Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

88 Az országgyűlés képviselőházának 21í ezek, akár a kultúra terjesztését és mélyesz­tését vagy akár a művészet szép világának fejlesztését szolgálják. Én a súlyt arra helye­zem, hogy: csakugyan szolgálják! Ebben a javaslatban folytatását látom an­nak az évek óta folytatott átgondolt beruhá­zási politikának, melyet ez a párt és az ebből alakult kormány már esztendők sora óta foly­tat. De folytatását látom annak a programúi­nak is, melyet nagy elődök oly sikeresen kez­dettek meg; folytatását annak a programúi­nak, amelynek egyik legszerencsésebbkezű munkása a boldog emlékű Darányi Ignác volt, minden koroknak egyik leghatalmasabb föld­mivelésügyi minisztere. E vita során ideho­zott szép virágokból szívesen kötünk csokrot és megilletődött lélekkel küldjük el a tassi sírkert csendes birodalmába. Ez a férfiú a nála megszokott bölcseséggel és igazságér­zettel, jogos nemzeti önérzettel már évtizedek­kel ezelőtt, mikor ennek a törvénynek elődét, azt a többször hivatkozott 1908-as törvényt tárgyalták, büszke önérzettel hivatkozott arra, hogy egész Európában, ha a belvizek leveze­tésére, vízszabályozására s a szivattyútele­pekre gondolunk, Európa összes államai kö­zött az első helyen állunk az elért eredmények tekintetében, ezen a téren pedig szinte példát­lan az, amit az ország teljesített. (Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ez a javaslat összeköti a multat a jelennel, hogy ezen a jelenen építsen jövőt, építsen Ígéretes, fénylő és maradandó jövőt. Jól tudom én azt és mindenki látja, hogy azok az eszközök, amelyek rendelkezésre állanak, ma is sokkal kevesebbek, sokkal erőt­lenebbek, mint hogy a céllal arányban állaná­nak. Darányi Ignác ezelőtt húsz esztendővel beterjesztett törvényjavaslatával tovább akarta fejleszteni azt a programmot, tovább akarta építeni azokat a lehetőségeket, melyeket elődei oly sikeresen kezdettek meg. Ezzel a tovább­építéssel vélte elérni, hogy Magyarország vízi berendezkedése, vízszabályozási kérdései euró­pai viszonylatokban is első helyre jussanak. Akkor született meg az a nagy gondolat, hogy a Balatont a Dunával összekösse a Sió csator­názása által. A nagy miniszternek ez a szép álma, ez a vágya nem valósulhatott meg hosszú időkön keresztül, de ebben nem ő hibás, ez nem az ő vétke s ez nem az ő utódainak vétke, hanem ennek a szerencsétlen országnak végzete. A hosszú háború vérzivataraiban, a forradalmak rombolásaiban, a békekötés okozta nyomorúságos viszonyok között nem lehetett tovább építeni a megkezdett munkálatokat és csak arról ábrándozhattunk, hogyha a boldog béke áldásai között élhette volna le nemzedé­künk ezeket az esztendőket, a Sió hajózhatóvá tétele hova fejlődhetett volna. Ha most ebben a törvényjavaslatban már intézkedés történik, és pedig hathatós intézke­dés a tekintetben, hogy a munka folytattassék és befejeztessék, ha az összes kapcsolatos mun­kálatok nem is nyerhetnek ezen beruházási Programm keretében befejezést, s ha azok ki­zárólag csak kettős irányban hajthatók is végre, — tudniillik egyrészről a Balaton vizé­nek levezetésével kapcsolatos munkálatokra, másrészről a Sió mentén a partmenti birto­kosság árvízvédelmére, az árvízlefolyási viszo­nyok szabályozására — akkor is áldásos lesz ez a munka, mert egyfelől a közlekedést az or­szág érdekében is kiterjeszti és nagyobbá, ha­tályosabbá teszi, a másik oldalon pedig a parti lakosság javát feltétlenül szolgálni van hivatva '. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. ez a munkálat is. De megvan minden remé­nyünk arra, hogy ezek a munkálatok jobb idők­ben, az ország pénzügyi viszonyainak változá­sával szélesebb keretre is kiterjesztetnek, foly­tattatnak és ebből sok áldás fog fakadni nem­csak erre a vidékre, hanem az ország egész közönségére nézve is. (Ügy van! Ügy van!) A magyar felelős államférfiak között Da­rányi Ignác egyik első volt azok között, akik a Balaton jelentőségét felismerték és átlátták már annak idején azt, hogy annak sorsát nem lehet közömbösen kezelni, hanem valóban or­szágos magyar érdek az, hogy megfelelőleg ke­zeltessék. Átlátta és megérezte szerencsés ér­zékkel, hogy a Balaton lakosságát kell támo­gatni, segíteni, viruló gazdasági helyzetet elő­készíteni. Ezért történt az, hogy amikor a zalai viruló szőlővidéket a filoxera elpusztította, ak­kor ő ezt a vidéket talpraállította kitartó szí­vós munkával és már akkor hirdette, hogy utakat, vasutat kell a Balaton vidékének épí­teni; hirdette, hogy a kikötőket építeni, fejlesz­teni kell és hirdette, hogy különös súlyt kell helyezni a kertészet fejlesztésére a Balaton mellett, különösen pedig a gyümölcstenyésztés fejlesztésére kell a lakosságot ránevelni. (Ügy van! Ügy van!) Kézzelfogható eredmények hir­detik a nagy alkotó munkáját ezen a téren is. Azt hiszem, objektív maradok akkor, ami­kor hirdetem, hogy az őt követő különböző kormányok több-kevesebb rokonszenvvel és ér­deklődéssel kísérték mindenkor a Balaton sor­sát, de valamennyi kormány között — ismét objektíven akarom megállapítani — a jelenlegi kormány az, amely a Balatonért a legtöbbet tett. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) Ter­mészetes kötelessége is volt ez, mert hiszen a Balaton jelentősége, súlya az ország megcson­kítása után sokszorosan megnövekedett. Azok az intézkedések, amelyek a balatoni körút tel­jes kiépítésében, a balatoni kikötők építésében és fejlesztésében, különböző intézményeknek a Balaton partján való elhelyezésében, Tihany és Szántód között egy korszerű átszállás léte­sítésében, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) különböző adókedvezményekben és majdan a készülő fürdőügyi törvényben nyernek meg­oldást, és jutnak kifejezésre, mindezek beszéde­sen hirdetik azt, hogy a Balaton jelentőségét felismerték. A jelenlegi földmívelésügyi mi­niszter úr fáradságot nem kímélve, a Balaton különböző pontjait személyesen látogatta meg, a kicsinyeket éppúgy, mint a nagyokat és en­nek a személyes közvetlen tapasztalásnak, megismerésnek az eredményei jelentkeznek ebben a törvényjavaslatban. Ennek a törvényjavaslatnak alkotásai, amelyek a balatoni kérdéssel kapcsolatosak, szép jövőnek egyengetik az útját. Ezek közül óriási fontossága van annak a tervnek, hogy partvédelem és partbiztosítás szándékoltatik és történik különböző helyeken. Szeretném ajánlani a t. földmívelésügyi miniszter úr ügyeimébe ezen a helyen Zamárdit. Ennek a fürdőhelynek ismert mély fekvése, továbbá az á szerencsétlen körülmény, hogy itt a parcellázást egy nyerészkedésre alapított vállalat meglehetősen lelkiismeretlenül foly­tatta le, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) valamint az a körülmény, hogy itt csupa kis­emberek, egészen minimális vagyonnal rendel­kező emberek laknak, hogy a téli, tavaszi jég­zajlások idején a jég egyes házakat tökéletesen eltemet, másokat súlyosan megrongál, s hogy j ott csupa olyan ember lakik, akik összességük­j ben sem tudják a megfelelő védelmet biztosí­I tani, tökéletesen indokolttá teszi egyfelől azt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom