Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-218
82 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1928 november 14-én, szerdán. nak, mint a magyar miniszterelnök kategorikus kijelentésének. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Sok a királyjelölt. — Derültség a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Ebből kifolyólag most sem élek abban az illúzióban, hogy ha a leghatározottabban kijelentem azt, — mint ahogy újból ki fogom jelenteni — amit eddig is mondottam, hogy a királykérdést sem puccsszerű leg megoldani nem akarjuk, sem aktuálisnak semmi körülmények között nem tartjuk, mondom, nem élek abban az illúzióban, hogy egynéhány hónap rnulva hasonló hírek újból nem fognak felmerülni. És pedig a következő okokból. Ezt nyiltan meg akarom mondani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) T. Képviselőház ! Kinek van érdekében, hogy ilyen hírek elterjedjenek? (Halljuk! Halljuk!) A külföldön azoknak, akik Magyarországon a konszolidációt nem szeretik, (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) akik ennek nem örülnek, akik a maguk részéről szívesen hintenének el itt oly magvakat, amelyekből mérges csírák fakadnak, amelyek ellentéteket kreálnának politikai, gazdasági és társadalmi téren magyar és magyar között. ( Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) A régi időben láttuk, hogy ilyen hírek gyakran Külföldről jöttek be és egyes emigránsok voltak, akik megvádolták egyiket vagy másikat, hogy bizonj os tervekkel foglalkoznak. De hiszen van nekünk elég más ellenségünk is. Azt hiszem, hogy a körülöttünk fekvő államok sajtója ebbeu a tekintetben nagyon sokat produkált már a múltban és legyünk elkészülve, hogy fog produkálni a jövőben is- (Ügy van! Ügy van!) Ha nem vagyunk vértezve ezzel szemben és mindig feltételezzük egymásról a legrosszabbat, hogy titokban megoldásokat tervelünk, amelyeket rá akarunk oktrojálni az országra, akkor nagyon könnyű lesz minket összeveszíteni, nagyon könnyű lesz közöttünk ellentéteket létesíteni. Én tehát óva intem az ország közvéleményét attól, hogy az ilyen híreknek, amelyek külföldön időről-időre megismételtetnek, szisztematice megismételtetnek, hitelt adjon és azoknak beugorjon. Mélyen t. Képviselőház ! Vaunak ilyen híresztelések még más, belpolitikai forrásokból is. Vannak tőzsdemanöverek, amelyeknél ilyen hírek megjátszásával a tőzsdén nyereségeket kívánnak szerezni. (Ügy van ! a jobboldalon.) Azután vannak olyanok, akiket talán úgy tudnék jellemezni, hogy tüzet kiáltanak, mikor maguk is gyújtogatni akarnak (Felkiáltások a jobboldalon : Ez az! Ügy van!) — ilyenek is vannak — és akik másokra fogják rá azokat a terveket, amelyeket titokban talán maguk terveznek. (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) A magyar kormány ezekkel szemben résen volt a múltban és kijelentem, hogy résen lesz a jövőben is, (Helyeslés) hogy ilyenféle tervek semmiféle körülmények között ne sikerüljenek. Ami a jelenlegi hírt illeti, t. képviselőtársam rámutat bizonyos szimptómákra, bizonyos jelenségekre, amelyek talán valószínűvé tehették ezeket a híreket a közvélemény egyes köreiben. Rámutat az én nagy< enki beszédemre, amelyben pedig — ha azt t. barátom elolvassa — mást, mint teoretikus konstatálását nem mondtam annak, amit maga az J920 :1. te. a praeambulumban elmond, amelyben röviden összefoglalva az áll, hogy a pragmatica sanctip érvénye mint olyan megszűnt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ebből a nemzet adott időben szabadon, fogja levonni a konzekvenciákat. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez volt az a tétel, amelyet talán más szavakban elmondtam, amelyre rámutattam a nélkül, hogy e konzekvenciák levonásának aktualitására egy szóval is utaltam volna. Sőt ellenkezőleg, mikor láttam, hogy a közvéleményben ez félreértésre és félremagyarázásra ad alkalmat, a magam részéről ezt azonnal meg is cáfoltam. Ami már most a volt uralkodóház egyes tagjainak utazásait illeti, (Halljuk ! Halljitk !) mint t. képviselőtársam megjegyzését, a magam részéről csak azt mondhatom, hogy mi ebben a tekintetben semmiféle kontrollt nem gyakoroltunk és természetesen nem is gyakorolunk addig, amig ezek olyan határok között maradnak, amely határokat minden magyar állampolgár éppen a kérdés kényességére való tekintettel be kell, hogy tartson. Én nem hiszem és nem birok tudomássál arról, hogy ezeket a határokat túllépték volna. (Ugy van ! a jobboldalon.) De, t. Képviselőház, legyen szabad a t. barátom által felhozott példákat egy harmadikkal kiegészítenem. Én más forrásra vezetem vissza ezeket a híreket. Elsősorban egy külföldi forrásra, amely azokra a politikai tendenciákra és törekvésekre utal a szomszédaink részéről, amelyekre már felszólalásom rendjén bátor voltam rámutatni. Ezelőtt néhány héttel a bécsi Morgen című lapban egy hosszú cikk jelent meg azon cím alatt : «Der Endkampf und die Stefanskrone», amelynél zavarosabb együgyűséget a magyar király kérdésről még nem olvastam. (Igaz! Ügy van! — Derültség a jobboldalon.) Hiszen elég, ha csak azokra az alcímekre utalok, amelyekre ez a cikk feloszlik : «Mussolini für den Pretendenten Albrecht». «Der Vatikan unterstützt Otto». «Warum Kardinal Staatssekretär Gasparri demissioniert 1 ?» (Derültség a jobboldalon.) Végeredményben nem tudom miért, de oda jut ki a cikk, hogy Mussolini és Gasparri között óriási ellentét van és hogy a vatikáni államtitkár végeredményben a magyar királykérdésbe fog megbukni. (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) Bocsánatot kérek, ha ily cikkek, mint ez, amelynél zavarosabb együgyűséget — ismétlem — talán még sohasem olvastam erről a kérdésről, elegendők arra, hogy a magyar közvéleményt megtévesszék és a magyar közvéleményben bizonyos izgalmat keltsenek, amely gazdasági köreinkre is visszahat, mert elismerem, teljesen igaza van t. barátomnak, hogy még gazdasági köröket is megtévesztettek ezek a hírek, akkor azt kell mondanom, hogy kétségbe kell esnem ezen ország közvéleményének komolysága tekintetében, mert azt kell hinnem, hogy a legkisebb lombrezgéstől is megriad ebben az országban mindenki és feje tetejére állani kész mindenki De én bízom abban, hogy e kategorikus kijelentéseim után, melyeket még precizebben kivánok megtenni, mint eddig, talán elmúlik a kedve úgy a zavart keltőknek, mint azoknak, akik abban talán eddig igazán kétségben voltak, hogy mi a kormány szándéka és a maguk részéről felhagynak azzal, hogy időről-időre, hónaponként egyszer vagy kétszer a magyar közvéleményt ilyen balgasággal zaklassák. (Élénk helyeslés, éljenzés a jobb- és baloldalon.) Az én válaszom a t. képviselőtársam konkrét kérdésére a következő. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, hogy a magyar kormánytól távol áll először az, hogv a magyar törvényhozás megkerülésével meglepetésszerűleg akarja ezt a kérdést megoldani; másodszor: sem külpolitikailag, sem belpolitikailag, sem gazdaságilag a kérdést megérettnek nem tartja, hogy azzal mint aktuális kérdéssel foglalkozzunk. A magyar kormány ennek a kérdésnek a megoldásával nem foglalkozik és belátható időn belül nem szándékozik foglalkozni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.)
