Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-218

Az országgyűlés képviselőházának 218, ülése 1928 november l4-en, szerdán. 01 le, hogy a magyar kormány, vagy bizonyos körök, vagy bizonyos törekvések a királykérdést a közeli időben valamilyen formában megoldáshoz akarják juttatni. Ezek a híresztelések megvannak s ezt t. képviselőtársaim éppen olyan jól tudják, mint ahogyan én tudom. Tudják nagyon jól, hogy ezek a híresztelések bejárják a társadalom legkülön­félébb rétegeit, hogy milyen messzemenő kombi­nációk keletkeznek és milyen messzemenő, de a közel jövőre tervezett puccsoknak híre hatja át a társadalmat. Én azt hiszem, t. Ház, hogy mi nem nézhet­jük és elsősorban a magyar kormány nem néz­heti tétlenül ezeknek a hireknek elterjedését és napról-napra való erősbödését. Mert ezek a hí­rek nem állanak meg az ország határainál! Ezek a hirek elterjednek, külföldön is jelentkeznek és visszakapjuk őket a külföldi sajtóból, hogy még jobban kimélyítsék azt a bizonytalanságot és ide­gességet, amely végső következményeiben gyöke­rében érinti a magyar gazdasági életet Alátámasztják ezeket a híreket bizoyos olyan jelenségek is, amelyek a belpolitikában láthatók. Ezekre nem akarok kiterjeszkedni. Utalok azon­ban mégis a miniszterelnök úr nagycenki beszé­dére és az abból levont következtetésekre. Utalok arra, hogy a volt uralkodóháznak egy igen szim­patikus fiatal tagjának a hatóságok aszisztenciá­jával tett utazásai nyomában a legegyszerűbb nép körében is az a hír terjed el, hogy ez mintegy agi­tációs körút jelentkezik. {Mozgás — Gr. Hunyady Ferenc: Úgy is van!) Én azt hiszem, t. Ház, hogy ezeket a jelenségeket nem lehet szó nélkül hagynia a magyar kormánynak, annál kevésbbé, mert ez logikus és természetes következmény. Ha ilyen atmoszféra keletkezik, akkor keletkeznek új akciók is, amelyeknek körvonalait valamennyien láthattuk az elmúlt időkben s amelyek tovább­menőleg már nemcsak gazdasági érdekeinket, ha­nem külpolitikai érdekeinket is veszélyeztetik (Igaz! Ügy van! jobbfelől) és szembeállíthatnak velünk olyan tényezőket, amelyeknek barátságára és értékes közreműködésére eddig a legnagyobb súlyt helyezte Magyarországon mindenki, társa­dalmi és politikai különbség nélkül. (Barabás Samu : Ügy van ! Ügy van !) Amikor tehát egyfelől látom ezeket a jelen­ségeket, másfelől pedig kénytelen vagyok látni a gazdasági életben bizonyos olyan tüneteket, amelyek súlyos kihatásúak a magyar hitel és a magyar gazdasági élet fejlődése szempontjából, s amelyekről én nem akarok bővebben nyilat­kozni, de amelyeket megerősítve hallhat a minisz­terelnök úr a magyar közgazdasági élet jelen­tékeny tényezőinek ajkáról: akkor én úgy érzem, hogy az ország érdekében cselekszem, ha módot nyújtok a miniszterelnök úrnak határozott kije­lentés megtételére. A miniszterelnök úr nemrégi­ben tett kijelentést és ha nem is parlamentáris, de igen erős és igen helyes kifejezésekkel utasí­totta vissza azt a gondolatot, mintha » parlament házszabályreviziós munkálata ös<ze függésben le­hetne a királykérdés megoldásával. Én azonban a miniszterelnök \irnak ezt u kijelentését nem tartom elegendőnek. Mert ha a miniszterelnök úr kijelenti azt, hogy ha képtelen gondolat a házszabályrevizióval ilyen problémát megoldani, (Farkas Elemér: Nevetséges!) nyitva­hagyott egy másik kérdést : hogy vájjon maga a megoldás elgondolása képtelen-e a mi adott vi­szonyaink közepette. Azt kérem tehát a miniszterelnök úrtól, hogy az ország gazdasági viszonyainak érdekében méltóztassék határozott kijelentést tenni abban az irányban, hogy a magyar kormánynak sem­miféle terve nincs a királykérdés