Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
86 Az országgyűlés képviselőházának 219, lésügyi miniszterünknek az 1908 : XLIX. törvénycikkben lefektetett vízi beruházási programmjának végrehajtását az 1914-ben bekövetkezett világháború megakasztotta, majd })('dig az azt követő szerencsétlen békekötés teljesen lehetetlenné tette. Sok-sok nagy értékünk elveszett, folyóinknak egy része teljesen az utódállamok kezébe került, másrésze határfolyóvá lett, sok folyónak felső folyása és vízgyűjtő területe pedig szintén az utódállamok területére esik. (Jánossy Gábor: Egyelőre!) Reméljük valamennyien! (Ügy van! Ügy van!) Ezenkívül ennek a vízi beruházási programúinak végrehajtását mostani viszonyaink között megnehezíti az ország súlyos pénzügyi helyzete is. Éppen azért, mivel ezeket a nagy nehézségeket látjuk, — és el kell ismernünk, bogy ezek fennállanak - csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a földmívelésiigyi kormányzatról, amely törvényjavaslattal Ix igazolta, hogy a gyászos és szomorú idők mulasztásait helyre akarja hozni, közgazdasági életünket fellendíteni, és így valóban a közérdeket kívánja szolgálni. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert ha van beruházás, amely a közérdekei szolgálja, amely közgazdasági életünkéi fellendíti, feltétlenül ez a beruházás az. (Ügy van! Ügjj van! a baloldalon.) Magának a törvényjavaslatnak indokolása is azt mondja, hogy a víz által veszélyeztetett és most már ármentesített terülitek az ország területének 25%-át teszik ki. Ez a szám is azt mutatja, hogy ez a beruházás mennyire a közérdeket szolgálja. Az ennél a törvényjavaslatnál eddig szerepelt szónokok valamennyien annak és az abban foglalt beruházások közgazdasági fontos ságát mutatták ki. fin egy másik szempontra is fel akarom hívni a ügyeimet, és midőn bírálom ezt a törvényjavaslatot, kritika tárgyává akarom tenni ennek a törvényjavaslatnak szükséges voltát egy másik szempontból is. és pedig Közegészségügyi szempontból, (Halljuk! Haltjuk! a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, hogy mint törvényhozónak első sorban kötelességein egy törvényjavaslatot közgazdasági oldaláról bírálva, az országos érdeket szemügyre venni, de ugyanakkor nem mulaszthatom el, sőt kötelességem az, hogy annak a kerületnek, annak a népnek is jogos érdekeit — határozottan állítom; jogos érdekeit — itt szóvátegyem, amelynek jogos érdekeit éppen a közegészségügyi szempontok teszik indokolttá. Az a kérdés, amelyet enbôl a szempontból itt bírálni akarok, a tolnai holt Duna-ág kérdése. A legnagyobb elismerés és hála illeti a földntívelésügyi miniszter urat azért, hogy ezt az (") nagy programmjába felvette és ennek rendezésére hárommillió pengőt vett fel. De ugyanakkor aggályaimnak is kell, hogy kifejezést adjak, mert nem látom azt, hogy ez mikor kerül kivitelre. A tolnai holt Duna-ág rendezése pedig annyira sürgős és égető kérdés, hogy sokáig nem lehet halogatni. Itt apellálok a földmívelésügyi miniszter úrra és — hogy úgy mondjam — tetemre hívom. Nem Mayer Jánost hívom tetemre, hanem Mayer János személyében tetemre hívom az állani képviselőjét. T. Ház! Évszázadokon keresztül hömpölygött a Duna Tolna falai alatt. Életet vitt oda. A Dunából, a Dunától és a Duna útján élt ott sok ezer ember. Hajósok, halászok, hajóácsok, dereglyések, iparosok, kereskedők mind a Dunából éltek. És megtörtént az a hihetetlen doülése 1928 november 15-én, csütörtökön. log, hogy a 60-as években a Dunát elvitték, elvezették. A bogyiszlói átcsatolással egyszerűen elvezették, elvitték az élő Dunát és ott hagyták a holt Dunát, tehát elvitték az életet és ott hagyták helyette a halált. (Jánossy Gábor: Miért csinálták ezt 1 ?) Azt mondják, t. képviselőtársam, — talán kíváncsi reá — hogy a régi időkben úgy volt, hogyha egy kerület állandóan ellenzéki képviselőt választott, akkor nem kapott semmit. Az a régi liberális korszakban el volt hagyatva, annak sem vasútja, sem útja, sem más nem volt. (Zaj és mozgás.) Ez azonban nem lehetett az oka abban az időben. Igaz, hogy a tolnai kerület állandóan ellenzéki képviselőt küldött ide, igaz, hogy én vagyok az első, aki kormánypárti vagyok, (Zaj. — Elnök csenget.) amikor azonban ez megtörtént, valószínűleg más nagyobb közgazdasági érdekek vezettek. Abban az időben, a 60-as években még az abszolutizmus uralkodott ebben az országban, akkor még a 48 és 67 közötti ellentét nem volt meg, hiszen nem isi volt parlamentáris élet. Én tehát ennek a holt Duna-ágnak a létesítését, illetőleg keresztülvitelét és Tolna községének az élettől való megfosztását nem ezekre a szempontokra akarom visszavezetni, hanem inkább azt hiszem, hogy valószínűleg más nagyobb közgazdasági érdekek vezettek ebben a tekintetben. De mégis lehetetlennek tartom, hogy az állam elvegye jó magyar munkás polgáraitól az életet és a halált hagyja ott számukra. Mert az az állapot, amelyben most Tolna van, a halált jelenti. Az ottani holt Duna-ág, amely nem kap semmiféle felfrissülést, állandóan poshadt, bűzös és egészségtelen levegőt terjeszt, a tízezer lakossal bíró községet megfertőzi bacillusokkal, az egész vidék a tífusz, malária és más egyéb fertőző betegségek fészke. Nem csodálkozom tehát, hogy a község lakosai el vannak keseredve, mert hiszen meg vannak fosztva a munkaalkalomtól, a kereseti lehetőségektől és kénytelenek kivándorolni. t I Tetézi és súlyosbítja azonkívül a helyzetet az, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak éppen ott van a selyemfonóidája, amelynek az elhasznált vize is ebbe a holt Duna-ágba folyik be, és ez még lehetetlenebb állapotokat teremt, még inkább fertőzi az ottani holt Duna-ágat. Azonkívül a faddi Duna-ágnak ott rekedt vizét is csőzsilipen át vezetik ki a holt Duna-ágba. Hogy ez az állapot mennyire tarthatatlan, azt maga az 1908 : XLIX. te. indokolása a Középdunára vonatkozó első fejezet B. részében állapítja meg a következőképpen, s erre különösen felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Az 1908-as törvény indokolása ezt mondja (olvassa): «Az általános Dunaszabályozási munkák a tolnai Duna-ág felső torkának elzárását vonták maguk után.^ Ezáltal a 31*25 kilométer hosszú tolnai Duna-ág felső része a Sió betörkolásáig megszűnt élővíz lenni, poshadt, mocsaras jelleget öltött. Az állapotot rosszabbította végül még az is, hogy a Sió durvább hordaléka a Sió torkolatánál a holt Dunában lerakódott s a víz időszakos felfrissülésének alulról is teljesen útját állta. Tolna városnak a helyzet gyökeres javítására irányuló ismételt kérelmére több terv készült e Duna-ág élővízzel való ellátására és a poshadó víz szülte állapot elhárítására, amelyek közül azonban a rendezéssel járó nagyobb költség s a fedezet hiánya miatt egyik sem lett foganatosítva; a város helyzete továbbra is mai állapotában
