mert «ura járván, láttam, hogy ott tényleg dolgoznak és munkálkodnak. Csak arra kérem a földniívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a Siónak ez a szabályozása, tisztogatása és kotrása gyors ütemben folytattassék, mert a tapasztalat azt mutatja, hogyha hosszabb ideig fog történni ennek keresztülvitele, akkor — mivel nagyon gyorsan történik az eiiszapodás — az eddig teljesíteti összes munkálatok kárba vesznék. Egy további kérdés, amelyet a holt Dunaág rendezésével kapcsolatban vagyok bátor itt felhozni és amelyet talán megfigyelésre, illetőleg megszívlelésre ajánlanék a földniívelésügyi miniszter úrnak, hogy ezzel a Duna-ággal kapcsolatosan lehetséges volna ott egy téli kikötőnek létesítése. Maga a földniívelésügyi miniszter úr állapítja meg a jelen törvényjavaslat indokolásában azt, hogy Budapesttől lefelé az egész Duna-szakaszon csak egyetlenegy ilyen téli kikötő van, a dunapentelei, és nagy jégveszélyek idején alig lehetséges, hogy a hajók odameneküljenek. Sokkal könnyebb és egyszerűbb volna a kérdés megoldása a Siócsatorna kotrásával és a holt Duna-ág hajózhatóvá tételével és kikotrásával. Ezzel ez a kérdés egyszerre volna megoldható. Ezt vagyok bátor a földniívelésügyi miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Én ugyan hálás köszönettel vettem a miniszter úr programmjába felvett ennek a hárommillió pengőnek beállítását, de amint látom, ennek keresztülviteléhez hosszú időkre van még «zükség s egyelőre nincs tervbe véve ennek kivitele. Módjában van azonban a földmívelésügyj miniszter árnak, amennyiben érveléseiméi elfogadja, itt sürgős segítséget nynjtani, hiszen erre a törvényjavaslat 2. §-a módot iiyn.it , amidőn kimondja, hogy sürgős ninnkák más előirányzott, de kevésbbé sürgős munkák költségeinek terhére is elvégezhetők. Ezeket voltain bátor ebben a kérdésben felhozni és mély tisztelettel kérem a földniívelésügyi miniszter urat, legyen kegyes ebben a kérdésben segítségünkre jönni és ezeket a tűrhetetlen állapotokat megszüntetni. Egyeli ként az egész törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel megszavazom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kálmán Jenő: Kálmán Jenő: T. Képviselőház! Klein Antal t. barátom szavaiból kicsendült a kerülete érdekét szívén viselő képviselőnek felelősségérzete és kötelességtudása. Vitán felül áll az, hogy a nagy országos érdekeket mindig fölébe kell helyezni a partikuláris érdekeknek; de amennyire igaz ez a tétel, épp olyan igaz az is, hogy a nagy összesség nagy érdekei rendszerint a különböző^ érdekekből tevődnek össze és ezek a külön érdekek nem egyszer szorosan velejárói a magas közérdeknek. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha az ország valamelyik táján, akár északon, akár délen, hasznos beruházások történnek, intézmények létesíttetnek, az ország másik részén is gazdagodik a polgárság és örvendezhet ezeknek az alkotásoknak, mert akár a szőke Tisza-mentén, akár a Duna vagy a rohanó Dráva mentén laknak is ezeknek a különböző országrészeknek lakosai, azok egyformán magyar testvérek, akiknek érdekei e tekintetben tökéletesen azonosak. Egyként örömmel látom, ha hasznos beruházások történnek, ha intézmények létesíttet nek, akár a termelés fokozását szolgálják 13*
