Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1928 november 9-én, pénteken. úr csak a kulcs leszállítása kérdésében jön a maga reformjával. A házadó kivetési kulcsát Budapesten leszállítja 20%-ról 17%-ra, törvényhatósági joggal felruházott városokban 16% -ra, egyéb helyeken pedig 14%-ra, a második szakaszban egy alapot létesít, a 3. § pedig már a törvény végrehajtására vonatkozik. Ebben a javaslatban tehát, igen t. Képviselőház, nélkülözzük az adómentességre vonatkozó rendelkezéseket, ami azt jelenti, hogy az adómentességre vonatkozó rendelkezések maradnak a jelenlegi törvényes állapot szerint az 1927-es törvény alapján, csakhogy az a kérdés, vájjon ez az 1927-es rendelkezés megfelel-e a kiyánalinaknak? felvetem a következő problémát és a mélyen t. pénzügyminiszter úr szíves érdeklődését is kérem ebben az ügyben: vájjon nem kellene-e ebben a törvényjavaslatban megoldani a házadómentességek újabb megállapítását, mert a jelenlegi törvényes állapot nem kielégítő, nem helytálló? De nekünk nemes;, k az probléma, amely itt előttünk van, hogy a házadó kivetési kulcsát Budapesten és más helyeken leszállítják, hanem ugyanakkor mindig felmerül a másik probléma, hogy milyen intézkedésekkel lehet az építkezéseket előmozdítani. Ez a másik fontos alapvető probléma ugyanis sürgősen jelentkezik akkor, amikor az iparosság, a kereskedelem, az egész magyar társadalom a legkétségbeesettebb, a legsúlyosabb viszonyok között él, amikor a kormánynak és minden tényezőnek kötelessége munkaalkalmat teremteni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amikor közgazdasági szempontból és a lakásínség szempontjából is egyenrangú tényező magának az építkezésnek előmozdítása. Én tehát az építkezés előmozdítását úgy Budapesten, mint a vidéken fontosnak tartom. Remélem, lesznek képviselőtársaim, akik a vidék viszonyait fogják itt feltárni, jelenleg nem beszélhetek csak Budapestről, mert a vidéki viszonylatokat nem ismerem. Budapesten az építőipar a legfőbb ipar és ez a város nem tud élni, nem tud mozogni, ha itt nem folyik építkezés. Háború után az a rettenetes letargia és szomorúság annak következménye volt, hogy az építkezés egyelőre megállott és bizony az 1925. évi törvény, amely az építkezés előmozdítását célzó intézkedéseket tesz, nagymértékben elősegítette az építkezést. Viszont az 1927. évi törvény megszorító inézkedései ma már azzal a következménnyel járnak, hogy az építkezések száma alábbszállott. Erre nézve hivatalos kimutatással is fogok szolgálni. Arra kérem tehát a pénzügyminiszter urat, méltóztassék meggondolni és megfontolni, hogy nem kellene-e már ebben a törvényjavaslatban az adómentességek eseteit precizírozni és taxatíve megállapítani úgy, hogy a törvényjavaslat a mai helyzetnek és a mai viszonyoknak megfeleljen és az építkezés előmozdítására komoly akciót foglaljon magában. Megkértem Budapest fővárosának kitűnő tanácsnokát, Rumbach Dezsőt, legyen kegyes nekem összeállítani a budapesti építkezésekre vonatkozó adatokat. Volt tudniillik egy olyan állítás, amely az én megállapításaimmal szemben azt mondotta, hogy itt tavaly ugyanolyan számban történtek építkezések, mint azelőtt, én pedig tudtam azt, hogy ez nem így van. Ezért kértem hivatalos adatokat. Nem f elegendő tudniillik csak az építkezési engedélyek számát megnézni, mert sok építési engedélyt kiadnak, amelyet nem használnak fel. A kérdés az, hogy tényleg hány épületet emeltek. Megkértem a tanácsnok urat, hogy az ő öszszeállításában hasonlítsa össze az 1927. évet az 1928. évvel. A következő adatokat bocsátotta rendelkezésemre. A székesfőváros tanácsa által kiadott építési engedélyek száma az 1927. évben 3095 volt, az 1928. évben október 1-éig bezárólag 2675. Ismétlem, ez nem jelent mindent, mert ebből nem következik az, hogy ennyi lakás épült. Ezekből az építkezési engedélyekből az 1927. évben elkészült egyszobás lakások száma 2925 volt, 1928-ban ugyancsak október léig elkészült 1560 lakás, az év végéig várható még 375, összesen 1935. Az 1927. évvel szemben tehát ezerrel kevesebb egyszobás lakás épült, vagyis egészen kétségtelen, hogy az építkezés alábbhagyott, leszállott, éppen a leglényegesebb, a Legfontosabb ponton, az egyszobás lakásoknál, amely egyszobás lakás a nagy lakosság, a munkásság, és ma már a szegény középsorban levő polgárság lakóhelyéül is szolgál. Ugyancsak itt vannak az adatok a két, három és négyszobás lakásokra vonatkozóan. Nem akarom ezeket egyenként részletezni, csak megállapítom, hogy az 1927. évben elkészült lakások összes száma 6846 volt. 1928. október 1-éig elkészült 4423 és várható összesen 5715. & Tehát minimálisan ezerrel kevesebb a lakások száma a végösszeállításban is. A lakásszükségletre pedig a négy szobán felüli lakások már sokat nem jelentenek, mert azok már a jómódú lakosság lakásviszonyaira vonatkoznak, holott ezen a ponton bennünket a nagy dolgozó szegény társadalom lakásszükségletének kielégítése érdekel. Méltóztatnak tehát éhből az összeállításból látni, hogy a lakásínség szempontjából, a lakásszükséglet kielégítése szempontjából is feltétlenül szükséges, hogy az állam a maga eszközeivel hozzájáruljon ennek a lakásínségnek az enyhítéséhez, másrészt pedig közgazdasági szempontból a munkaalkalmak megteremtése szempontjából ez szintén rendkívül égető szükséglet. Vizsgálom mostan a jelenlegi törvényes állapotot, amely az 1927. évi törvényen alapul. Az 1927-es törvény visszaesés az 1925-iki törvényhez, az építkezés előmozdítását célzó törvényhez képest. 1925-ben az újonnan épült házakra 30 évi adómentességet állapított meg a törvény; 1927-ben ez a 30 évi adómentesség leszállott 25 évre. Van egy nagyon súlyos része is ennek a törvénynek a lebontott épületek helyére emelt új épületnek a lebontott épület terjedelmével kaipcsolatos részére vonatkozólag. Míg tudniillik az újonnan emelt ház megkapja a teljes 25 évi adómentességet, addig, ha egy régi házat bontanak le ós ennek helyére emelnek újat s ez nem haladja meg négyszeresét a lebontott háznak, ezt e törvény értelmében csak 10 évi adómentesség illeti meg. Ennek a következménye azután az, hogy nagyon sok régi ház, régi viskó, földszintes és egyemeletes ház díszeleg még Budapesten a fő útvonalakon a Belvárosban és a Rákóczi-úton, holott ezek palotáknak való telken vannak, s ezek a telkek arra volnának alkalmasak, hogy a főváros laka sszükségletét kielégítsék. Ezért történik az, hogy a perifériákon épülnek a házak. Az is helyes, hogy ott is épüljenek, de viszont a perifériákon a városnak nagy áldozatával járnak ezek az építkezések, mert sok helyen közműveket kell létesíteni, kamalizációt kell csinálni, utakat kell építeni, ami nagy munkával, fáradsággal és költséggel jár, úgyhogy Budapest rendkívüli költséget fektet bele ezekbe, mert mindenképpen elő akarja mozdítani a maga részéről is azt, hogy a lakásínséget megszüntesse ós a lakásszüikségletet kielégítse.