közeli megol­dására, hogy a magyar kormány nem szándéko­zik sem egy alkotmány reform keretében, sem pedig személyi megoldás terén ezt a kérdést időszerűvé tenni. Ebben a kérdésben nem az a fontos, amit én mondok, hanem az a fontos, amit at. miniszterelnök úr remélhetőleg erre a kér­désre felelni fog. Én tehát a magam részérőt megismételvén kérésemet, beszédemet be is fejez­tem (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilat­kozni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Haltjuk!) Én magam is tudok azokról a hírekről, amelyekre Kassay t. képviselő­társam utalt, amelyek bejárják a magyar köz­véleményt s amelyek talán nem mindenkit, de sokakat és mondjuk, a gyengébbeket izgalomban tartják. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Én magam is utaltam ezekre a hírekre abban a feszólalásban, amelyet a házszabály reform-bizott­ságban tartottam és kifejtettem abbeli meggyőző­désemet, hogy azt hiszem, kevesen lesznek, akik hitelt adnak annak a hírnek, hogy én a házszabály­reformot szükségesnek tartom azért, mert ennek segítségével a királykérdés megoldását siettetni akarnám. Természetes, hogy egy ilyen felszólalás kere­tében nem terjeszkedhettem ki a kérdés lénye* gére ós különösen nem azokra a kérdésekre, ame­lyekre Rassay t. képviselőtársam figyelmemet ebben a percben felhívta. De módomban van az ő felszólalása folytán, — és köszönöm neki, hogy erre nekem módot nyújtott — hogy egész kate­gorikus választ adjak az ő kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad utalnom arra, hogy ilyen izgalmak ebben az országban nem először merülnek fel a király kér­déssel kapcsolatban. Engem a kormányzó úr őfőméltóságának bizalma folytán a magyar mi­niszterelnöki teendők élére állítottak 1921 ápri­lisában, tehát több mint hét éve ; (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) és e hét év alatt egy év sem mult el a nélkül, hogy legalább háromszor fel nem merült volna az a hír, hogy puccsszerűen kívánjuk a királykérdést megoldani és legalább kétszer az a hír, hogy ha nem is puccsszerűen akarjuk ezt a kérdést megoldani, de most készít­jük elő az alkotmányreformot és mindazokat az intézkedéseket, amelyek szökségesek ahhoz, hogy ez a kérdés megoldáshoz jusson. Ha egy kis sta­tisztikát csinálunk, e hét év alatt ötször hét, ösz­szesen harmincöt eset volt körülbelül, amióta én miniszterelnök vagyok, hogy ezzel a kérdéssel ilyenformán foglalkoznom keltett. (Derültség.) Sohasem mulasztottam el egy pillanatot abban a tekintetben, hogy ki ne jelentsem akár itt e Ház­ban, akár ha nem volt szükséges a Házban, úgy a sajtó előtt megfelelő kommüniké formájában, hogy először is a kormány semmi körülmények között nem járulna hozzá ahhoz, hogy ennek a kérdésnek megoldása a törvényhozás megkerü­lésével, meglepetésszerüleg, vagy puccszerüleg vitessék keresztül. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanakkor pedig kijelentettem azt is, hogy sem külpolitikai, sem belpolitikai, sem gazda­sági szituációnk nem teszi lehetővé, hogy ezzel a kérdéssel, mint aktuális kérdéssel foglalkoz­zunk. (Úgy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) Bár körülbelül harmincötször — most már nem akarok efelett vitatkozni, lehet talán, hogy negyvenszer is — ebben a kérdésben ilyen for­mában nyilatkoztam, újból és újból felmerült ugyanez a jelenség ebben az országban. Üjból és újból hírek terjesztetnek, amelyek ellentétben állnak ezekkel a kategorikus nyilatkozataimmal és újból és újból töhb hitelt ad a magyar közön­ség egyrésze a jól értesült kávéházi Konrádok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom